42383. lajstromszámú szabadalom • Vízen és levegőben mozgó jármű

— 3 azon más berendezéknél el nem érhető fontos előnyhöz jutunk, hogy a vízben dolgozó lamellák működését a fölötte . fekvő lamellák nem befolyásolhatják. Tanácsos továbbá, hogy a különféle magasságban elhelyezett lamellák kiterjedése fölülről lefelé fokozatosan kisebbedjék, úgy hogy a vízből legelőször a legnagyobb fölületű lamellák emelkedjenek ki, hogy ily módon a működő fölületek nagysága a sebesség négyzetes növekedésének megfelelően csökkenjen, mely elrendezéssel egyrészről elkerülhető az, hogy túlságosan sok lamellát rendezzünk el egymás fölött és másrészről nem szükséges nagyon hosszú (G) rudakat alkalmazni. Ámbár a lamelláknak egymásfölött való elrendezése a legcélszerűbb eszköznek látszik a működni megszűnt fölületeknek a vízből való eltávolítására, bizonyos esetekben célszerű lehet oly elrendezést alkalmazni, melynél a bemerített fölületek nagysága mechanikai úton variálható, mint ezt pl. a 3. ábra mutatja. Ez elrendezés szerint az egymásfölött elrendezett lamellák teleszkópszerűen egymásba tolható rudakhoz vannak erősítse, oly módon, hogy azok egymáshoz (valamely megfelelő, a vízen kívül elhelyezett mechanizmus segélyével) kölcsönösen közeledhetnek. Ily kivitelnél a támaszkodó fölületeknek egyenletes és arányos csökkenése érhető el mindaddig, míg a lamellák egymással érintkezésbe jutva, együttesen egyetlen lamellát nem képeznek, mely alkalommal a fölületcsökkenés maximumát ári el. 6. Hogy (p)-nek növekedését, vagyis a teljes fölületnek speciális hatékonyságát az (s) komponens csökkentése mellett egyidejűleg elérhessük, más szóval azon célból, hogy a (p

) arány értékét a maximumra emelhessük, a lamelláknak megfelelő hajlást, valamint alkalmas alakot s különleges hossz- és keresztmetszetet kell adnunk. Abban az esetben, ha a lamellák derékszögű síkokat képeznek, e specifikus hatás a hosszúság és szélesség közötti viszonynak megfelelően változik. A szélesség és hosszúság közötti aránynak gyakorlatilag legalább is 1 : 5-nek kell lennie, mely azonban néha a 100-at, sőt nagyob értéket is tehet. A specifikus hatás még inkább növekedik akkor, ha a lamellákat a lehetőségig kicsinyekre készítjük s egyszersmind azoknak külső végeit szárnyak módjára lekerekítjük (4. ábra). Ami a lamelláknak a haladás irányával párhuzamos keresztmetszetét illeti, annak halszálka alakúnak kell lennie (5. ábra), mely midkét, de különösen hátsó végénél élesen van kihegyesítve. A hosszanti szelvénynek továbbá gyönge görbületet kell mutatnia, melynek homorú oldala lefelé néz 8 a vájat mélysége az egész szelvény hoszszának mintegy Vao-ad részét teszi, mimellett a vájatnak legmélyebb szakasza élőiről számítva, a teljes hosszának kb. Vs-ad részénél fekszik. A lamella mellső élénél kezdődő (k) vastagítás (5. ábra) alkalmazása folytán növekedik az arány értéke, ameuynyiben a holt-teret és azon örvényléseket kiküszöböli, amelyek ellenkező esetben ezen ponton a lamella alsó oldalánál keletkeznének. De ezenkívül a vastagítás egyszersmint növeli a lamelláknak ellenállóképességét is a rájuk ható hajlító erőkkel szemben. Kedvező működési viszonyok és nagy sebesség mellett ugyanis a víznek a lamellákra gyakorolt nyomása olyan nagy, hogy m2

-ként egészen 50.000 kg.-ot, sőt ennél többet is elérhet. Ez okból a lamellák támaszául szolgáló rudak számát és azoknak vastagságát igen nagyra kell méretezni, mely két körülmény folytán (s) növekedik és evvel természetesen a (s

) arány értéke csökken. Ennek következtében szükségessé válik, hogy úgy a lamellák, miat azoknak rúdjai a lehető legnagyobb ellenállóképességgel biró acélból állíttassanak elő. E célból fúrészlemezvékonyságú acélszalagocskákból rudacskákat metszünk s ezeket egymás fölé rakván, ónnal összeforrasztjuk, miáltal olyan rudat kapunk, mely dacára az ónforrasztásnak, a hajlítóerővel szemben mm2

-ként több mint 200 kg. ellenállást képes kifejteni. Ami a lamellák hosszmetszetét illeti, ennél a középvastagságot és evvel együtt (s) értékét helyenként csökkentjük, úgy azon-