43593. lajstromszámú szabadalom • Automatikusan működő lőfegyver

már a záróhengernek szükséges forgó mozgását többé nem akadályozhatja. Midőn a tölténytárból az utolsó töltény is ki van lőve, akkor a töltényszállítólemez a závárzat elé kerül, azon célból, hogy az utóbbit a tölténytár új megtöltése céljából visszatartsa. Kicserélhető tölténykeretek alkalmazása mellett azonban a szállítólemez is eltávolittatik, mire a závárzat előrelódul és elzáródik. Ennek következtében új tölténykeret behelyezése céljából a závárzatot ismét meg kellene nyitni, azon célból, hogy az leső töltény a csőbe juthasson. Ezen hátrányt azonban a jelen esetben a következő módon hárítjuk el. A 6. ábrában bemutatott (49) kétkarú emeltyű zárókilincs gyanánt működik a závárzattal szemben s annak (50 és 51) nyúlványait, (52) tekercsrúgó hatása állandóan (l) hüvelynek belsejébe nyomja. (50) nyúlvány (41) nyílásba nyúlik be. Ha tehát ezen (41) nyílásba egy tölténykeretet tolunk be, úgy ezáltal (50) nyúlványt oldalirányban eltoljuk s következésképen a második (51) nyúlvány is kényszerítve van oldalirányban elmozdulni úgy, hogy (13) záróhenger előre csappanhat s egyidejűleg a tölténykeretben lévő legfölső töltényt a fegyver csövébe tolhatja. A tölténykeret kiváltása alkalmával (50) nyúlvány ismét az ábrában föltüntetett helyzetbe lép vissza, minek következtében (51) nyúlvány azonnal (13) záróhenger elé helyezkedik ós ezáltal annak előre való csappanását megakadályozza. Ha nem akarunk tölténykeretet betolni, azonban a závárzatot még is el akarjuk zárni, úgy csak (49) emeltyűnek rövidebb karját kell beféle nyomni, mire a závárzat önműködően elzáródik. Azon célból, hogy a megtöltött hüvelyt a töltőürből eltávolíthassuk, vagy esetleg oly töltényt, amely el nem sült, a fegyverből kivehessünk, egy külön fogantyúra van szükségünk, mivel a fegyver elsütése alkalmával beálló hátra lökés ez esetben nem következik be. Ezen fogantyúnak azon előnye van, hogy az a fegyveren mindaddig mozdíthatatlan, míg csak reá szükség nincsen. Ezen (53), fogantyú -a 7. ábrában van bemutatva, mellső végénél (54) gombbal, gyűrűvel, vagy hasonlóval bír és hátsó (55) végével egészen (9) ütőszögnek (15) nyúlványáig ér. Ha (13) záróhengert ki akarjuk nyitni, vagyis visszafelé akarjuk húzni, csak (54) gombot kell visszafelé húzni. Ezáltal (9) ütőszög fölhuzatik, egészen az ütközőfalig visszanyomúl, miközben a závárzal megnyílik s vele együtt visszafelé' mozog. (53) fogantyú a hüvelynek bal kéz felőli fálába van beeresztve, azonban, mint a 8. ábrából látható, más kiviteli alakkal is bírhat, azaz két oldalú (56) fogantyú eyanánt is alkalmazható, amidőn nyúlványának segítségével (5) ütközőfaltól visszatolható. Az (56) fogantyúnak a 8. ábrán bemutatott kiviteli alakja mindenik oldalán egyegy (57) kampóval bír, melyek a (9) ütőszognek (15) nyúlványaiba kapaszkodnak. Ily módon a závárzatnak önműködő visszacsúszása alkalmával (56) fogantyú mozdulatlanul maradhat. Úgy az egyoldalú, mint a két oldalú fogantyú, a závárzatnak tisztán csak nyitására szolgál, amennyiben a závárzatnak elzárását mindig (7) zárórugók eszközlik. Azon esetben, ha a zárórúgó eltörnék, vagy valamely más, előre nem látott okból, a működést megtagadná, az ebből eredhető hátrányt oly módon küszöböljük ki, hogy pl. (53) fogantyúnak ellentett oldalán még egy ily fogantyút oly módon rendezünk el, hogy az szükség esetén a závárzatnak elzárását eszközölhesse, olymódon, hogy (54) fogantyút, annak (55) végét egy kampóval ellátva, a jobb oldalán lévő (15) nyúlvány magasságában (5) ütközőfalba ágyazzuk be úgy, hogy (15) nyúlvány visszafelé való mozgása alkalmával, ezen kampóhoz ütközik, azonban a závárzat elzárása céljából a kampó magával viszi, midőn a fogantyút előretoljuk. Továbbá, minden különös nehézség nélkül lehetséges a 7. ábrában bemutatott (53) fogantyút úgy is kiképezni, hogy az esetleg egyidejűleg a závárzat elzárására is szolgáljon. E célból ezen fogantyúnak (55) végét egy kampóval látjuk el, mely az ütő-