42894. lajstromszámú szabadalom • Sérvkötő
Megjelent 1908. évi szeptember hó 19-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI j||§§ [ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 42894. szám VII/© OSZTÁLY. Sérvkötő. OFFORD WILLIAM FREDERICK GYÁROS CAMBRIDGEBEN. A bejelentés napja 1907 december hó 19-ike. Jelen találmány sérvkötőkre és más efféle orvosi műszerekre vonatkozik és célja ezeknek egyszerű és hatékony kiképzése, mimellett a sérvkötő könnyen lemosható és antiszeptikussá tehető. Ennél a sérvkötőnél az eddig' alkalmazott rugók és fülek köziül néhány fölöslegessé válik. A találmánybeli sérvkötő ebonitból vagy más efféle anyagiból késziült pelottáb;ól áll, melynek alakja a kezelendő beteg testrészhez alkalmazkodik. A pelotta villaalakú tartólappal van csuklósan összekötve. A tartólaphoz célszerűen fémből álló emelő van erősítve, melynek szabad: vége a pelotta ama helye fölé nyúlik, mely a sérv vagy más megsérült testrész fölött fekszik. A pelottán tekercsrúgjó van megerősítve, mely a pelotta háts,ó oldalán lévő vájatban fekszik. Az emelő szabad vége a rúgó végén nyugszik. Egy másik, a pelottával alkalmas módon csuklósan összekötött emelőkar olykér pen van elrendezve, hogy a sérvkötőt viselő egyén illető testrésae köré fektetett szalag által leszoríÜhatjó. Ez az emelőkar az előbbi emelőt olyképen ker esztezi és szorítja le, hogy a nyomás la tekercsrúgóra és erről a pelottára vitetik át. A mellékelt rajzok 1. ábrája a találmánybeli sérvkötő egyik foganatosítási alakjának homloknézete, a 2. ábra ugyanannak oldalnézete, a 3. ábra a 2. ábrához hasonló nézet a részek eltérő helyzetében, a 4. ábra egy módosított foganatosítási alak homloknéaete, az 5. ábra kettős sérvkötő nézete, a 6. és 7. ábrák pedig egy további módosításnak az 1. és 3. ábrákhoz hasonló nézetei. Az 1., 2. és 3. ábrabeli foganatosítási alaknál az előnyösen ebonitból, celluloidb(ól vagy más sima, lemosható anyagból álló (A) pelotta a beteg testrésznek megfelelően van kiképezve. Az (A) pelotta fölsó részéhez villaalakú (C) lemez van csuklósan erősítve, míg a kétkarú (D) emelőt viseli, melynek szabad vége az (E) tekercsrugóra támaszkodik. Az (E) rúg|ó másik vége az (A) pelotta vájatába nyúlik és abban alkalmas míódon meg van erősítve. A pelotta fölső oldalára erősített (F) tartólemezen két (G) harántkar van forgathatóan elrendezve akként, hogy mindegyikük a (D) emelő szomszédos részeire támaszkodik. A (G) emelő végei (Gl) fülekké vannak kiképezve, melyekkel a kötőt viselő
