43042. lajstromszámú szabadalom • Lövegzávárzat

és az elreteszelés megszüntetésénél eltolódik, a zárótuskó föntebb leírt lépcsőzetes kiképezése következtében csekély. A (D) zárótuskó egy (C) tartóban eltolhatóan van ágyazva (1. a 9. ábrát is), mely tartó a (J) csap segélyével a cső (A) fenékdarabjának jobb oldalán van forgathatóan ágyazva. A (C) tartó lényegében korongalakú és a zárótuskó homlokfölületén alkalmazott (dö) vezetődarab vezetésére egy (c5) vezetékkel van ellátva (1., 2. és 9. ábra). Ez, a vezeték a závárzat záróhelyzeténél a lövegcső furatának tengelyére merőlegesen áll. A lövegcső (A) fenékdarabjának, a (D) zárótuskónak és (C) tartónak föntebb leírt viszonylagos elrendezéséből következik, hogy a závárzat elreteszelésének megszüntetésére a zárótuskót a (C) tartó (J) csuklócsapjától távolítani kell. Ennél az eltolódásnál a zárótuskó (d5) vezetődarabja és a (c5) vezetéknek a (J) csuklócsap felé eső (c6) fala között egy bizonyos köz marad, hogy pedig ezt a közt lefedhessük, a (d5) vezetődarab a (C) tartó mellső homlokfölülete fölé nyúló (d6) résszel van ellátva. Ez a (d6) rész egyidejűleg a (c5) vezeték széleire is fogódzik és így a zárótuskót a (C) tartón rögzíti. Hogy a (D) zárótuskót a (C) tartóhoz viszonyítva eltolhassuk, egy (G, Gl) tolóemelő van alkalmazva, mely két, a (C) tartó külső homlokfölületén alkalmazott (cl) fülecs között az (F) csapon ellendíthetően van ágyazva. A tolóemelő (Gl) karja a (C) tartó egy (c2) üregébe nyúlik be (2., B. és 9. ábra) és az alsó oldalán alkalmazott (g2) szívdarab segélyével (2—4. ábra) a zárótUBkónak egy (d7) tolóhornyaival kapcsolódik. A (d7) tolóhorony a zárótuskón alkalmazott (dll) lécbe van bevágva, melya(dö) vezetődarabhoz csatlakozik. A (d7) tolóhorony elrendezése olyan, hogy ama (d8) és (d9)^ falai, melyek a závárzat elreteszelésénél és elreteszelésének megszüntetésénél a (g2) szívdarabbal együtt működnek, arra az irányra merőlegesek legyenek, melyben a zárótuskó a tartóhoz viszonyítva eltolódik. A (d7) tolóhoronynak ezenkívül oly (dlO) fala is "van, mely a závárzat elreteszelt állapotánál (l. különösen a 3. ábrán) a tolóemelő csapjával koncentrikus és melyre a (g2) szívdarab megfelelően görbülő föiületével ráfekszik, mikor a (G, Gl) tolóemelő a 3. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt nyugalmi helyzetébe jut. Ekkor a tolóemelő (Gl) karja a (C) tartó (c2) üregének (c3) falára fekszik (3. és 4. ábra), mely fal a tolóemelő elmozdulását az egyik irány felé határolja. A másik irány felé a tolóemelő elmozdulását a (c2) üreg (c4) fala határolja. A (C) tartó alsó részében egy (H) retesz (1. különösen a 2. ábrát) van eltolhatóan ágyazva, mely retesz a závárzat záró állásánál a (b 1) rúgó hatása alatt úgy a lövegcső (A) fenékdarabjára, mint a (D) elreteszelőtuskóra ráfekszik. A (H) retesz részére a zárótuskó félhengeralakú (dl) részében egy (dl2) nyugasz van kiképezve (1. különösen a 8. ábrát), melybe a retesz befogódzhatik, miután a lövegcső fenékdarabjával való elreteszelődésének megszüntetésére szükséges elmozdulást elvégezte és a tartót a lövegcső fenékdarabjától elforgattuk. A lövegcső fenékdarabja egy (a2) üregében (3. és 5. ábra) a függélyes (B) csap körül forgathatóan az (E) hüvelykidobó van ágyazva, melynek a fenékdarabból kinyúló (el) orra van. Ez a kidobó elforgatása céljából a (C) tartón alkalmazott (c7) orral működhetik együtt. Az (a2) üreg (a3) fala az (E) kidobó elmozdulását határolja. Mikor a závárzat záróhelyzetében el van reteszelve, a závárzat részei az 1—3. ábrán látható állást foglalják el. A zárótuskó (d4) bordái a cső fenékdarabjának (a4) hornyaival kapcsolódnak, a (Gl) tolóemelő (g2) szívdarabja a (d7) tolóhorony (dlO) falára fekszik úgy, hogy a zárótuskó az önkényes eltolódás ellen hasonló módon van biztosítva, mint az ismeretes tolóékek. A závárzat nyitása céljából a (G) tolóemelőkart az (x) nyíl irányában (3. ábra) mozgatjuk. Ekkor először is a (g2) szívdarab kapcsolódik ki a (d7) tolóhorony (d 10) falából (1. a tolóemelőnek a 3. ábrán pontvonalasan jelzett állását). A tolóemelő további elfordulásánál a zárótuskó annak kö-