43042. lajstromszámú szabadalom • Lövegzávárzat

- 3 — vetkeztében, hogy a (g2) szívdarab a (d7) tolóhorony (d8) falával együtt működik, az (y) nyíl (3. ábra) irányában eltolódik. Mikor a (Gl) tolóemelőkar a (c2) üreg (c4) falára ráfeküdt (4. ábra), a (d4) bordák ós (a4) hornyok kikapcsolódtak egymásból, egyide­jűleg a (dl2) nyugasz is elérkezett a (H) emelővel szembe. Minthogy azonban idő­közben a retesz alsó része még a lövegcső (A) fenékdarabjára fekszik, a reteBZ még -egyelőre nem léphet be a (dl 2) nyugaszba. Mikor a (G) emelőre az (x) nyíl irányában a húzás tovább tart, a (C) tartó a záró­tuskóval együtt elfordul a (J) forgáscsap körül. Közvetlenül a (C) tartó elfordulásá­nak kezdete után a (H) retesz — minthogy ez a lövegcső fenékdarabján támasztékát elvesztette, — a (hl) rúgó nyomása alatt a (dl2) nyugaszba becsappanhat úgy, hogy & zárótuskó a (C) tartó további elfordulása közben a tartóhoz viszonyítva el nem tolód­hatik. Végül a (C) tartó (c7) orra az (E) kidobó {el) orrát is éri úgy, hogy ez kileng és a töltényhüvelyt kidobja. Annak következté­ben, hogy az (E) kidobó az (al) üreg (a3) falába ütközik, a kidobó és evvel a (C) tartó forgó mozgása is határolódik. Ebben a pillanatban a részek az 5. ábrán látható helyzetet foglalják el. A závárzat zárásánál a föntebb leírt fo­lyamatok ellenkező sorrendben mennek végbe. A megrajzolt závárzatnak az ékzávárzat­tal az az előnye közös, hogy az ütőszög •csúcsa a töltény csappantyújával a závár­zat zárásánál csakis akkor kerül szembe, mikor a závárzat el van reteszelve. Ezen­kívül a zárótuskót akkor, ha az megszorulna, a (d5) csúszódarab (d6) részére mért üté­sekkel meg lehet lazítani. Ezenkívül a leírt závárzatnál a töltés ép oly könnyen végez­hető, mint az ékzávárzatnál, minthogy a fenékdarabnak a zárótuskó részére szolgáló {al) ürege mindkét oldal felé nyitva van. A csavarzávárzattal a leírt závárzatnak az az előnye közös, hogy a lövegcső fenék­darabja. épúgy, mint a csavarzávárzatnál hengeres és a lövegcső tengelye irányában nem kell annak a zárótuskón túl érnie. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lövegzár, melynél a zárótuskó nyitó mozgása a lövegcső furattengelyére merőleges irányú eltolódásból ós elfor­dulásból áll, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskó a lövegcső (A) fenékdarab­ján csuklósan ágyazott (C) tartón kiké­pezett és a závárzat záró állapotánál a csőfurattengelyére merőlegesen álló (cö) vezetékben eltolható. 2. Az 1. alatt védett lövegzár egy fogana­tosítási alakja, jellemezve az (A) fenék­darab, a (D) zárótuskó és (C) tartó oly viszonylagos elrendezése által, hogy a závárzat elreteszelődésének megszünte­tése céljából a (D) zárótuskót a (C) tartó (J) csuklócsapjától el kell tolni. 3. Az 1. és 2. alatt védett lövegzár egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskó részére az (A) fenékdarabban kiképezett (a 1) üreg a(C) tartónak a (J) csuklócsaptól elfordult oldalán nyitva van. 4. Az 1—3. alatt védett lövegzár egy fo­ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskó alapteste egy fél­henger alakú (dl) részből és egy lép­csőzetes (d2) részből áll, melynek lép­csői a. félhenger alakú (dl) részből emel­kednek. 5. Az 1—4. alatt védett lövegzár egy fogana­tosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskónak úgy félhenger alakú (dl), mint lépcsőzetes (d2) része (d4) elreteszelő bordákkal van ellátva. 6. Az 1—5. alatt védett lövegzár egy foga­natosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskónak oly görbületű (d3) zárófölülete van, hogy az elzárás léte­sülése után az (A) fenékdarab palást­fölületét teljes hengerpalásttá egészíti ki. 7. Az 1—6. alatt védett lövegzár egy fo­ganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (D) zárótuskónak a (C) tartó (c5) vezetékével kapcsolódó (d5) vezetődarab­jának a (C) tartó homlokfölülete fölé nyúló (d6) része van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom