43377. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa párhuzamos szénrudakkal

— 4 — szerint fölfelé álló szénrudakkal készült lámpa ugyanis — ámbár a fényív fölfelé és — még mindig tekintélyes fénytömeget szór oldalirányban és lefelé. Ebből a lefelé vetett fényből a 2—4. ábrákon bemutatott kivitelű lámpánál a gyűrűalakú mágnes még meglehetősen sokat nyel el úgy, hogy maga alatt gyönge árnyékot keletkeztet. Az 5—11. ábrákon föltüntetett kivitelnél még ez az árnyék is lényegesen csökken, a fény téhát még szabadabban vetődik a lámpából lefelé. A gyűrűalakú elektromág­nest egy lehetőleg vékony és hosszú kö­zönséges elektromágnes helyettesíti, mely­ben egyik fél gyanánt szilárd vasmag ül, míg a másik felében egy mozgatható vas­mag van elrendezve. Pontos továbbá ennél a lámpánál, hogy a szénrudak kúpos végei a lámpa bekap­csolásakor nem gördítik le egymást. A pél­dául negatív szénrúd mozgásának úgy kell történni, hogy a széncsúcsok fényív képző­dése közben távolodjanak el egymástól> azonban csak annyira, hogy az ív el ne szakadjon. A negatív szénrúd tehát oly lassan nem végezheti lengő mozgását, hogy a hegyes széncsúcsok egymáson le­gördüljenek, sem pedig másrészről nem szabad lengő mozgásukat akkora hevesség­gel végezniök, hogy a széncsúcsok átme­netileg túlmessze távolodjanak egymástól, nehogy az előálló fényív újra megsza­kadjon. Ezt a célt az 1—4. ábrákon bemutatott lámpáknál az elektromágnesnek alkalmas méreteivel érjük el. Minthogy az áramnak az elektromágnesen át való folyása és ennek következtében vonzó ereje állandó, míg a ~ szénrudak hossza leégésük következtében folyton csökken, azért a szénrudak bizonyos hossznál nagyobbak nem lehetnek, nehogy az elektromágnes által mozgatott össztömeg­nek súlya még a mozgó szénrúd leégése folytán is nagyon variáljon, más szavakkal, a mozgó szénrúdból és tartójából képződő rendszer súlypontjának még a szén leégése következtében sem szabad helyzetét nagyon változtatni. Ezt a célt tehác még jobban elérendő, terveztetett az 5—11. ábrákon bemutatott lámpa. Ennél a széntartó lefelé erősen meg van hosszabbítva úgy, hogy a mozgó szén­hez képest aránylag nagy súllyal bír, az egész mozgó rendszernek súlypontja tehát még az egyébként meglehetősen kis fajsúlyú szénrúd leégése következtében sem nagyon szállhat alá. Ennek megfelelően azután a mozgatás módja és sebessége is — az elektromágnes állandó ereje dacára — nem nagyon változó és úgy az új, tehát hosszú mint a leégett rövid szénrudaknál is még nagyobb biztonsággal érhető el az, hogy egyrészt sem a szabad végek kölcsönös le­gördülése, másrészt sem a fényív elszaka­dása nem idéződik elő. A két (1) és (2) szénrúd, melyek közül az első pozitív, a második negatív, a (3), illetőleg a (4) tartóban ül. Ha a lámpa ég, mint az 5. ábrán, ezek a széntartók a (38) szigetelő betét által vannak egymástól el­választva. A (38) betétet és a (4) tartót a két derékszögben meghajlított (39) keret­darab tartja, mely — mint a 9. ábrán látható — a (40) tartógyűrűvel szilárdan össze van kötve. Ebbe a gyűrűbe van a két (41) és (42) lámpabura is becsavarolva. Ezen a gyűrűn vannak egyúttal a tartó kengyelek is meg­erősítve. A rajzon ezek a kengyelek mel­lőzvék. Ezen a (40) gyűrűn mennek az áram hozzá- és elvezető (43) és (44) drótok is lehetőleg légmentesen át. A (44) drót köz­vetlenül a (40) gyűrűhöz csatolható úgy, hogy a gyűrű ágvezetékben mint negatív sarok vesz részt. Az említett (4) tartó fönt tetőszerűen van kiképezve és biztonság okából még egy (45) csillámlemezt tart. Mind az (1) pozitív szén­ről lehulló szénrészecskék, hamú stb. erre csillámlemezre jut és mivel ez igen mere­dek, legördülnek róla és a (42) burába esnek. A negatív (3) tartó is — mint az 5. és 6. ábrák mutatják — tetőszerűen van kiké­pezve úgy, hogy széndarabkák, vagy ha­sonlók rajta sem maradhatnak. Az esetleg a két szén között lehulló részecskék a mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom