42837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás brikettek gyártására szénből és egyéb elégethető hulladékanyagokból

- 5 -sen lehet több oldalról egyszerre, avagy | egymásután gyakorolt nyomást használni, ; p. o. az ismert nyitott formával dolgozó j tömőprések útján is, melyek eddigelé tiszr tán laza, elő nem sajtolt anyagra (bitumendús vagy földes barnaszenek) nyertek alkalmazást. Jelen esetben a nyitott forma a laza nyers anyag1

helyett ismert m,ódon a levegőmentesre elősajtolt darabokkal töltetik meg, melyek a kissé kónikus formán előre és hátramozgó dugattyúval sajtoltatnak keresztül és nyer minden oldalrpl megfelelő sűrítést; A bejelentés tárgyát képező eljárás különösen első sajtol,ó szakaszának gyakorlati foganatosítására legelőnyösebb elvben azon sajtoló módszert használni, mely keli ósítandó anyagoknak a 27751. sz. szabadalomban védett eljárás szerinti kötésére a 31070. sz. pótszabadalomban le van írva és a vonatkozló ábrákban vázlatosan föltüntetve. A 27751. sz. törzsszabadalomban leírt sajtoló eljárást és ahhoz tartozó berendezést tanulmány alá kellett vetni, hogy annak alkalmazása az itt tekintetbe jövő anyagokra nézve — azoknak a szorosan veti ásványi anyagoktól eltérő természete tekintetbe vételével — lehetővé és célszerűvé tétessék. Tekintetbe kellett t. i. venni, hogy a jelen anyagoknál a levegő eredményes és a kohásiós kötésre szükséges lehető teljes kihajtása sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, azonkívül az anyagok (a bitumentartalmúak) hajlamot mutatnak már a sajtolás első szakaszában is arra, hogy a föllépő súrlódási fölmelege'dés következtében a forma falaihoz legközelebb fekvő részecskékből bitument válasszanak ki, ami a fölületi részeket úgyszjólván ragacsossá teszi és így a korán képződő sűrűbb fölület megnehezítené a levegő kisajtolását. Szükségessé vált ennek megakadályozása a sajtolás első szakasza folyamán, ami bejelentőnek oly módon sikerült, hogy gondoskodott a netán összeragadt fölületi részek állandíó lazításáról a sajtolás alatt, amire a következő megfigyelés vezetett. Mivel a nyomás fokozása (különösen nyomóvíz használatánál) sohasem tökéletesen folytonos, a ,sajtolási folyamat teljesen száraz anyagnál annak első szakaszában következőleg alakul: először a mozgó (nyomé) köldök, anélkül, hogy az ellenköldök ellennyomást gyakoro lna, az anyagot a nyomás oldalán addig sűríti, míg a súrlódási erő az anyag és forma falai között nagyobbá vált, mint a forma, illetve formaasztal súlya. Ebben a pillanatban a formaasztal emelkedik (az ellenköldökre kissé fölcsúszik), de csak addig, míg az erőgép munkalöketje, Ül. a nyomószivattyú nyomólöketje tart. Az ezután következő szíyólöket tartama alatt a nyomásemelkedés szünetel, sőt pillanatnyi nyomáscsökkenés áll be, melynek tartama alatt a formaasatal súlya legyőzheti a súrlódási erőt, miáltal a formaasztal (vagy forma) keveset visszacsúszik a nyomlóköldökre. Az ezután következő nyomó löketnél a nyomás fokozódik, a súrlódási erő növekedik, a forma isimét és pedig természetesen valamivel magasabbra csúszik föl, mint az előtte való nyomólöketnél stb. ez a játék ismétlődik a sajtolás egész folyamán. Éppen ezen löketszerű emelkedése és pillanatnyi, csekély visszaesése a formának vagy formaasz,talnak segíti elő, a sűrűbb fölszini részek folytonos lazítása által, a levegő teljes kitakarodását. Kitűnik ezen megfigyelésből továbbá, hogy ezen lazító, rázó, magukban véve egyenként igen csekély méretű, de sűrűn föllépő mozgások, a forma súlyától függenek, épp úgy, mint az anyag természetétől és szemnagyságától. Mennél finomabb az anyag, annál nagyobbak a súrlódó fölületek az anyag és forma falai közt és annál kisebb impulzus szükséges ahhoz, hogy a forma emelkedjék, illetve visszaessék. Ennek a jelenségnek minél gyakoribb előidézése tehát szintén indokolja az anyagnak mennél finomabb állapotban való alkalmazását. Az eddig" dívott sajtolási mádnál ez a finomsága az anyagrészeknek akadálya volt a sűrítésnek, mivel a nagy mennyiségben -benrekedő levegő a sajtolás alatt nem távoz-