43078. lajstromszámú szabadalom • Újítások fűkaszáló- és aratógépek vágószerkezetein

— 2 sok által érjük el, melyek azt eredményezik, hogy a gép a dűlt gabonát is lehetőleg a szár mély részén vágja, tehát nem fejeli; emellett a gép fölemelődését kiküszöböljük és ,a vonóerőt csökkentjük. Ezenkívül az asztal ferdére való állítása és az avvial járó hátrányok is el vannak kerülve. Jelen találmány értelmében tehát elérjük, hogy a vágókészülékkel a gabonaszárak alsó végéhez lehetőleg közel jutnak, anélkül, hogy a vágókészülékkel a gabonába mélyen behatolnánk. A vágiókéseket a találmány értelmében oly rövidre képezzük ki, hogy azoknak ne kelljen mélyen a fűbe vagy gabonába hatolni és a hátsó élrészek is a szárat és. nem a kalászt vágják. Hogy ezen késr end szerrel a gabonához lehetőleg közel jussunk, a jelenleg használatos késvédőujjnyulványokat és az ezzel járó fésülésszerű működés előnyét elhagyjuk és az eddig szokásos kivitellel ellentétben a késvédőujjakat nem képezzük ki hosszú nyúlványok alakjában, hanem az ujjak csúcsai csak annyira érnek túl késlemezek homlokvonalán, hogy ott egyrészt elegendő erős csúcs legyen, mely megakadályozza földnek stb. a késlemez és az ujjbetét közé való hatolását, másrészt a fölső védőlap az ujjal egy darabban készíthető legyen és a csúcs a kés előtt mégis némi elosztó hatással bírjon. Ezáltal elértük, Jiogy a tulajdonképeni vágószerkezet közel jut a levágandló gabonához, azzal pedig, hogy az ujjaknak a gabonába szükségképen behatoló részét rövidre és keskenyre képezzük ki, azt az előnyt nyerjük, hogy az ujjak a jelenlegi Szerkezethez képest aránytalanul kis ellenállást okoznak. A találmány értelmében továbbá a késsínnek a késeket tartó fölső fölületét, a késlemezeket és a késvédő ujjaknak ujjbetétjeit magán a vág;ó.szerkez©ten ferdén helyezzük el, minek folytán azok a dült gabonával a derékszöghöz közeledő hegyes szöget zárnak be. Ezáltal a jelen- j leg alkalmazott buktatásból származó ösz- { szes előnyöket (ki nem emelődés stb.) biz. tosítjuk, azáltal pedig, hogy az asztal eredeti helyzetében marad, az ebből származó hátrány, a gabonának az asztalra való nehéz följutása, elesik. A találmány tárgyát képező újítások további előnye, hogy azok meglévő gépeken nehézség nélkül alkalmazhatíók, továbbá, hogy azokkal természetesen a talpon álló gabona és takarmányneműek is kifogástalanul vághatok. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező újításoknak egy kévekötő aratógépen alkalmazott foganatosítási példáját az 1. ábrán metszetben, a ' 2. ábrán pedig fölülnézetben, az ujjak föltüntetése céljából részben eltávolított késekkel tüntettük föl. A rajzban bemutatott foganatosítási alaknál az aratógépeknél alkalmazott (1) késtartó sínt megtartottuk, hogy a késfej és kétsfejvezieték változtatlanul használható le,gyen. Ezen sínre szerkezeti okból egy alsó (2) és egy fölső (3) trapéz keresztmetszetű sín van erősítve; ezeket, valamint a rézsútosan álló (5) késlemezeket a (4) szíögecsek tartják össze. Az (1 2 ,3) sinek az (5) késekkel együtt a vágíószerkezet mozgó részét alkotják, mely ismeretes módon excentertárcsa és hajtórúd által ide-oda mozgattatik. Az (5) kések az eddig alkalmazottaknál lényegesen kisebb méretűek úgy, hogy az eddig alkalmazott egy-egy kés helyében két, három vagy esetleg még több1

kést is rendezünk el. Ennek hatása, mint említettük, hogy a kések nem hatolnak mélyen a gabonába, azt nem fejelik le és a gép kevesebb vonlóerőt igényel. A vágószerkezet helytálló részét a (6) védőujjak alkotják, a gabona elnyírása a (9) ujjbetéteken történik, miközben a gabona a (6) ujjra és a (10) fedőlapra támaszkodik. Ezen Védőujjak az ujj betétek kellő ferde helyzete céljából szintén rézsútosan vannak elhelyezve. Ezen rézsútos ujjak az eddig ismeretesektől főleg még abj ban különböznek, hogy, mint azt föntebb j részleteztük, a késeket éppen csak burkol-