42484. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csővezetékeknek képlékeny anyagból a helyszinen való elállítására

az (R) csőbetét tekerületei vastagságának megfelel. A csőbetét tekerületei ugyanis a (38) és (39) karimák élei között foglalnak helyet úgy, hogy ezen karimák a csőbetétet pontosan vezetik és tartják, miközben az a cső falába ágyaztatik. A csőbetéti akár spirális tekerületekből, akár pedig egyeis gyűrűkből álljon, két átellenes oldalán (x2) hosszpálcákkal van fölszerelve (6. ábra), melyek a földegyengető (38) karimáinak alsó fölületéhez simulnak. A (38) és (39) karimák a csőbetétek szár mára vezetékeket alkotnak, amiről az- eddigi hasonló berendezéseknél nem volt gondoskodva. Ha a csővezeték beágyazott betét nélkül készítendő, akkor a (38) és (39) karimák belső széleit levehető (40) lemezekkel látjuk el (19. ábra). A föntebbiekből könnyen megérthető, hogy a (D) tuskőt és a (40) lemezeket akkor alkalmazzuk, ha a csővezetéket betét nélkül készítjük. A (40) lemezek belső élei egymáson a (D) tuskók (36) bordái pedig1

a (34) toldalékok fölső élein csúsznak, ha a földegyengető az, alsjó (17) csőidomítóhoz képest elmozdul. Ha a cső készítése a fönt leírt módon megkezdődött, akkor a berendezés előre mozgása a fölső (4) csőidomítót egy mintázíó maggal hozza összeanűködésbe, mely célszerűen több részből áll. A 2. és 3. ábrán a magok sorának első eleme (Ml), a közbenső elemek (M), a leghátsó eleme pedig, mely a 4. ábrán össziecsappantva láthatjó, (M2) jelzéssel van ellátva. A mintázó magok, mint a rajzok mutatják, hengeralakúak, azonban bármilyen kívánt keresztmetszettel is bírhatnak1

. Kiiliső átmérőjük mindenütt ugyanaz és a csőbeleő átmérőjét lés körvonalát határozza meg. A fölső esőidomító és a mintázó magok átellenes föíületei között egy (Sl) tér marad szabadon (3. ábra), mely az (S) csőképaő térrel egyenlő, vagyis a csőfal vastagságának felel meg. A fölső csőidomító mellső vége fölfelé és hátrafelé rézsútosan van levágva és célszerűen egy fölfelé irányuló (46) karimával van ellátva (1. ábra), mely azonban a 3. ábrából jobb érthetőség kedvéért eli van hagyva. Midőn a berendezés előre mozog, a munkások a képlékeny anyagot a fölső csőidomító mellső végénél az (Sl) térbe lapátolják és csömöszölik, ahol azt a mintázó magoknak kilátszó fölületeire fektetik és helyére nyomják. Ebből következik, hogy a fölső csőidomító a magokkal kapcsolatban a cső fölső felét állítja elő, melynek alsó szélei a cső előbb elkészült alsó felének fölső széléig nyúlnak lefelé és azokkal bensően összekapcsolódnak. Most már a teljes cső készítése is kezdetét vette és az árokban fokozatosan halad tovább. A mintázó magok a velük összekötött fölső csőidomítóhoz és a földegyengetőhöz képest helytállóak és a már elkészült csőben bármely kivánt távolságra kiterjedhetnek hátrafelé, hogy a csövet, míg az .eléggé meg nem keményedik, merevítsék, és helyén tartsák. Az, als|ó (17) csőidomítóra egy (40) kötéltárcsa (2. ábra) és egy (41) mótor van ágyazva, mely a kötéltárcsával tetszés szerinti módon hozható kapcsolatba. Az alsó csőidomító azonkívül egy (42) laz^ tárcsát hord, mely a kötelet vezeti és helyén tartja. A (40) tárcsa körül egy végtelen (43) kötél fut, mely a tárcsa mögött lévő valamennyi magon áthalad és hátul egy forgatható (44) tárcsa körül van fektetve, melyet egy (45) tartólap hord. Ez utóbbi alsó fölülete a (P) cső alakjának megfelelően görbül és a cső belső oldalán nyugszik, a legutolsó (M2) mag mögött. A tartólapra azonkívül egy (46) laza tárcsa is van ágyazva, mély a (40 és 44) tárcsák körül fektetlett végtelen kötelet vezeti. A kötél alsó ága a berendezés mellső vége felé mozog, amint azt a 2. és 4. ábrán látható nyilak mutatják. A berendezés belül egy (47) nyereggel van fölszerelve, melyen egy munkás ülhet olyan helyzetben, hogy a szomszédos mintáz^ magot elérhesse és összecsukhassa, amellett pediga kötélnek előre mozgó alsó ágával a kellő időben kapcsolatba hozhassa. Mint a rajz-