43592. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken

Megemlítendő továbbá, hogy a 2. és 3. ábrában bemutatott (26) tölténytár, legyen az rögzítve vagy kilendíthetőleg a tokhoz erősítve, nemcsak éppen a föntebb említett új tölténykeretekkel, hanem a régi letolókeretekkel (Abstreich-Rahmen) is megtölthető, melyeknek szerkezete általánosan ismeretes. Azon célból ugyanis, hogy a 2. és 3. ábrákban bemutatott (26) tölténytár az eddig alkalmazott tölténykeretekkel is megtölthető legyen, csakis a 2. ábrában .bemutatott (29) töltényadogató és a tárnak (30) fenekét kell megfordítva elrendezni, mint az a 9. ábrából látható, amidőn a (28) nyílás, ellentétben a 2. ábrabeli kivitellel, a hátsó oldalra jön. Következésképen a (29)' töltényadogatónak (40) vezetékléce, valamint a (26) tárnak (41) vezetékhornya is ellenkező oldalon van elhelyezve s így a (29) töltényadogató a 9. ábrabeli kivitelnél a tölténytár mellső oldala mellett csúszik végig. Ezen esetben azonban a töltényadogató hátranyúló végével a záróhengert nem képes eléggé visszatartani akkor, midőn az utolsó töltény is el van használva azon célból, hogy az ismét szükségessé váló töltést kényelmesen el lehessen végezni, mivel a (29) töltényadogató hátsó vége és a (26) tölténytár hátsó homlokoldala között a 9. ábrabeli kivitel szerint térközt kell fönnhagyni azon célból, hogy a tölténykeretnek hátsó oldala elcsúszhassék, mivel az eddig alkalmazott tölténykeretek hátsó fallal voltak ellátva. Azon célból, hogy a záróhenger a (29) töltényadogató által ezen kedvezőtlen esetben is eléggé visszatartassék, a töltényadogatónak mellső részén oldalsó kiugrások vagy lécek alkalmazhatók. A 9. ábránál e célra egyidejűleg a (40) vezetőlécek szolgálnak, melyek, midőn az utolsó töltény is elhasználtatott, a (42) kimetszésekbe nyomulnak be (6. ábra). Ezáltal azonban a závárzat oldalról tartatik vissza, mellső (43) homlokvége helyett (6. ábra), ami eddigelé csakis letolókereteknél történhetett. Mint a 3. ós 8. ábrákból látható, a kétoldali (44) markolathéj, mely fából vagy hasonlóból állhat, közvetetlenül a kilendíthető (26) tárhoz csavarolható, miáltal ezen új tölténytár egyidejűleg a pisztoly fogantyúját alkotja. A tölténytárnak (27) forgási csapja (2. és 3. ábra) a pisztoly fogantyújának alsó végéhez oly közel is elhelyezhető, hogy a 3. ábrabeli (26) tölténytárnak alsó vége balfelé egyáltalában nem leng ki, hanem az egész tölténytár jobb oldalra hajlik ki. Ez esetben a bal oldalon lévő (44) markolathéj az (1) toknak keretéhez erősíthető. Természetesen azon esetben, ha a pisztolyhoz oly tölténykereteket alkalmazunk, melyeknek kiürülésük után a tárnak (28) nyílásán keresztül kell eltávozniok, úgy a föntebb említett elrendezés mellett, ezen nyílásnak az (1) tok alsó végén folytatását kell találnia. Mint az 1. és 2. ábrából látható, a találmánybeli lőfegyvernél csappantólobbantyú van alkalmazva, amennyiben (45) kakasnak ütése folytán (5) ütőszögnek előrecsappan tása következik be. Hogy azonban az ütőszög a závárzatnak előcsappanása alkalmával, tehetetlenségénél togva, önmagától előre ne ugorhassék és ezáltal a tölténynek időelőtti gyújtása be ne következhessék, általában egyetlen (6) nyomórúgót alkalmaznak, melynek hivatását az képezi, hogy az ütőszöget mindig elegendő mértékben visszatartsa. Ezen (6) rúgónak hatását azonban a (45) kakas ütésének le kell győznie s következésképen az említett rúgónak nem lehet igen erősnek lennie s így a csappantyúk a záróhengernek előreszökése alkalmával az ütőszög által mégis megérintetnek, ill. megüttetnek s így az időelőtti meggyújtás veszélye még mindig nem tekinthető teljesen kiküszöböltnek. A föntebb említett veszély teljes elhárítása végett a jelen találmány szerint új ütőszegbiztosítást alkalmazunk, még pedig a következő módon : (46) nyomócsap, mely (47) ütőrúgóval van fölszerelve, fölfelé annyira meg van hosszabbítva, hogy az a (2) záróhengernek