44015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kolloidos elemek előállítására

Megjelent i»G8. évi december üó 15-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 44015. szám. IV 1*1/1. OSZTÁJLY. Eljárás kolloidos elemek előállítására. DR

PHIL. KUZEL HANS MAGÁNZÓ BÉCS/M

BADENBEN. A bejelentés napja 1906 november hó 26-ika. Elsőbbsége 1905 december hó 12-ével kezdődik. Míg az orgános kolloidok képződését, valamint a kolloidos fémvegyületeknek, mint pl. oxidoknak, hidroxidoknak, szulfideknek stb. keletkezését is különböző kémiai folyamatoknál többszörösen észlelték és különösen Graham klaszikus vizsgálatai óta alaposan tanulmányozták: addig a szabad elemek kolloidos állapotáról való tudásunk aránylag hosszú ideig a nemesfémek csoportjához tartozó néhány képviselőre szorítkozott. Ezen szűk kör csak az utóbbi időben bővíttetett, ki tetemesen, különösen Bredig, Billitzer, Lottermoser és mások munkálatai révén, amennyiben részint kémia uton, részint az elektromos szétszóródás módszere útján sikerült a fémeknek egész sorozatát sol-jaik és gel-jeik alakjában előállítani. A technikailag fontos fémek és netalloidok nagy számát azonban, melyek főleg magas olvadási pontjuk által tűnnek ki. azóta még nem lehetett a vizsgálatba bevonni, mert azóta ismeretessé vált módszerekkel nem sikerült azokat a kolloidos állapotba átvinni. Ezek a következő elemek: króm, mangán, j molibdán, urán, wolfrám, vanadin, tantál niob, titán, bór, szilícium, thorum, zirkonium, platina, ozmium és irídium. A zirkonról egyszer azt állították, hogy véletlenül és ismeretlen okok folytán kolloidos állapotban nyeretett; de ezen vélekedést később az eltérő elemzési számok, valamint az eltérő kataforos viselkedés folytán arra magyarázták, hogy egy szuboxidról volt szó. (Zeitschrift für anorganische Chemie 1905. 385 és következő lapok). A kolloidos zirkonnak, valamint a többi föntnevezett elemeknek kolloidos állapotban való előállítására szolgáló szabatos eljárás eddigelé még sehol sincs ismertetve. Ilyen eljárás képezi a jelen találmány tárgyát, amely azon a megfigyelésen alapszik, hogy a föntnevezett elemek, akár kristályos, akár amorf állapotban jutnak is alkalmazásba, könnyen mennek át sol-ba és gel-be, ha azokat a legfinomabb por alakjában hosszú időn át gyenge melegítés és erős kavarás mellett váltakozó egymásutánban különböző kémiai reagensekkel kezeljük. A teljes siker föltétele az, hogy a kolloidos állapotba átalakítandó elemek már előzőleg a legfinomabb, mechanikai megmunkálás, mint őrlés, szitálás, rázás, nedves-őrlés, isszapolás stb. útján elérhető elosztásban jussanak alkalmazásba, különösen akkor, ha kristályos kiindulási anyagokról van szó. A Bredig. Bredig és Haber vagy Billitzer szerinti katódszétszóródásnál keletkező. nem kolloidosan oldott durvább részei