42837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás brikettek gyártására szénből és egyéb elégethető hulladékanyagokból

kötőanyag egyrészt az így készült briket­tek elégetésénél bekövetkező nagyfokú ko­romképződés miatt keltemetlen, másrészt a legtöbb szénfajta, mint már előbb emlí­tettük, még így se ég ki tökéletesen, mi­vel a hamar gyúl,ó szurok kiégetése után szétesik a brikett. Ezek után világos, hogy az eddigelé dí­vott sajtoló eljárásnál a legnagyobb aka­dály és nehézség az apró részek között rekedő levegő tökéletes eltávolításában áll. Az egyszerre a sajtoló gép egy munka­löketével brikettezhető anyagmennyiségnek tehát fölfelé igen szűk határ van szabva. Éppen ez okból tökéletesen egyenletes sű­rűségű és szilárdságú anyagot még a leg­kisebb formában sem lehet előállítani; min­den darab sűrűbb és ritkább helyeket mu­tat föl. Az anyagmennyiség fokozásával igen hamar eljutunk azon ponthoz, melynél a kevésbbé sajtolt részek az ú. n. neutrá­lis Ziónát alkotják, melyből a levegő már nem távozhatott el, és a sajtolt darab hasznavehetetlenné lesz. Ebből következik, hogy egy megadott, hirtelen gyakorolt nyo­mással csakis bizonyos meghatározott meny­nyiségű anyagot lehet brikettezni, ha neu­trális zónák keletkezését ki akarjuk ke­rülni. Különösen és első sorban sovány, bitumenszegény barnaszenekre, továbbá kő­szenekre és hasonló természetű más hulla­dékokra vonatkoznak az előzőkben elmon­dott körülmények. A bitumenben gazdag barnaszenek részben eltérően viselkednek, mivel ezeknél a sajtolás folytán kiszaba­duló bitumen valiamennyire szintén köt. Megkísérelték ugyan már magas nyomás alkalmazásával és az anyagok fölmelegíté­sével a sovány barna- és kőszenek bitu­menjének kisajtolását, ily módon azonban még nem sikerült, éppen a nyomás helyte­len alkalmazása miatt, megfelelő ered­ményt elérni úgy, hogy sovány szenek, valamint hasonló viselkedésű anyagok, mint tőzeg, fürészpor stb. kötőanyag nélkül való brikettezése mai napig1 gyakorlati eredményt nem mutathat föl. Bejelentő már most fölismerte, hogy az ilyen anyagokat tetszőleges nagyságban le­het sajtolni az esetben, ha a legmagasabb, p. o. a bitumen kilépésére szükséges nyo­más alkalmazása előtt, az anyagot előzete­sen tökéletesen levegőmentesre sajtoljuk. Ezen sajtolási eljárást két, egymástól idő, és esetleg munkahely tekintetében is szo­rosan elkülönített szakaszra kellett osz­tani. Az első szakasz félterményt eredményez, melyet egész tömegében a cohásió tart össze. A második szakasz föladata hirtelen föl­szökkenő nyomással, egyenletesen és egy­szerre, a bitumen kisajtolása folytán az anyag egész tömegében a képlékenység előidézése, oly végtermény, brikett létrehozása, mely neutrális zónát nem mu­tat föl, mert minden részében állandó kö­téssel és változatlan szilárdsággal bír, mi­mellett ugyanazon anyagra az egyszerre sajtolando anyag tömegétől független és mindig azonos végnyomás alkalmazható. Hogy az óhajtott végeredménynek ek­ként be kell következnie, világos az alábbi magyarázatból : Mivel az anyag egész tömegében egyen­letesen föllépő cohásió elérésénél az anyag­részek közt volt levegő kitakarodott, ezen a cohásió folytán már meglehetős szilárd tömeg, bármily m,ódon oly erősen sajtol­ható, hogy ezen magas nyomás és az en­nek folytán keletkezett melegfejlődés, min­den egyes kicsi részecskéből egyszerre hajtja ki a bitument, mely, a tömeg külső fölülete felé törekedve, mintegy maga előtt tolja azon kis mennyiségű levegőt^ mely az egyes anyagrészekben még el volt nyelve. A bitumen így egyenletesen oszlik el a kis anyagrészek között, miközben a természe­tes szenet igen megközelítő szilárd össze­köttetést létesít az egész tömegben. Az anyagnak lehető tökéletes légmente­sítését célzó sajtoló eljárás a kohósítandó anyagok számára a magyar 27751. számú törzs- és 31070 sz. pótszabadalomból már ismeretes. Bejelentő már most fölismerte, hogy ezen elébb jellemzett sajtolási eljárásnak egy módozatát a jelen eljárásnál tekin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom