42383. lajstromszámú szabadalom • Vízen és levegőben mozgó jármű

• • ' * , ^ , ". JJ JSHW lemezre, mely tolóerő viszont a készülék motorja által kifejtett összes (8) hajtóerőnek teszi egy bizonyos részét. Ebből következik, hogy azon célból, hogy az (M, N) lemez működésének hatása a maximumot elérhesse, igyekeznünk kell oly berendezést alkalmazni, meljek segélyével (p) a lehetőség szerint növelhető, míg (s) csökkenthető, vagyis a (?) arány értéke a maximumig emelhető legyen, nem hagyva figyelmen kívül azon körülményt sem, hogy az (s) értékben a (G) rudak visszamerült szakaszainak ellenállása is benfoglaltatik. Ismeretes továbbá, hogy ha a mozgás sebessége (v), akkor (r) és következőleg (s) és (p) nagyon megközelítőleg arányosak (V2)-vel, mivel pedig a készüléknek összsúlya állandó, következőleg a készüléknek azon fölülete, mely a lebegve tartáshoz szükséges, a sebesség négyzetével csökken. Minthogy a készüléknek összes (s) vízszintes nyomása, a víznek a lapátokra, vagy a lamellákra ható reakciója következtében a sebesség négyzetével egyrészt növekedik, a lemezek alámerülő szakaszának csökkentése folytán ugyancsak a sebesség négyzetével másrészt kisebbedik, ebből azon elméletileg ismeretes tény következik, hogy mivel a többi körülmény is azonos, (s) független a sebességtől, vagyis állandó. Az 1. ábrán látható esetnél a sebesség növelése azt eredményezné, hogy az (M, N) lemeznek egy része a víz fölszíne fölé emelkednék. Hogy azonban az (s) komponens ne csak elméletileg, de gyakorlatilag is állandó maradjon, ahhoz szükséges, hogy az (M, N) lemeznek a vízből kiemelkedő részére a víz hatást ne gyakoroljon. Az 1. ábrán föltüntetett elrendezésnél ez nem következhetik be, mivel az (M, N) lemeznek a vízből kiemelkedő része még mindig nagyon közel feküdnék a víz tükréhez, úgy, hogy ezzel gyakorlatilag folyton érintkeznék, minek az lenne a következménye, hogy súrlódási ellenállás jönne létre, mely (s)-et növelné anélkül, hogy egyidejűleg (p)-nek arányos növekedése is bekövetkeznék. Mindebből pedig világos, hogy nemcsak az (s)-nek a lehetőségig való csökkentése és a (p)-nek hasonló módon való növelése szükséges, hanem ezenkívül még olyan berendezésről is kell gondoskodni, melynek segélyével a föntartásra szolgáló fölületnek azon része, mely a sebesség növekedésével fokozatosan fölöslegessé válik, a vízből kiemeltessék, még pedig oly módon, hogy az a vízzel, sőt a jármű haladása által előidézett hullámokkal se érintkezhessék. 4. Vizsgáljuk meg már most a 3. alatt említett két főföltételt, nevezetesen: 1. a működni megszűnt fölületeknek a víztől való eltávolítását, 2. a (?) arány értékének növelését. Az egyedüli gyakorlati mód a lapátok, vagy lamellák működni megszűnt fölületrészének a víz fölszínétől való eltávolítására s evvel a (V) érték növelésére abban áll, hogy a föntartására szolgáló egész fölületet megfelelő számú, egymáshoz képest különböző magasságban elrendezett lapokra vagy fölületekre osztjuk föl. A legjobb eszköz e föltétel betartására az, ha a lapokat vagy lemezeket különböző magasságban, egyiket a másik alatt rendezzük el oly módon, hogy erre a célra ugyanazon (G) rudakat használjuk föl (2. ábra), melyek az egymás fölött fekvő lamelláknak a készülékhez való kapcsolására is szolgálnak, miáltal az ellenállásnak azon része, mely a (G) rudak bemerüléséből származik, a minimumra csökken. A rudak ellenállását még tovább csökkenthetjük. Ezek ugyanis nyomásra vannak igénybe véve és hosszuknál fogva behajlani törekszenek, minthogy fölülről vannak megterhelve. Az egymásfölé helyezett lemezek azonban a (G) rudakat hosszirányban szakaszokra osztják és így lehetővé teszik azok keresztmetszetének csökkentését, minek folytán az ellenállás a vízben való mozgás alkalmával csekélyebb lesz. Az egymásfölött elrendezett lamellákat egymástól elegendő távolságra kell elhelyezni, oly módon, hogy mindegyik lamella teljesen kifejthesse hatását a vízre. A gyakorlatban elegendő közöttük olyan távolságot föntartani, mely valamivel nagyobb a lamellák hosszánál, a haladási irányban nézve, mivel ha ezt a feltételt betartjuk