43377. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa párhuzamos szénrudakkal

mi ni ellett utóbbi a (19) tengely segélyével a (22) mágnessarok ágyaiban foroghat. A (20) horgony szolgál a negatív (2) szénrúd mozgatására, de egyúttal mint ellensúly is működik. Szükség esetén rajta egy második (21) ellensúly is megerősíthető. Ha a lámpa ki van kapcsolva, a (2) ne­gatív szénrúd a mindenkori hosszának meg­felelően a 2. ábrán pontozva föltüntetett, vagy közbeeső állásnak megfelelő helyzetet foglal el. A legmélyebb állásukat elfoglaló (20 21) ellensúlyok a negatív szénrúdat megtartják ebben a pontozott, vagy hasonló helyzetben. A szénrudak fölső végei e köz­ben, természetesen egymással érintkezésben állanak. Ha azután most a lámpát bekapcsoljuk, akkor a (20) horgonyt a (13a) fölső gyűrű­résszel mágnes-vezetőíleg összekötött (22) polussarú magához liuzza. Ennek az a kö­vetkezménye, hogy a (18) emeltyű a (23) nyíl irányában elmozog, míg- az egyúttal ütközőül szolgáló szorítócsavar egy (24) por­cellándarabhoz nem ér, mely a pozitiv szén­rúdnak (4) tartóján van megerősítve. Egy­idejűleg egy megfelelően elrendezett (25) állítócsavar a horgony mozgását határol­hatja. Ez az állítócsavar azonban nem ok­vetlenül szükséges, mert a (18) emeltyűn egy (26) ütköző orrnak kell elrendezve lennie, mely megakadályozza, hogy a (2) szénrúd szabad vége a lámpa bekapcsolásá­nál túlságosan eltávolodjék az (1) szénrúd­tól. Annak elhárítására, hogy a mágneshor­gony túlgyorsan rántassék. a negatív szén­rúd tehát túlmohón mozgattassék és illetőleg eltörjék, tömítetlen dugattyú gyanánt a (31) alsó üvegburában elrendezett (27) üveg­lemezt alkalmazzuk, melynek (28) tartórúdja egy szilárd görgőn futó zsinór által a pon­tozott (18a) emeltyűkarral van összekötve. Ez az emeltyűkar emellett célszerűen egy darabból van a (18) emeltyűvel. Ez az üveg­lemez a lámpa bekapcsolásánál a fölső és alsó oldalán föllépő nyomások különbsége folytán meggátolja a (20) horgonynak heves megrántását. A (27) üveglemez helyett al­kalmazható a (20) horgonyon egy lefelé csak gyönge árnyékot vető vékony (29) kar segélyével egy (30) szárny is. Ez a szárny azután még a tekintetben is elegendően tompítja a horgony mozgását, hogy a ne­gatív szénrúd törésériek, vagy a fényív el­szakít,ásának veszélyét is elhárítja. Ámbár a szárny fémből van, a fénjnek szabad ki­özönlését nem akadályozza. A hamú annyira egyenletesen oszlik el a lámpában, hogy zavaró árnyékhatások ki vannak zárva, azaz még az esetleg a (31) üvegburába leeső hamúrészek sem hatnak zavarólag. Kezdet­ben a (31) alsó üvegbura is, épúgy mint a fölső, tiszta lehet- úgy, hogy csak a lámpa égése alatt képződő hamúhulladék követ­keztében lesz egyenletesen teljesszerűvé. Az egyszerű hengeres (32) üvegbura he­lyett bővített (32a) bura is alkalmazható, ha a (18) emeltyűt a (23) nyíliránnyal ellen­kező értelemben még tovább haladtatni és ennek megfelelően hosszabb szénrudakat akarunk alkalmazni. Az áram az égő lámpában először a (14) orsóba, innen a (4) széntartóba, azután a fényív segélyével a két szénrúdba, a (3) széntartón keresztül a (18) emeltyűbe, az egyúttal a horgony ágyazására szolgáló (22) polussarú és a lámpa felfüggesztésére szol­gáló (34 34) kengyelnek a 2. ábrán balol­dalt eső (34) részén az áramforráshoz vissza megy. A (3) széntartó ezenkívül hajlékony­vezeték segélyével közvetlenül is összeköt­hető a (22) pólussaruval, vagy a (13a) fölső gyűrűvel. A csillámból, vagy más megfelelő anyagból való (33) szigetelő-lemez csak azon célból nyer alkalmazást, hogy a letö­redező széndarabkák által esetleg okoz­ható rövidzárás ellen nagyobb biztonságot nyújtson. A lámpa úgyis függeszthető föl, hogy a' szénrudak lefelé álljanak, a gyűrűalakú mágnes és horgonya pedig tehát fönt fog­lalnak helyet. Ez esetben azután egy ellen­súlynak alkalmas elrendezése által gondos­kodnunk kell arról is, hogy a szénvégek a lámpa kikapcsolása után egymástól eltávo­lodjanak és a szénrudak csúcsai egymáshoz érintkezésig közeledjenek. A lámpának még célszerűbb alakítását az 5—11. ábrák tüntetik föl. A jelen találmány

Next

/
Oldalképek
Tartalom