44074. lajstromszámú szabadalom • Csuklós lánc

Az elreteszelőtagokat a tokból kilépő láncrész saját súlya és a döngölendő lövőszer ellenállása rögzíti, tehát a lánc lefelé be nem hajolhat. Minthogy azonban a lánc a föntebb megadott okokból fölfelé sem hajolhat be, a kitolt láncrész a behajlás ellen minden irányban biztosított, magát tartó rudat képez. Ha a döngölőláncot oly módon, hogy az {F) hajtókereket az ellenkező irányban forgatjuk, a (G) tokba behúzzuk, az (E) görgők az alatt, mialatt a lánc még meg van nyújtva, az alsó (KI) vezetőlécbe ütköznék és ennek hatása alatt annyira eltolódnak fölfelé, hogy a (C) kapcsolórudak fölfelé beliajlanak. A láncszemek elreteszelődése ily módon megszűnik, tehát a lánc az (F) lánckerékre föltekercselődhetik. Eme folyamat alatt a (cl) csapok a (D) kulisszák (dl) hasítékaiba fölfelé tolódnak. A 7. és 8. ábrán a lánc más foganatosítási alakja látható, mely az előbb leírttól annyiban tér el, hogy a (D) kulisszák, melyek (d2) ütközőfölületei két-két összetartozó kapcsolórúdnak (cl) kapcsolócsapjait az elreteszelőállásban rögzíteni vannak hivatva, elmaradnak és a (C) kapcsolórudak rögzítésére szolgáló ütközők magukon a (C) kap•csolórudakon vannak elrendezve. Ezeknek a (c2 és c3) ütközőknek helyzete olyan, hogy a (C) kapcsolórudaknak a 7. ábrán látható elreteszelőállásánál egymásra fekszenek és a (C) kapcsolórudakat a lefelé való behajlás ellen biztosítják, fölfelé való behajlásukat ellenben megengedik úgy, hogy a kapcsolórudak a lánc föltekercselésénél akadály nélkül mehetnek át a 8. ábrán látható viszonylagos helyzetükbe. Világos, hogy a lánc kitolt végét nemcsak vízszintes, hanem lejtős és adott esetben függélyes irányban is vezethetjük. Annak következtében, hogy a láncot függélyes irányban is el lehet tolni, a találmány tárgyát képező láncot lövőszerfölvonóknál is alkalmazhatjuk. A 9. ábrán kettős lövőszerfölvonó sémája látható, mely fölvonónál a találmány tárgyát képező lánc van alkalmazva. A (Q) lánckerék fölött vezetett (N) láncnak az (M) tokból kinyúló két ágán a lövőszer fölvételére alkalmas (0) szállítócsészék vannak elrendezve, melyek az egymás mellett elrendezett (P) szállítóaknákban föl- és lefelé mozoghatnak. A (Q) lánckerék forgatásával az egyik csészét mindig megemeljük és a másikat ugyanekkor leeresztjük. A találmány tárgyát képező csuklós lánc más ismert oly csuklós láncokból, melyek úgy az egyik, mint a másik irányban való behajlás ellen biztosítva vannak, nagy egyszerűsége és megbízhatósága által tűnik ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csuklóslánc, azáltal jellemezve, hogy kétkét szomszédos (A, al) láncszemet (C) kapcsolórudak akként kötik össze egj-mással, hogy ezekkel együtt csuklós négyszöget alkotnak. 2. Az 1. alatt védett csuklós lánc egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (C) kapcsolórudak méretei és a kapcsolórudakat az (A, al) láncszemekkel összekötő (a4, c4) csuklók helyzete akként vannak megválasztva, hogy mikor a láncmeg van nyújtva, a kapcsolórudak holt állásuk közelében legyenek. 3. Az 1. és 2. alatt védett csuklós lánc egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy ütközők vannak alkalmazva, melyek a (C) kapcsolórudaknak a lánc megnyújtott állapotánál elfoglalt helyzetében amaz irányban való további forgását meggátolják, melyben a kapcsolórudak eme helyzetbe jutottak. 4. Az 1—3. alatt védett csuklós lánc egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (cl) csuklócsapok, melyek a (C) kapcsolórudakat egymással összekötik, egy-egy (D) kulisszában vannak vezetve, mely a két összetartozó láncszemeket összekötő csuklócsapon van fölfüggesztve és egy (d2) ütközőfölülettel van ellátva, mely a (D) kulisszában vezetett (cl) csuklócsapnak mozgását a lánc megnyújtott állapotának megfelelő helyzetben határolja. 5. Az 1—3. alatt védett csuklós lánc egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve,