43592. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken

_ 4 _ tisztátalanság nem hatolhat a tölténytár belsejébe. Éppen ebben van ezen újításnak egyik előnye, míg egy másik előny abban nyilvánul, hogy a töltést kényelmesebben és könnyebben lehet végrehajtani, amennyiben a tölténykeretnek a (26) tárba való bevezetése alkalmával sem a (8 és 9) töltőnyílásoknál, sem az (1) toknak (31) töltőnyílásánál a hüvelykujjaknak semminemű teendője nincs, mint az az eddigi kézi lőfegyvereknél a tüzelés gyorsaságának rovására szükséges volt. Azon célból, hogj (26) tölténytár a 3. ábrában teljes vonallal megrajzolt helyzetét megtarthassa, vagyis hogy zárt állásban maradjon, a (26) tárnak pl. a jobb oldalán egy tárcazárt (Portemonnai-Verschluss) vagy hasonlót alkalmazunk, melynek retesze (26) tölténytárnak visszalendítése után az (1) tokba önműködőlég becsappan. Ha az említett zárnak nyomógombját lenyomjuk, úgy a tölténytár a (32) rúgó hatása alatt annyira kilendül, amennyire azt a (33) nyúlvány vezetékére szolgáló, körívszerű (34) horonynak hossza megengedi (7. és 8. ábrák), tehát csak annyira, hogy a megtöltés kényelmesen végrehajtható, amint az a 3. ábrának pontozott vonallal rajzolt részén föl van tüntetve. Az említett s a 3. ábrán bemutatott (32) rugónak helytálló vége a (35) födőlaphoz támaszkodik, vagy ha esetleg ily födőlap nem volna alkalmazva, akkor a tölténytárnak baloldali falához. Különben ezen rúgónak elhelyezése és elrendezése nagyon sokféleképen történhetik s teljesen mellékes, ép úgy csekély fontossággal bír azon említett zár kiképzése is, mely a tölténytárnak zárt állapotban való tartására szolgál s azért ezeknek részletes rajzát és leírását a rövidség okáért mellőzzük. Mint már föntebb is említettük, a (29) töltényadogató az utolsó töltény elhasználása után a závárzat pályájába helyezkedhetik. Mihelyt azonban a tölténytárt újabb megtöltés céljából oldalirányban kilendítjük, mint az a 3. ábrából látható, a (29) töltényadogató szintén elforog a záróhenger pályájából úgy, hogy az utóbbi elzáródhatnék és a (26) tárnak megtöltése után az előbbit ismét ki kellene nyitni, ami időveszteséget okozna. Ennek megakadályozására a tölténytáron alkalmazott (36) toldat szolgál (3. és 8. ábra), mely a (26) tölténytárnak megtöltés céljából való kilendítése alkalmával a závárzat pályájába helyezkedik. Tegyük föl azonban, hogy a találmánybeli lőfegyver nem bír kilendíthető, hanem szilárdan megerősített tölténytárral úgy, hogy annak megtöltése végett a tölténykeretet a (31) töltőnyíláson kellene áttolni. Ez esetben azonban (2) závárzat a megtöltött keretnek bevezetése után lecsattanna és a hüvelykujjat megsértené. Ezen hátrány kikerülése végett azon szerkezet van alkalmazva, mely a 6. ábránál pontozott vonalakkal van megrajzolva. Tegyük föl, hogy ezen ábránál a záróhenger teljesen visszahúzott állásában van. (1) tokra (6. ábra) a závárzattámcsap gyanánt szolgáló (37) nyomattyú vagy emeltyű van lazán megerősítve, mely (38) rúgó hatása alatt állandóan kifelé nyomatik. Ha most már egy új töltött keretet akarunk a (8) töltőnyíláson keresztül bevezetni s azt a tárba lenyomni, anélkül, hogy eközben hüvelykujjunkat megsértenénk, úgy csakis ezen (37) támcsapot kell egyidejűleg benyomnunk és mindaddig benyomva tartanunk, míg csak a tölténytár megtöltése véget ér. Ez alkalommal a (37) emeltyű (2) záróhengernek baloldali (12) szemölcsének pályájába fekszik s ennek következtében az előbbinek lecsattanása nem történhetik meg. Ha erre az emeltyűt ismét szabadon bocsátjuk úgy, hogy annak (38) rúgója hatását érvényesítheti, úgy a závárzat azonnal önműködően előrecsappan s ezáltal egyidejűleg a legfölső töltényt a fegyver csövébe helyezi. Ily támcsapok a tokon más helyen is alkalmazhatók, amennyiben a závárzat visszatartására nemcsak éppen a (12) szemölcsök használhatók föl, hanem pl. ily táracsap az (1) tok alatt (1. ábra) oly módon is elhelyezhető, hogy az a (2) záróhengernek mellső (39) széle elé tolható be. i