43042. lajstromszámú szabadalom • Lövegzávárzat

- 3 — vetkeztében, hogy a (g2) szívdarab a (d7) tolóhorony (d8) falával együtt működik, az (y) nyíl (3. ábra) irányában eltolódik. Mikor a (Gl) tolóemelőkar a (c2) üreg (c4) falára ráfeküdt (4. ábra), a (d4) bordák ós (a4) hornyok kikapcsolódtak egymásból, egyidejűleg a (dl2) nyugasz is elérkezett a (H) emelővel szembe. Minthogy azonban időközben a retesz alsó része még a lövegcső (A) fenékdarabjára fekszik, a reteBZ még -egyelőre nem léphet be a (dl 2) nyugaszba. Mikor a (G) emelőre az (x) nyíl irányában a húzás tovább tart, a (C) tartó a zárótuskóval együtt elfordul a (J) forgáscsap körül. Közvetlenül a (C) tartó elfordulásának kezdete után a (H) retesz — minthogy ez a lövegcső fenékdarabján támasztékát elvesztette, — a (hl) rúgó nyomása alatt a (dl2) nyugaszba becsappanhat úgy, hogy & zárótuskó a (C) tartó további elfordulása közben a tartóhoz viszonyítva el nem tolódhatik. Végül a (C) tartó (c7) orra az (E) kidobó {el) orrát is éri úgy, hogy ez kileng és a töltényhüvelyt kidobja. Annak következtében, hogy az (E) kidobó az (al) üreg (a3) falába ütközik, a kidobó és evvel a (C) tartó forgó mozgása is határolódik. Ebben a pillanatban a részek az 5. ábrán látható helyzetet foglalják el. A závárzat zárásánál a föntebb leírt folyamatok ellenkező sorrendben mennek végbe. A megrajzolt závárzatnak az ékzávárzattal az az előnye közös, hogy az ütőszög •csúcsa a töltény csappantyújával a závárzat zárásánál csakis akkor kerül szembe, mikor a závárzat el van reteszelve. Ezenkívül a zárótuskót akkor, ha az megszorulna, a (d5) csúszódarab (d6) részére mért ütésekkel meg lehet lazítani. Ezenkívül a leírt závárzatnál a töltés ép oly könnyen végezhető, mint az ékzávárzatnál, minthogy a fenékdarabnak a zárótuskó részére szolgáló {al) ürege mindkét oldal felé nyitva van. A csavarzávárzattal a leírt závárzatnak az az előnye közös, hogy a lövegcső fenékdarabja. épúgy, mint a csavarzávárzatnál hengeres és a lövegcső tengelye irányában nem kell annak a zárótuskón túl érnie. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lövegzár, melynél a zárótuskó nyitó mozgása a lövegcső furattengelyére merőleges irányú eltolódásból ós elfordulásból áll, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskó a lövegcső (A) fenékdarabján csuklósan ágyazott (C) tartón kiképezett és a závárzat záró állapotánál a csőfurattengelyére merőlegesen álló (cö) vezetékben eltolható. 2. Az 1. alatt védett lövegzár egy foganatosítási alakja, jellemezve az (A) fenékdarab, a (D) zárótuskó és (C) tartó oly viszonylagos elrendezése által, hogy a závárzat elreteszelődésének megszüntetése céljából a (D) zárótuskót a (C) tartó (J) csuklócsapjától el kell tolni. 3. Az 1. és 2. alatt védett lövegzár egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskó részére az (A) fenékdarabban kiképezett (a 1) üreg a(C) tartónak a (J) csuklócsaptól elfordult oldalán nyitva van. 4. Az 1—3. alatt védett lövegzár egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskó alapteste egy félhenger alakú (dl) részből és egy lépcsőzetes (d2) részből áll, melynek lépcsői a. félhenger alakú (dl) részből emelkednek. 5. Az 1—4. alatt védett lövegzár egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskónak úgy félhenger alakú (dl), mint lépcsőzetes (d2) része (d4) elreteszelő bordákkal van ellátva. 6. Az 1—5. alatt védett lövegzár egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskónak oly görbületű (d3) zárófölülete van, hogy az elzárás létesülése után az (A) fenékdarab palástfölületét teljes hengerpalásttá egészíti ki. 7. Az 1—6. alatt védett lövegzár egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskónak a (C) tartó (c5) vezetékével kapcsolódó (d5) vezetődarabjának a (C) tartó homlokfölülete fölé nyúló (d6) része van.