43100. lajstromszámú szabadalom • Kerék leszerelhető talppal

beillesztve (3. és 4. ábra) úgy, amint azt a 7. és 8. ábra mutatja. A gyűrű tetszőleges alkalmas módon helyezhető be a horonyba. Ha a gyűrű zárt, úgy kitágítjuk, ha pedig nyitott, úgy végeit a behelyezés után egyesítjük. A (3) gyűrű méretei úgy vannak megszabva, hogy rendesen nem tolódik el a (2) horonyban, azonban ha elegendő tangenciális irányú erőt fejtünk ki, elforgatható. Ennek megkönnyítésére hellyel-közzel kenőanyag fölvételére szolgáló mélyedéseket marhatunk be. A (3) gyűrűnek a (2) horonyban való határolt elforgatására a gyűrűt belső részén két (4, 4) csappal látjuk el, melyek az (1) abroncs fenekén alkalmazott, megfelelő hoszszúságú (5) hasítékokon mennek keresztül. Alkalmas kulcs segélyével azon csapokat, megfoghatjuk és az (5) hasítékokon végig eltolva az abroncsban vezetett (3) gyűrűt megfelelő szöggel elforgathatjuk. Ha a (3) gyűrű az (5) hasítékok vége által megyszabott egyik határállásában van, az abroncsba és a benne levő gyűrűbe hat vagy több (6, 16) bevágást készítünk, melyek derékszögű vagy fecskefarkú keresztmetszettel bírhatnak. Az (5) hasítékok hoszsza úgy van megszabva, hogy ha most a (3) gyűrűt a másik szélső állásba forgatjuk, az abroncs karimáinak telt részei teljesen elzárják a (3) gyűrűben alkalmazott (16) bevágásokat. A bevágásoknak ezen két helyzetét fölülnézetben a 11. és 12. ábra mutatja. A teljesen fölfújt légabroncs a (7)' talpra van szerelve (5. és 6. ábra), mely az (1) abroncs szélességével bír és mely belső részén annyi pár (8) csappal van ellátva, ahány (6) bevágással bír az (1) abroncs. A (8) csapok a (6) bevágásoknak megfelelő keresztmetszettel birnak és egy csappár között a (3) gyűrű vastagságának megfelelő hézag van hagyva. Az abroncs azon helyzetében, amidőn annak (6) bevágásai a (3) gyűrű (16) bevágásaival egy vonalban állanak, a légabroncscsal fölszerelt (7) talpat oldalról egyszerűen föltolhatjuk, miközben a (7) talp (8) csapjai az (1) abroncs (6) bevágásaiba fekszenek, ill. a (3) gyűrű (16) bevágásain tolatnak keresztül. Ekkor a (3) gyűrűt a (4) csapok segélyével elforgatjuk úgy, hogy a (7) talp (8) csapjai közötti hézagba a (3) gyűrű telt része kerül, mire a (7) talpat többé nem lehet letolni. A (7) talp külső oldalán a (9) karimával van ellátva, mely a (6) bevágások védelmére és arra szolgál, hogy megakadályozza, hogy zsiradék, homok vagy nedvesség a bevágásokba és innen a (2) horonyba jusson. Az (5) hasítékok úgy vannak elhelyezve, hogy a kerék forgása közben a súrlódás is abban az irányban hat, hogy a reteszelt állás megtartassék. Ellenben hirtelen fékezésnél vagy hátramenetelnél a súrlódás a reteszelő állást megszüntetni akarná. Ez azonban igen gyenge megakasztás, pl. kilincs segélyével akadályozható meg, mely az anyag vastag részében lehet elrendezve és az üregekbe nyúlhat. A 13. és 14. ábra a (3) gyűrű elforgatásának megkönnyítésére szolgáló szerkezet egy foganatosítási alakját tünteti föl. Az elforgatás a (10) talp (15) üregébe a (12) tengelyre ágyazott (11) fogaskerék segélyével történik, mely a (3) gyűrű belső oldalán alkalmazott (13) fogazásba kapaszkodik. A (11) fogazás keresztülbocsátására az (1) abroncs a (14) nyílással van ellátva. A (12) tengely egyik végén a (17) négyszögletes fejjel van ellátva, melyre forgattyú vagy kulcs helyezhető. A (17) fejet tartalmazó mélyedés rendesen rúgó hatása alatt álló (18) ellenzővel van elzárva. Természetes, hogy a (3) gyűrű elforgását a (13) fogazás hosszának megfelelőeu korlátozni kell. Ahelyett, hogy a (11) fogaskereket a (10) talpra szerelnök, másként is rendezhetjük el, pl. magán az elforgatásra szolgáló szerszámon, amidőn is a (10) talp megfelelő ágyazással van ellátva, hogy a (11) kereket és az illető szerszámot befogadja a (3) gyűrű elforgatása alkalmával. A 15—19. ábrában föltüntetett változatnál a levehető talp két egyenlőtlen széles-