44026. lajstromszámú szabadalom • Zárószerkezet ablakok, ajtók, kapuk stb. számára

szekrériyfal és a tuskó közé szorulva, biz­tos zárást létesít az ablak és az ablakdeszka között. Ezen záróberendezés természetesen ket­tős ajtóknál is alkalmazható, mely esetben a félajtót a padlóval köti Ö3sze. A. zárószerkezetnek oly további foganato­sítási alakjai, melyek egy-vagy két szárnyas ajtóknál, kapuknál és ablakoknál nyerhet­nek alkalmazást, a 3—9. ábrákban vannak föltüntetve. A 3. ábra a zárószerkezetnek hosszmetszete zárt helyzetben; a 4. ábra ugyanazon szerkezetnek fölülné­zete; az 5. ábra a zárószerkezet egy második fo­ganatosítási alakjának hosszmetszete; a 6. ábra részletrajz; a 7—9. ábrák gördülő és tolóajtókon elren­dezett zárószerkezeteket tüntetnek föl. Ezen szerkezetek berendezése a követ­kező : Az ajtóbélésnek megfelelő helyén egy két egyenlő nagy megmunkált (20) vezetőszár­tíyat hordó (21) lemez van megerősítve (4. ábra), mely egy ezzel harántirányban elte­rülő éles szélű (22) kiszögeléssel van ellátva. A két párhuzamos, a (21) alaplemezre me­rőlegesen álló (20) vezetőszárny között a lapos (23) záróemeltyű van ágyazva, mely derékszögben áthajtott végén három egy­mástól egyenlő távolságban lévő, nem egy egyenesbe eső (24, 25, 26) csappal bír, mely csapok az emeltyűn kétoldalasan vannak elrendezve és a (20) vezetőszárnyaknak egy­mással szemben fekvő fölületein kiképezett, egymást keresztező, szimetrikusan elrende­zett (27, 28, 29, 30) negyedkörvezetékekben csúsznak, illetőleg visszacsúsznak a (23) záróemeltyűnek a 3. ábrában föltüntetett végső állásából a másik végső állásba 180°-kal való átfektetésónél, illetőleg vissza­fektetésénél. A két középső csap, mely a (23) emeltyűnek a (3) ábrában föltüntetett végső állásából 180°-kal való elforgatása áíltal jut a másik vég állásába, az emeltyű visszafektetésénél pedig ismét a föltüntetett Végállásba és melyek az egyes vezetőleme­zeknek (28, 30) hornyaiban csúsznak, arra szóigálnak, hogy a (23) emeltyű csapjainak a hornyokba való szorulása megakadályoz­tassék, tehát arra, hogy a (23) emeltyűt könnyen és biztosan lehessen vezetni. A (21) lemeznek a (32) lemez megfelelő (31) mé­lyedésébe pontosan beilleszkedő (22) kiszö­gelésének föladata az, hogy betörés eseté­ben a (33) lécnek leszakadásánál törŐvas­nak a közbenső térbe való bevezetésénél oz ajtó vagy ablak két szárnyának vagy a megfelelő és egymással összekötött ajtó vagy kapurészeknek szétfeszítését megakadá­lyozza. Míg ezen foganatosítási alak szerint készített ablakokon, ajtókon vagy kapukon elrendezett zárószerkezetekkel az ablakokat, ajtókat stb. csak csukott helyzetben lehet elreteszelni, addig az 5. ábra szerinti záró­szerkezetnek alkalmazása mellett lehetséges, hogy az ablakok, ajtók stb. nyitott helyzet­ben is biztosan elreteszelhetők. Az ezen áb­rában föltüntetett foganatosítási mód az előbb ismertetettől egyrészt a lágyöntvény­ből előállított (23) karban különbözik, mely alsó oldalán (T) alakban kiképezett (34) ho­ronnyal bír, másrészt pedig egy, az ajtó-, ablak- vagy kapuszárnyban szilárdan be­erősített, (35) lemezzel csuklósan összekö­tött, a (36) csapszög körül mozgatható lapos (37) zárókarban, melynek szabad vége ezen karnak az egyik és másik irányban 180»-kal át­fektethető (22) emeltyűnek (34) hornyába való illeszkedése és vezetése céljából ugyan­csak (T) alakban van kiképezve. Ezen záró­szerkezetnek működési módja már most a következő: Nyitásnál a (23) emeltyűt megfogjuk és az 5. ábrában föltüntetett helyzetéből 180°-kal átforgatva az ellenkező irányba fektet­. jük át, amikor is a (37) kar fölszabadul és az ajtó nyitható. A (23) emeltyűnek 0»—90°-ig a nyitási helyzetbe való forgatásánál a (24) csapok a (27) hornyokban csúsz­nak, a középső (25) csapok pedig a (28) hornyokban, míg a (26) csapok csak hely­ben végeznek egy negyedfordulatot. A (23) emeltyűnek ezen 90®-kal való elforgá­sánál a csapokat hordó áthajtott emeltyű­vég a (37) karnak (T) alakban kiképezett végén fekszik és így az ajtó ki nem nyit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom