42357. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa fémtartalmú szenek számára

megerősítve a (7) védőburok, ezen \ edig a lámpa fölfüggesztő szerkezete. A (3) le­mezt a (9) és (10) rudak kötik össze az alatta fekvő lemezzel. Ezen rudak a fölső (11) széntartjó vezetésére szolgálnak. A széntartó a mozgatószervre — jelen esetben a (12) láncra — van fülfüggesztve. Ezen (12) lánc a (3) lemez egy nyílásán keresztül a (13) csigához vezet., azután a (4) üreges rúd egész hosszán áthalad, on­nan a (15) emelő egyik oldalán megerősí­tett kis (14) csigához, azután pedig az emelő másik oldalán megerősített (16) csi­gán van átvezetve. Ezután az (5) üreges rúdon halad át, a (17) csiga fölött a (3) lemez egy nyílásán át lefelé van vezetve és végül (18)-nál egy hosszú (19) tokhoz ér, mely tok alsíó végén a szigetelt (20)' széntartót tartja. A széntartó megerősí­tési pontja a lánc megerősítési pontjával ugyanazon tengelyen fekszik. A (19) tok a (3) és (1) lemezeket össze­kötő (21) csövön szabadon eltolható és a (2) lemezen elrendezett nyíláson át szaba­don mozgatható. A szerkezet ezen részének működése könnyen érthető. Különben is a működés még azáltal javítható, hogy a láncnak a (4) és (5) üreges rudakba zárt részeit vé­kony (22 23) húzíórudacskákkal helyette­sítjük. A (15) emelő a (14) és (16) csigákon kívül még több gyorsító kerékművel és egy rugótokkal van ellátva, mely utóbbi a 2. és 3. ábrákon világosan föl van tüntetve. Az utolsó gyorsítió kerékhajtómű a (24) szárnyas kerékben végződik, melynek for­gása rendes állapotban a (25) pecek által gátolva van. A szárnyas kerék és ennek folytán a kerékhajtómű akkor foroghat, amidőn elektr omagnetikus behatások foly­tán — melyekről később lesz szp — a (15) emelő (26) tengelye körül leng. Ezen esetben a (16) csiga az emelővel, a ke­rékhajtóművel és a (24) szárnyas kerék­kel együtt lefelé mozog. A (24) szárnyas­kerék (25) akasztópeckétől fölszabadul, mi­által forgása lehetővé válik. A (15) emelő mozgatását a (27) segéd­emelő eszközli, melynek lengési tengelye a főemelő tengelyére merőleges. A két emelőt a (29) csuklós pecek köti össze, melynek hossza a (30) berendezés által szabályozható. A (27) segédemelő mozgása a már em­lített elektromagnetikus hatásokból függ. Ezen hatások két (31 32) vasmagra irá­nyulnak, melyek közül az egyik a (33) fő­tekercs, a másik a (34) mellékzárlatte­kercs furatába nyúlik. A mozgás erejét a kis, (35) dugattyúval ellátott pneumatikus henger csillapítja. A lámpa meggyújtására való berendezés (3. és 4. ábra) a következőképen van összeállítva. Az (1) lemez alsó oldalán a (36) rudacska szigetelve van fölerősítve. Ezen rudacska alul egy tokban végződik, melyben egy vezető test, jelen esetben a (37) szénrúd van kicserélhetően megerő­sítve. Ezenkívül a kis (38) emelő a (34) mellékzárlattekercs alsó karimájára csuk­lósan van megerősítve. Ezen emelő egyik végén a kis (39) széndarabot tartja, a másik végén a kis (40) kovácsolt vasda­rabot. Az egyes részek már most úgy vannak elrendezve, hogy a mellékzárlattebercs vas­magja, amidőn mágneseztetik, a kis (40) vasdarabot vonzza és ezáltal a (39) szén­darabot a (37) szénrúddal érintkezésbe hozza. Ezen érintkezésnek rendesen nem szabad megtörténnie, hanem csak akkor, amidőn a mellékzárlattekercs nagyon erősen van j gerjesztve, Ezen okból, a (38) emelő egy, I fix ponton megerősített rugóval van el­látva, mely a rendes állapotban az 'emlí­tett érintkezést meggátolja. Az áram a (3) lemezen szigetelten el­rendezett (42) szorító csavarnál lép be, melytől egy erősen szigetelt vezetősodrony ágazik ki. Ezen sodrony egész hosszában a (21) csövön van átvezetve és alul az (1) lemezen szigeteiben elrendezett (44) szorí­tóban végződik, mely a (45) sodrony út­ján a (33) fő tekercs sodronytekercselésé­nek kezdetével vezetően van összekötve. Ezen sodronytekercselés vége a (46) sod-

Next

/
Oldalképek
Tartalom