44026. lajstromszámú szabadalom • Zárószerkezet ablakok, ajtók, kapuk stb. számára

— 3 -ható. Az emeltyűnek a nyitási helyzet felé 90°-kal való továbbforgásánál a (26) csapok a (29) hornyokban a középső (25) csapok pedig a (30) hornyokban csúsznak, míg a (24) csapok helyben végeznek negyedfordulatot. Ha az ajtót ily zárószerkezet segélyével nyitott helyzetben akarjuk elreteszelni úgy, mint az ismert láncos járószerkezetekkel a (37) zárókarnak (T) alakú végét teljesen nyitott helyzetben lévő (23) záróemeltyűnek (34) hornyába kell hoznunk, amikor is a (23) emeltyűnek a nyitott helyzetből 90°-kal való elforgása után a (37) karnak (T) alakú vége krbl. a (34) horony meghajlított részének vágében vezettetik és a {23) emeltyűnek a zárási helyzet felé való további forgásánál a (T) alakú karvég addig vezettetik az egyenes horonyrészben, míg a {23) emeltyűnek végére jut. Az ajtó vagy kapu tehát a (23) lapos emeltyű hosszának megfelelően, krbl. 100—200 mm. maradhat nyitva és mégis elreteszelhető. A zárószerkezetnek oldása az emeltyűnek a nyitási helyzetbe való 180°-nyi átfektetés által történik, amikor is a karnak (T) alakban kiképezett vége egyúttal az emeltyűnek hornyából kiszabadul úgy, hogy az ajtó nyitható. A 7., 8. és 9. ábrákban föltüntetett zárószerkezet gördülő- és tolóajtók számára akként van berendezve, hogy pusztán a tolóajtónak a zárási helyzetbe való tolása által és a (23) emeltyűnek működtetése nélkül, ez utóbbi nyitási helyzetéből 180°-kal elforgatva zárási helyzetébe jut. Az ajtónak, kapunak pusztán ezen eltolása által eszközölt elreteszelése az átfektethető lapos {23) emeltyűkarnak orrai és nyúlványai által foganatosíttatik, mely orrokba nyúlványokba ütközik a rugalmas anyagból való vagy rúgóhatás alatt álló (32) ütközőlemez az ajtónak vagy (38) kapunak betolása közben. A rugalmas, engedékeny (32) ütközőlemez ugyanis a (38) kapunak betolásánál először is a (23) emeltyű egyenes részének elején lévő (39) orrba ütközik, minek következtében az emeltyű nyitási helyzetéből 9.0°-kal elforog, mire a (40) lemeznyúlványnak további ütközésénél a kinyitási helyzetéből krbl. 90°-kaI már elfordult (23) emeltyű ismét elforog 90°-kal és a (21) lemeznek (22) kiszögelése a (32) lemeznek (31) mélyedésébe illeszkedik. Ezen zárószerkezet berendezése egyébként éppen olyan, mint a 3. ábra szerinti berendezésé. A jelen zárószerkezet által elért nagy előny főleg abban áll, hogy kulcs alkalmazása nélkül a (23) karnak könnyed, megfelelő átfektetése által nem egészen pontosan záródó, csak egy oldalról nyitható ajtó, kapu, vagy ablak csukott, sőt kissé nyitott helyzetben is betörésmentesen elreteszelhetők. A 10—12. ábrák egytovábbi foganatosítási alakot tüntetnek föl. Ezen ábrák egy kapuk, ajtók számára való forgósarok szerkezetet láttatnak, mely főleg ott alkalmazható, ahol lehetőleg tömör zárásra törekszünk. A szerkezet, mint minden forgósarok szerkezet, az ajtókeretre ill. a szekrényre megerősítendő helytálló (41) és a mozogható (42) részből áll. Ezen szerkezetnek előnye az, hogy itt a zárás nem mint az eddigi szerkezeteknél fokozatosaa, kanem hirtelen történik, mert ajtók és ablakok közel merőleges irányban esnek a keretbe. A 13. ábra oly biztonsági zárószerkezetet tüntet föl, mely az úgynevezett biztonsági láncokat helyettesíti és annak föladatát jobban teljesíti. A helytálló ajtószárnyra csavaroljuk a (43) forgósarok részt, melyben a (T) alakú vezetőhoronynyal ellátott (44) emeltyű ismertetett módon mozog. A (45) szögvas a mozgó ajtószárnynak bélésébe van fektetve és (T) alakban kiképezett végével a (44) emeltyűnek vezetőhornyában csúszik. Ha az ajtót egészen ki kell nyitni, akkor a (44) emeltyűt zárt ajtószárnyaknál 180°kal elforgatjuk. A 14. és 15. ábrák egy előnyösen vasúti kocsikon alkalmazható csappanó szerkezetet metszetben és nézetben tünteti föl. A 16. ábra részletrajz. Ezen szerkezet az ajtókeretbe illesztendő, rúgóhatás alatt álló csappanó reteszszel el-