43129. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver
— 3 — záródugattyú a cső töltőürébe szállíthassa. Mialatt a (7) záródugattyú visszafelé mozog, a záródugattyún a (32) rész közvetítésével ágyazott (10) kalapács ugyancsak hátrafelé mozog és alsó végével a (17) fej közvetítésével a (16) ütővasat hátrafelé tolja éa ezt (12) rugójának megfeszítése mellett oly helyzetbe állítja, hogy a (22) elcsattantó csap a (19) elcsattantó emelő (20) elcsattantó orrára fekhetik. Ugyanekkor a (10) kalapács is megemelkedik, minthogy a (33) csapjai a (34) vezeték egy lejtős részére jutnak, tehát alsó vége abban a pillanatban ereszti el a (17) fejet, amelyben a (16) ütő vas az elcsattantó emelővel kapcsolódik. A (10) kalapács tehát szabadon követi a'(7) záródugattyú mozgását, miközben a mozgó záródugattyú az (5) zárórúgót összenyomja. Amint a záródugattyú mozgását befejezte, az összenyomott rúgó a (7) záródugattyút előretolja, a töltényt a cső töltőürébe nyomja (1. ábra), egyben pedig megengedi, hogy a (8) rúgós elreteszelők a hornyok (56) fölületeire feküdjenek. Ezt az utóbbi hatást nemcsak az elreteszelők rúgói, hanem mellső végeik lejtős fölületei is elősegítik, sőt a bekapcsolódás akkor is végbe megy a toknak eme lejtős fölületeknek megfelelő (30) ütközőinek hatása alatt, mikor ezek a rugók eltörtek. Most már a fegyver meg van töltve és ha a (21) billentyűt meghúzzuk, a (22) elcsattantó csap a (19) elcsattantó emelőt el- i forgatja, ennek (35) orra elereszti a (16) ütővasat, ennek (12) rúgója az ütővasat előrehajtja úgy, hogy mozgó (17) feje útján a (10) kalapács megnyújtására ütést gyakorol, mely ütést a (11) ütőszög a (36) töltényre viszi át. Az ekkor fejlődő lövőszergázok hatása alatt a leírt munkafotyamat ismétlődik. Eme munkafolyamatok mindaddig ismétlődnek, míg a tölténytár ki nem ürült, ekkor a (40) adogató (39) válldarabja egy (nem ábrázolt) emelőt emel meg, és ezt a (7) záródugattyú pályájába állítja. Tehát mikor a tölténytárból az utolsó töltény kifogyott, a záródugattyú hátrafelé való mozgásánál a föntebb jelzett emelő a záródugattyú elé fekszik és ennek előremozgását meggátolja, a závárzat tehát nyitva marad és újból tölthető. Mikor ez megtörtént, a (47) szánt a megfelelő gomb segélyével kissé visszahúzzuk, a (7) záródugattyú mozgását akadályozó emelő a záródugattyút elereszti, ez szabaddá válik és az első töltényt a csőbe tolja, tehát a fegyver újabb használatra elő van készítve. Épp így lehet a závárzatot kézzel is nyitni, ha a záródugattyút gombja segélyével visszahúzzuk. Előnyös, ha a záródugattyú visszahúzasára szolgáló gombot nem erősítjük föl mereven a dugattyúra, hanem egy szánon alkalmazzuk, melynek megfelelő kiugrása a szán visszahúzásánál a (7) záródugattyú (57) csapjára hat (8. ábra) és így a záródugattyút magával viszi. Mint azt már említettem, az elcsattantó szerkezet olyan, hogy a billentyű (22) része minden esetben a (19) elcsattantó emelő orra fölé fogódzhasson, még akkor is, mikor a lövész elfelejtette volna a (21) billentyűt elereszteni. A biztosító berendezés lényegében véve egy (24) henger, melynek két különböző mélységű (44,45) hornya van; ezek egyikébe vagy másikába a (25) rúgó hatása alatt a (42) villa (26) foga fogódzik. Ez az egész berendezés a billentyűvason a billentyű mögött van fölszerelve. A fegyver biztosítva van, mikor a (26) fog a jobboldali sekélyebb i (44) horonyban foglal helyet, ekkor a (42) retesz egy (46) kiugrása a billentyűt, a retesz maga pedig a fegyver mozgó részeit reteszeli el. Ha a csapot jobbfelé eltoljuk (1. a 8. ábrát), a retesz a. másik horonyba fogódzik és egyszerre szabaddá teszi a fegyver mozgó részeit és a billentyűit. A (49) védőlemezt csakis akkor nyitjuk, mikor a kiürült tölténytárt kell eltávolítani. Ebből a célból a (29) tok (51) hornyaiban mozog, a védőlemez (50) rúgója pedig a rajta kiképezett (53) csapok útján a (7) záródugattyúval van kapcsolva, melyek a (7) záródugattyú megfelelő furataiba fogódzanak. Ha kívánatos, a (7) záródugattyú a (49) védőlemeztől függetlenül is mozoghat, ekkor
