43283. lajstromszámú szabadalom • Víznyomású mótor
hátra mozgása közben egy beléfogódzó éá a hajtott géppel összekötött fogaskereket (mely az 1. és 5. ábrán pontozva van jelezve) forgat ide-oda. A motor ezen alakjában például mosógépek hajtására alkalmas. Más célra a hajtórúd megfelelően alakítható. A hengernek a hajtórúddal szemben levő oldalán van a (10) vezérműszekrény a nyomóvíznek a dugattyú két oldalára való elosztását szabályozó vezérműdugattyúval. Ezen utóbbi négy darab, egy rúddal mereven összekötött egyesdugattyúból áll, melyek közül a két középső a (12) csövön belépő nyomóvíznek a (13) összekötő csatornákba, illetve a dugattyúnak majd egyik, majd másik oldalára való elosztására szolgál. Egy-egy középső és szélső dugattyú a vezérmü dugattyúval párhuzamos (14) kibocsátó csatorna, a (18) csatornák, valamint a (15) elvezetőcső összeköttetését szabályozza. A (11) vezérmű dugattyú úgyszintén a motor átfordítása a löketvégeken úgy megy végbe, hogy a megfelelő szélső (11) dugattyú külső lapjára a (13) csatornákból nyomóvíz vezettetik, mely ezen dugattyút a másik véghelyzetbe löki. E célból a vezérműszek-rényben mindkét oldalt egy-egy (16) csatorna van, melyek egyrészt egy-egy (17) furat révén a (13) csatornákkal, másrészt a (18) nyílások révén a (14) csatornával vannak összeköttetésben. A nyomóvíz elvezetését ezen csatornarendszerből a vezérraűdugattyúhoz a (14) csatorna végéin elhelyezett és a (20) rúd révén egymással mereven összekötött (19) szelepdugattyúk szabályozzák. A hengerlöketek végein a (21) szekrényfödélből kinyúló (22), peckek egyike a (3) keretfalon lévő (23) ütközőbe ütközik és a (19) szelepdugatfcyút annyira tolja el, hogy a (16) csatorna előbb lefödött (18) nyílása szabaddá válik és a rajta kijövő nyomó víz a (24) összekötő nyíláson át a vezérműdugattyú mögé kerül és azt átfordítja. A (24) nyílás valamivel hosszabb a (19) dugattyúnál úgy, hogy ha ez utóbbi saélgő helyzetében van (2. és 3. ábra) akkor előtte egy szabad nyílás marad, melyen át az ezen oldalon a vezérműdugattyú mögött lévő víz az átfordításkor a (14) csatornába folyhat. A két (19) szelepdugattyú egymástól függetlenül is volna szorítható a (21) szekrényfödelekhez rugók segélyével, a működési mód ezen esetben is egyeznék az előbbi kivitelével. Az átfordítással egyidejűleg a (13) csatornából kiinduló (16, 17, 18) csatorna is elválasztatik a nyomóvízvezetéktől úgy, hogy az átfordítás befejeztével a (19) szeszelepdugattyúra ható nyomás is rögtön megszűnik és ez a másik szélső helyzetben marad mindaddig, míg a henger a másik löketvéghez érkezik. A (11) és (19) dugatytyúk megfordulása alkalmával a mögöttük levő víz egy része a (16, 17, 18) csatornán át a (13) csatornába folyik és onnan a munkahengerből jövő elhasznált vízzel együtt a (14) elvezető csatornába. Mihelyt azonban a (19) szelepdugattyú a (18) nyílást ismét elfedte, a mögötte levő víz ott rekedne, mivel a (14) csatornával való összeköttetés még nem nyilt meg. Hogy azonban a (19) dugattyú mégis teljesen visszavezethető legyen, azért egy finom (25) furattal van ellátva, melyen át a mögötte rekedt víz a (14) csatornába juthat. Ezen (25) furat oly szűk, hogy az átfordítás rövid tartama alatt, midőn a nyomóvíz a (19) dugattyúra hat, nem okoz nyomáscsökkenést. Ezen most leírt kiviteli alaktól a 6—9. ábrák szerinti csak abban különbözik, hogy a nyomóvíz be- és elvezetését a vezérműdugattyú maga szabályozza és a (19) szelepdugattyú elmarad. A (11) vezérműdugattyu tengelyvonalában a (26) ütköző peckek hatolnak át a szekrény födelén ugy, hogy ha a henger mozgása alkalmával a löket végére érkezik, ezen peckek fölváltva ütköznek a (23) ütközőkhöz ós a vezérműdugattyút majd az egyik, majd a másik irányban eltolják úgy, hogy a (13) csatornával összekötött (16) csatorna (18) nyílása szabaddá válik (6. ábra), mire a vezérműdugattyút a mögéje kerülő nyomóvíz a másik véghelyzetbe tolja. Példaképen a 8. ábra a munkahengert a bal löketvégen, a vezérműdugattyút pedig jobb szélső helyzetében mutatja. Ezen helyzetben
