42484. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csővezetékeknek képlékeny anyagból a helyszinen való elállítására

— 7 — ról látható, a nyerget a (45) tartókap hordja, mely (48) súllyal van megterhelve, hogy a kötél húzóhatása alatt föl ne billenjen. Miután a földegyengető az alsó csőidomító val, ez pedig a (43) kötél útján a (45) tartólappal összeköttetésbe hozatott, a tartólap a földegyengető előre haladákor szintén előre húzatik. A (47) nyergen ülő munkás a leghátsó mintázó magot a kellő pillanatban összecsappantja és (49) kötélfogjóját (13. ábra) az kötélnek előre mozgó alsó ágával hozza kapcsolatba. Mindegyik mag ugyanis egy (49) kötélfogóval van fölszerelve, melynek fölső vége a kötéllel kapcsolódó oldalsó (50) kivágással bír, alsŐ vége pedig az (51) csap segélyével egy hüvelyhez van csuklósan erősítve, mely az (M) magnak egy hosszirányú (53) rúdján csúszik (8., 9. és 13. ábra). Ha a kötélfogó nincs használatban, akkor a 8. ábrán teljes vonallal föltüntetett oldalsó helyzetbe esik. A fönti kötélfogó helyett más alkalmas szerkezet is használható. Mindegyik mag belső oldalára két párhuzamos hosszirányú (54) sín van alul erősítve. Ezen sinek mellső végei a mag homlokvégéből kiállnak és alsó szélükön rézsútosan vannak levágva, úgy, hogy fölfelé és előre irányuló (55) lejtők képződnek. A sinek lerézselt mellső végeihez, levehető ,(56) csatlórudak vannak csuklósan erősítve. A sinek (57) hátsó végei a mag üregén belül feküsznek és szintén rézsútosan vannak levágva úgy, hogy előre és fölfelé haladó lejtőket képeznek, melyek pontosan hozzáilleszkednek a mögöttük lévő mag sínjének mellső végein kiképezett lejtőhöz, ha a magok össze vannak tolva. A sinek hátsó végei (59) furatokkal vannak ellátva, melyeken, valamint a sinek kiálló mellső végeinek (60) furatain szögek tolhatók át, melyeknek segélyével az egyes mintázó magok szilárdan egymáshoz kapcsolhatók. Ha egy mag össze van csappantva és az előtte lévő össze nem csappantott magok üregeibe és ezeken keresztül előre húzatik, akkor sínjeinek fölfelé és előre irányuló (55) lejtőkkel ellátott mellső végei a legközelebbi mag sínjeinek ugyancsak' lerézselt (57) hátsó végein fölcsúsznak úgy, hogy az összecsappantott mag az előtte lévő magba lép és a magok sorozatán keresztül előre halad. A munkás ekkor az (56) csatliórudakat belülről a sinek külső oldalán minden csatlakozási helynél (12. ábra) fölemeli és a következő mag sínjeinek külső oldalán ismét lebocsátja, hogy ily mlódon a csatlórudak az összecsappantott mozgé magot a síneken kellően vezessék (11. ábra). Ha az összecsappantott (M2) mag (4. ábra) a legelső (Ml) mag (3. ábra) elé érkezett, akkor a (49) kötélfogó egy, az als,ó csőidomító által hordott (61) harántrúdhoz (2. és 13. ábra) vagy más alkalmas részhez ütközik és ennek következtében fölegyenesedik úgy, hogy a kötelet elbocsátja, mire a kötélfogó a kötélről könnyen levehető. Mindegyik mintázó mag egy alsó (62) | szelvényből és két fölső (63) és (64) szelvényből áll (8. ábra), mely utóbbiak a (65) helyeken vannak az alsó (62) szelvény fölső széleihez csuklósan erősítve. A fölső szelvények célszerűen (66) merevítő bordákkal, továbbá előre nyúló (67) kapcsoló karimákkal vannak fölszerelve (9. ábra). Ezen karimák az előttük lévő mintázó mag hátsó végébe nyomódnak és a magoknak egyenes vonalban való tartását szintén elősegítik, emellett pedig a képlékeny anyagnak a minták üregébe való jutását megj akadályozzák. A fölső (63) szelvény sza| bad széle közelében, egy súlyos (68) kamí pót vagy hevedert hord, mely a (69) csap körül foroghat. A másik (64) fölső bzelvény belső oldalán viszont egy hosszanti (70) borda van alkalmazva, melynek szabad élével a (68) kampó kapcsolódik, ha a (63) és (64) szelvények szét vannak nyitva és a 8. ábrán teljes vonalakkal rajzolt helyzetet foglalják el. A kampió és borda ekkor úgy működik össze, hogy a három szelvény szilárdan biztosítva van a hengeralakúan szétfeszített helyzetben. A 20. ábra a külső (3) tartlókarimákkal