43377. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa párhuzamos szénrudakkal

ábrák a lámpának egy javított kiviteli alakját mutatják, hol a 2. ábra a lámpa közepén képzelt függőleges metszetet képvisel, a 3. ábra vízszintes metszet a szénrudakon át a széntartó fölött, a 4. ábra annak módját tünteti föl, hogy raikép van az egyik szénrúd mozgatására szolgáló gyűrűalakú mágnesnek vasköpenye •összefoglalva, a 4a. ábrán a (22) mágnessarú és a (20) mágnesliorgony t'ölüinézete van föltüntetve, az 5. ábra az egész lámpának függőleges középmetszeté, melyben a két szénrúd párhuzamosan áll egymás mellett és a lámpa «g, a 6. ábrán a lámpán keresztül képzelt azonos metszet látható, hol azonban a lámpa ki van kapcsolva, a 8. ábra a lámpának az 5. ábrához viszonyított merőleges síkkal való, az 5. ábra A—B vonala mentén képzelt metszete és pedig a II. irányban nézve; a két üvegbarát tartó (40) gyűrű egyszerűség kedveért közepén van metszve; a negatív szénrúd mögött fekvő sarkok és az ezeket tartó Tészek a 6. ábrából a világosabb föltüntethetés kedvéért mellőzvék, a 7. ábrán a lámpának az 5. ábra C—D vonala mentén képzelt középmetszete látható; 7. és 8. ábrák az áttekinthetőbb ábrázolás kedvéért a többi ábrákhoz viszonyítva valamivel nagyobb léptékben vannak rajzolva; a 9. ábra az elektromágnesnek és a (40) gyűrűn megerősített, a mágnest és a szénrudakat tartó (39) szög vaskeretnek fölülnézete ; a . 10. ábra a két széntartón át tett vízszintes metszet, a 11. ábra a szögvaskeretnek egyik felét mutatja egyenesbe kifejtett állapotban. Az 1. ábrán látható két (1) és (2) szénrúd az egymástól elszigetelt (3), illetőleg (4) tartón ül. A két tartó egy görbe (5) vezetéken csúszik, melyet a (6) rudak tartanak. Ezek a, (7) elektromágnessel szilárdan össze vannak kötve. Az elektromágnest alkalmas módon a föl nem tüntetett lámpakeret, vagy ház tartja. Mindegyik (3), illetőleg (4) tartóval egy-egy rövid (8) rúd áll összefüggésben, ezek a (8) rudak pedig a (9) csuklópontban egy (10) szolenoid-vasmagnak függőleges rúdjával vannak összekötve. A (7, 11) elektromágnes párhuzamosan össze van . kapcsolva a szénrudakkal, mint a bevázolt vezetékek is mutatják. Ha a lámpát bekapcsoljuk, először gyönge áram mehet a mágnesen keresztül úgy, hogy ez (10) horgonyát magához húzza és ezáltal a szénrudak alsó végeit jól eltolja egymástól. A fölső szénvégek ellenben egymással érintkezésbe jutnak úgy, hogy az áram legfőkép a két szénrúdon és csuk nagyon kevéssé megy a (7) orsó tekercselésén át, minek következtében utóbbi a (10) horgonyt elejti. A (10) horgony, lefelé való mozgása következtében a szén végek ismét az 1. ábrán rajzolt helyzetbe térnek vissza, miközben a fényív létre jön. Ez az itt leírt lámpa annyiban bír hátránnyal, hogy a szénrudakból lehulló finom hamú a széntartóknak súrlódását a görbe vezetéken növeli; ez a súrlódás pedig már attól a hőségtől is, mely a lámpában uralkodik, meglehetősen nagy úgy, hogy tehát aránylag erős mágnestekercs és nehéz szolenoid-mag szükségeltetik a szénrudak mozgását biztonsággal előidézendő. A lámpának a 2—4. ábrákon föltüntetett kiviteli alakjánál ezek a hátrányok el vannak hárítva, amennyiben a görbe vezeték emeltyűs vezetékkel van helyettesítve, melynek vékony, csuklós csapjai, még ha hamú is hullana rájok, csak nagyon csekély súrlódási ellenállással találkoznak. Az (1) pozitív szénrúd (4) tartója a 2 —4. ábrákon mozdíthatatlanul, de szigetelve van a kétrészű (13 13) a 'vasgyűrűn megerősítve, melyben egy főáramkörben fekvő (14) tekercs foglal helyet. A vasgyűrű két részét a 4. ábrán látható módon függőleges csavarok tartják össze. A (2) negatív szénrúd, mely lent zsirkő-hüvellyel van körülvéve a (3) tartóba van beszorítva, mely egy (17) | csap útján a (18) emeltyűvel van összekötve,