42617. lajstromszámú szabadalom • Elgázosító explóziós mótorok számára
tében a rúgó utánengedése kisebbedik, tehát a rúgó által kifejtett terhelés nagyobbodik. A rúgó célszerűen egy, az elgázosító köpenyén kívül a fojtótest forgástengelyén elrendezett emeltyűkarba kapaszkodik, melynek a rúgóhoz képest elfoglalt helyzete természetesen a rúgíó által a fojtór testre kifejtendő terhelés tekintetében js figyelembe jön. Az egymástól különböző távolságokban álló tekerületekkel bíró nyomórúgó helyett egy, a fojtó test tengelyén megerősített féktárcsa is alkalmazható, mely egyegyoldalúan van megterhelve és oly módon van kiképezve1 , hogy a fojtótest nyitómozgásánál a féktárcsa és a terhelő test közötti érintkezési pont változtatása által iá •féknyomás megnagyobbíttiatik. A mellékelt rajzokon az új elgázosító több kiviteli példája van föltüntetve. Az 1. ábra oly kiviteli alaknak a 2. ábra A—B vonala szerinti metszete, melynél nyomórúgó alkalmaztatik es a 2. ábra az 1. ábra C—D vonala szerinti metszete; a 3. ábra az elgázosítió oldalnézete, amidőn a fojtótest legmélyebb- helyzetében pontozottan rajzolt vonalakkal van föltüntetve és a 4. ábra hasonló /oldalnézet, amidőn, a fojtótest fölemelt helyzetben van rajzolva. Az 5. ábra a fojtótest terhelésére alkalmas rúgó nézete, a 6. ábra a 3. és 4. ábráknak megfelelő nézetben egy görbe, lemezrúgó által terhelt féktárcsának a fojtótest terhelő eszköze gyanánt valió alkalmazását tünteti föl; a 7. ábra oly fékberendezés oldalnézete és vízszintes metszete, mely központos, azonban különböző részein egyenlőtlen vastagsággal bíró féktárcsával bír és a 8. ábra egy sűlyemeltyűnek a féktárcsa terhelő eleme gyanánt való alkalmazását vázlatosan ábrázolja. Az 1—5. ábrák szerinti kiviteli példánál az elgázosítónak (a) légbevezető csatornájában a (b) benzinfúvóka fölött (c) fojtótest van (d) tengelyével forgathatóan fölfüggesztve. A (d) tengely az elgázosító köpenyén kívül (f) forgattyúkart tart, melyen hengeres (g) hüvely van csuklósan megerősítve. A hengeres (g) hüvely második hengeres (h) hüvelyt zár körül és a két hüvely között az 5. ábrában nagyobb léptékben föltüntetett (i) nyomórúgó van elrendezve. A (h) hüvely a (k) emeltyűn csuklósan van megerősítve, mely emeltyű (1) fogasívben beállítható, miáltal a (h) hüvely fenekének magassága és így az (i) rúgó támaszpontja változik. A (c) .fojtótestnek az, elgázosítóban a métor szíVplöketénél föllépő légritkítás folytán valjó fölemelésénél, a (d) tengely (f) forigattyúja által befolyásolt (g) hüvely az (i) rugót összenyomja, mim ellett az (i) rúgiónak az 5. ábrában látható alakja folytán fokozatosan több és több rúgókerület fekszik egymásra, miáltal ezenrúgótekerületék kikapcsoltatnak úgy, hogy a rúgó ellenállás a fojtótest fölemelésével növekedik. A fojtótest fölemelésénél kifejtett ez az ellenállás még az (f) forgattyúnak a fojtótest fölemelésénél föllépő emeltyűkar nagyobbodása által növeltetik. Az (i) rúgónak nem kell föltétlenül az 5. ábrában föltüntetett alakkal bírnia, azaz az egyes rúgótekerületek közötti távolságnak nem kell az egyik rúgóvégtől a másik felé egyenletesen nagyobbodnia, hanem például az egymásból nagyobb távolsággal bíró tekerületek a középen, míg az egymástól kisebb távolságban álló tekerületek a rúgó végein fekhetnek. A 6. ábra szerinti kiviteli alaknál a (c) fojtótest (d) tengelyén egy görbe (m) féktárcsa van megerősítve, melyre az (n) lemezrúgó nyomást fejt ki és ezáltal a fojtótest (d) tengelyére fékezően hat. A fékező nyomás nagysága, az (n) lemezrúgót többé vagy kevésbbé erősen az (m) féktárcsához szorító (o) állítócsavar által szabályozható. Az (m) féktárcsa görbéje oly módon van kiképezve, hogy a (c) fojtótestnek a pontozottan rajzolt nyugalmi helyzetből az eredményvonallal rajzolt nyitóhelyzetbe való mozgásánál a féktárcsának az (n) lemezrúgíóval egymásután érintekezésbe jövő
