42484. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csővezetékeknek képlékeny anyagból a helyszinen való elállítására

— 5 — 15. ábra), mely a 7. ábrán pontozva rajzolt fogantyúval látható el. A (30) kengyel, szárai között, ;egy (31) kettős kilincset hord, mely az (egyik vagy másik irányban a (27) csavarszögre ékelt (32) kettős kilincskerék egyik vagy másik felével működik össze oly ivódon, hogy a (30) kengyelnek az egyik vagy másik irányban valló lengetése alkalmával a (27) csavarszög úgy fordul el, hogy a (26) kengyel előre vagy hátrafelé mozog. A fönti szerkezet alkalmazása esetén a (29) kézikerék természetesen elmaradhat. A (20) rúd két lefelé nyúló, párhuzamos, hosszirányú (33) toldalékkal van ellátva, melyeknek mellső végei közé a (21) rúd hátsó vége van a (22) csapra forgathatóan ágyazva. A (33) toldalékok belső oldalai az (R) csőbetétek hosszirányú (x) részeit fogják közre (6. ábra), mely részek a közönséges gyakorlat szerint a spirálisan tekercselt rúdból vagy több külön gyűrűből áll[ó (R) csőbetét egyes tekerületeit vagy gyűrűit kötik össze egymással oly módon, hogy ezek egymáshoz képest a kellő helyzetben vannak rögzítve, mielőtt a betét a cső falába ágyaztatnék. A találmány szerinti berendezésnek spirális vagy gyűrűs betétekkel bíró csövek készítésére való alkalmazása esetén az említett fx) hosszpálcák úgy vannak elrendezve, hogy a betétet pontosan vezessék és tartsák a berendezésben. A (33) toldalékok alsó élei két, a földegyengető fenekének fölső oldalára erősített, fölfelé nyúló (34) toldalék fölső éleivel állnak szemben (6. ábra). A (34) toldalékok átellenes fölületei közötti hézag a csőbetét (xl) hosszpálcájával egyenlő széles, mely pálca a csőbetét alsó részénék külső oldalán nyúl végig, míg az (x) hosszpálca a belső oldalon foglal helyet. A föntebbiekből kitűnik, hogy a csőbetét tekerületei a (33) és (34) toldalékoknak egymással átellenes élei között harántirányban haladnak és ezen toldalékokat függélyes irányban egymástól távoltartják, ha a cső betéttel készül. Ha azonban a csőbe nem ágyazunk betétet, akkor a (33) és (34) toldalékoknak átellenes éleit a kivehető (D) tuskó tartja távol egymástól (18. ábra), melynek fölső része egy (35) csapszög segélyével a lefelé irányuló két (33) toldalék közé van erősítve. A (D) tuskó mindkét oldalából egy-egy (36) borda áll ki, mely bordák a (33) és (34) toldalékok átellenes élei közé nyúlnak, míg a tuskó (37) alsó része a fölfelé irányuló (34) toldalékok között fekszik. Mindkét esetben, vagyis akár a betét te-1 kerületei választják el egymástól, a (33) és (34) toldalékokat, akár pedig a tuskó bordái, a toldalékok az alsó (17) csőidomító mellső végét a földegyengető feneke fölött és az árokfalnak a csőidomító külső oldalával átellenes része fölött tartják úgy, hogy a cső fölvételére egy (S) gyűrűs tér képződik, mely az egész munka alatt állandóan meg is marad. A cső készítésének megkezdésekor az alsó csőminta alá képlékeny anyagot vagy valamely szilárd testet helyezünk, mely azt a kivánt magasságba emeli. Azután a képlékeny anyagot az (S) csőképző tér mellső végébe lapátoljuk és csömöszöljük, mely tér, mint az 1. és 7. ábra mutatja, a földegyengető hátsó végénél és az alsó csőminta mellső végénél kezdődik. Midőn a berendezés az árokban előre húzatik, az alsó csőminta külső fölülete a képlékeny anyagot az árok átellenes falához nyomja és alakjának megfelelően mintázza. Ha az alsó csőminta keresztmetszete félköralakú, mint a föltüntetett esetben, akkor a képlékeny anyagnak a berendezés előre mozgása által megkívánt mértékben az (S) térbe való lapátolása és csömöszölése oly csővezetéljet eredményez^ melynek alsó fele belül hengeralakú. A földegyengető belső falának széléből j befelé irányuló (38) hosszkarimák állnak i kin (1., b), c) és 6. ábra), míg az alsó ! (17) csőminta külső szélein kifelé irányuló (39) hosszkarimák vannak elrendezve, melyeknek szabad élei a (38) karimák szabad éleivel pontosan étellenben feküsznek 1 és közöttük csak olyan hézag van, amilyen