43129. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

— 2 — Végül a biztosító berendezés a billentyűvaaon van fölszerelve és egy késhengerből áll, melyet balra vagy jobbra tolunk el, hogy a fegyvert biztosítsuk, illetve lövésre alkalmassá tegyük. Eme fegyver egy foganatosítási alakja a csatolt rajzon látható, hol az I. és 2. ábra a fegyver függélyes, illetve vízszintes metszete a fegyver lövésre kész állapotában, a 3. és 4. ábra függélyes metszete a lövés, illetve újratöltés közben, az 5. és 6. ábra metszet a 3. ábra I—II* illetve III—IV vonala szerint, a 7., 8. és 9. ábra a záródugattyú függélyes, illetve vízszintes hosszmetszete, illetve elölnézete, a 10. ábra az ütőheggel fölszerelt záródugattyú függélyes hosszmetszete, a II., 12., 13. és 14. ábra a závárzatot védő lemez függélyes metszete, oldalnézete és fölülnézete. Megrajzolt példánknál az (1) cső visszafutása mintegy 15 mm., ennek megfelelően a torkolatnál és a szíjfoglalványnál hengeresen le van esztergályozva, ezenkívül pedig a puskaagyon is eme részeknek megfelelően félgyűrűalakú vezetékek vannak kiképezve. A cső tehát nem a fán, hanem fémen csúszik. A cső elmozdulását az agyon fölszerelt és végein ütközőfölületekkel ellátott (6) vezetékben mozgó (4)] ütköző határolja, A (14) puskaágyon vau a tok hátsó, (29) mozdulatlan része fölszerelve, továbbá a (16) ütővas vezetve, mely a (18) rúgótámasztókra fekvő (12) ütőrúgó hatása alatt áll és a (17) mozgófejjel van összekötve. A (16) ütővas a (19) elesattantó emelővel működik együtt, melynek (20) elcsattantó orra a (21) billentyűbe szerelt (22) elcsattantó csappal kapcsolódik. A tok mellső (2) része az (1) csővel csavarkötés útján van összekötve és evvel együtt mozdul el. Ebben a (2) részben van a (7) záródugattyú vezetve, melynek mellső végén az ismert (9) töltényvonó van fölszerelve, hátsó végén pedig a (16) ütővassal együtt működő és a (11) ütőszögre-ható (10) kalapács ágyazva, mely a záródugattyúval a később leírandó módon van kapcsolva. A záródugattyú a fix (15) ellendarabra fekvő (5) előretoló rúgó hatása ellen mozog hátrafelé és eme rúgó hatása alatt jut a záróhelyzetbe. A fegyver tokjának (29) hátsó részén, ennek mellső végén (28) bemaratások vannak kiképezve, melyekbe a kellő pillanatban a 2. ábra szerint a (27) lejtős fölületekkel fölszerelt (8) rúgós elreteszelők fogódzanak, míg a (29) tok (54) nyújtványában a (42) retesz van vezetve (6. ábra). Eme (42) retesz (26) fogát a (25) rúgó a (24) henger felé szorítja, melyben a 6. ábrán látható módon két különböző mélységű horony van kiképezve. Hogy a závárzatot kézzel is lehessen nyitni és zárni, a záródugattyún megfelelő fogantyút alkalmazhatunk. A (29) tokon kiképezett (51) vezetőhornyok (5. ábra) a (49) védőlemez vezetésére szolgálnak, mely a (7) záródugattyú megfelelő bevágásaiba fogódzó kis (53) orrokkal ellátott (50) rúgóval van fölszerelve úgy, hogy a védőlemez a záródugattyú mozgását kénytelen követni. Eme most leírt fegyver működési módja a következő: Lövés közben (3. és 4. ábra) a fejlődő lövöszergázok a lövedéket előre és a fegyver mozgó részét hátrafelé hajtják, de minthogy ennek tömege a lövedékénél jóval nagyobb, mozgássebessége a lövedékénél jóval kisebb fog lenni úgy, hogy mikor a lövedék a csövet elhagyta, a (8) rúgós elreteszelők, melyek a mozgó rész hátrafutásában részt vesznek, a (28) hornyok hátsó (56) fölületeit érik, eme fölületek az ütközőket a fegyvercső tengelye felé forgatják, és így meggátolják, hogy a (8) elreteszelők a (7) záródugattyút továbbra is elreteszeljék, a záródugattyú tehát egymaga mozog hátrafelé (3. ábra), az (5) zárórúgót (mely a gázzáró dugó gyanánt szereplő (15) ellendarabra fekszik) összenyomja és csakis akkor áll meg, mikor a csőtől annyira távolodott, hogy a tárból egy (36) töltény fölemelkedhessen és a cső előtt elhelyezkedhessen, és hogy azt az újból előremozgó