43377. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa párhuzamos szénrudakkal

— 4 — szerint fölfelé álló szénrudakkal készült lámpa ugyanis — ámbár a fényív fölfelé és — még mindig tekintélyes fénytömeget szór oldalirányban és lefelé. Ebből a lefelé vetett fényből a 2—4. ábrákon bemutatott kivitelű lámpánál a gyűrűalakú mágnes még meglehetősen sokat nyel el úgy, hogy maga alatt gyönge árnyékot keletkeztet. Az 5—11. ábrákon föltüntetett kivitelnél még ez az árnyék is lényegesen csökken, a fény téhát még szabadabban vetődik a lámpából lefelé. A gyűrűalakú elektromágnest egy lehetőleg vékony és hosszú közönséges elektromágnes helyettesíti, melyben egyik fél gyanánt szilárd vasmag ül, míg a másik felében egy mozgatható vasmag van elrendezve. Pontos továbbá ennél a lámpánál, hogy a szénrudak kúpos végei a lámpa bekapcsolásakor nem gördítik le egymást. A például negatív szénrúd mozgásának úgy kell történni, hogy a széncsúcsok fényív képződése közben távolodjanak el egymástól> azonban csak annyira, hogy az ív el ne szakadjon. A negatív szénrúd tehát oly lassan nem végezheti lengő mozgását, hogy a hegyes széncsúcsok egymáson legördüljenek, sem pedig másrészről nem szabad lengő mozgásukat akkora hevességgel végezniök, hogy a széncsúcsok átmenetileg túlmessze távolodjanak egymástól, nehogy az előálló fényív újra megszakadjon. Ezt a célt az 1—4. ábrákon bemutatott lámpáknál az elektromágnesnek alkalmas méreteivel érjük el. Minthogy az áramnak az elektromágnesen át való folyása és ennek következtében vonzó ereje állandó, míg a ~ szénrudak hossza leégésük következtében folyton csökken, azért a szénrudak bizonyos hossznál nagyobbak nem lehetnek, nehogy az elektromágnes által mozgatott össztömegnek súlya még a mozgó szénrúd leégése folytán is nagyon variáljon, más szavakkal, a mozgó szénrúdból és tartójából képződő rendszer súlypontjának még a szén leégése következtében sem szabad helyzetét nagyon változtatni. Ezt a célt tehác még jobban elérendő, terveztetett az 5—11. ábrákon bemutatott lámpa. Ennél a széntartó lefelé erősen meg van hosszabbítva úgy, hogy a mozgó szénhez képest aránylag nagy súllyal bír, az egész mozgó rendszernek súlypontja tehát még az egyébként meglehetősen kis fajsúlyú szénrúd leégése következtében sem nagyon szállhat alá. Ennek megfelelően azután a mozgatás módja és sebessége is — az elektromágnes állandó ereje dacára — nem nagyon változó és úgy az új, tehát hosszú mint a leégett rövid szénrudaknál is még nagyobb biztonsággal érhető el az, hogy egyrészt sem a szabad végek kölcsönös legördülése, másrészt sem a fényív elszakadása nem idéződik elő. A két (1) és (2) szénrúd, melyek közül az első pozitív, a második negatív, a (3), illetőleg a (4) tartóban ül. Ha a lámpa ég, mint az 5. ábrán, ezek a széntartók a (38) szigetelő betét által vannak egymástól elválasztva. A (38) betétet és a (4) tartót a két derékszögben meghajlított (39) keretdarab tartja, mely — mint a 9. ábrán látható — a (40) tartógyűrűvel szilárdan össze van kötve. Ebbe a gyűrűbe van a két (41) és (42) lámpabura is becsavarolva. Ezen a gyűrűn vannak egyúttal a tartó kengyelek is megerősítve. A rajzon ezek a kengyelek mellőzvék. Ezen a (40) gyűrűn mennek az áram hozzá- és elvezető (43) és (44) drótok is lehetőleg légmentesen át. A (44) drót közvetlenül a (40) gyűrűhöz csatolható úgy, hogy a gyűrű ágvezetékben mint negatív sarok vesz részt. Az említett (4) tartó fönt tetőszerűen van kiképezve és biztonság okából még egy (45) csillámlemezt tart. Mind az (1) pozitív szénről lehulló szénrészecskék, hamú stb. erre csillámlemezre jut és mivel ez igen meredek, legördülnek róla és a (42) burába esnek. A negatív (3) tartó is — mint az 5. és 6. ábrák mutatják — tetőszerűen van kiképezve úgy, hogy széndarabkák, vagy hasonlók rajta sem maradhatnak. Az esetleg a két szén között lehulló részecskék a mind-