42357. lajstromszámú szabadalom • Ívlámpa fémtartalmú szenek számára

— 8 -rony útján a szigetelt (47) szorítóval van összekötve, melyhez a fönt említett lefelé nyúló vékony (36) rúd ós a fölfelé nyúló (48) rúd van kapcsolva. A (48) rúd az (1) lemezen átnyúlik és a könnyen mozgatható, vékony (49) vezető sodrony útján az alsó széntartóval van vezetően összekötve. Az említett részeken áthaladó áramkört a szenek, a fölső (11) széntartó és a könnyen mozgatható szigetelt, (50) sodrony, mely a széntartótól a vékony (51) rúdhoz vezet, zárják. Ezen rúd a fölső (3) lemezen vezetően van megerősítve és az (52) kivezető szorítót tartja. A mellékzárlattekercs egyik vége az (53) sodrony útján a (47) szorítóval, másik végével az alsó (1) lemezzel van összekötve, mely utóbbi természetesen a vezetéknek szintén egy részét képezi. A gyújtáshoz szükséges áramkör egyrészt a (42) szorítóra erősített (36) rúd, másrészt a mellékzárlattekercsnek a vezetékhez tartozó karimájával vezetően összekötött (55) sodrony által képeztetik, mely a (39) széndarabhoz vezet. A készülék működtetése a következő: Hogy a lámpát használatra kész állapotba hozzuk, az alsó (20) saéntartót lefelé húzzuk és ezáltal a. (12) lánc útján a fölső (11) széntartó fölfelé haladását idézr zük elő. Ezután a szeneket behelyezzük és a lámpát magára hagyjuk. A többi ívlámpákkal szemben a szabályozó most nem lép működésbe. A szenek nem jutnak érintkezésbe, hanem helyzetükben megmaradnak. Ezen különleges tulajdonság ugyan egyelőre, azaz a lámpának használatra kész állapotának pillanatában nem nyújt különös előnyt, ellenben a lámpának később leírt meggyújtásánál igen fontos. A szenek ezen helyzetben maradása azáltal éretik el, hogy a (15) emelő (26) forgási tengelye, amennyire csak lehetséges, a (4) üreges rúdon áthaladó lánchoz közelíttetik (3. ábra) és ezenkívül azáltal, hogy az alsó széntartó és az emelő részei pontosan egyensúlyozva vannak. Árpidon a lámpa a leírt módon használatra kész állapotába hozatott, elegendő az áramot beiktatni, hogy a lámpa meggyulladjon. Ez a következő módon történik: Minthogy a főtekercs áramköre egészen meg van szakítva, az árammentes marad és az egész áram a melléktekercsen áramlik keresztül. Ez a (32) vasmagot erélyesen magához vonzza, a (27) segédemelő lengésbe jön, a (29) pecek útján a (15) emelő azon részét, mely a (16) csigát tartja, lefelé húzza és így az alsó szén gyors fölemelkedését eszközli és egyúttal a (24) szárnyas kereket a (25) akasztópecek hatása alól fölszabadítja. A kerékmű most forgásba jöhet* a szenek érintkezésbe jutnak és az áram rajtuk áthalad. Az áram a (33) főtekercsen áthalad, ezáltal a (31) vasmag vonzását és a (15) emelőnek a (16) csigát tartó részének fölfelé haladását eszközli. A szenek egymástól eltávolodnak és fényív létesül. Ekkor a kerékmű forgása a (25) peceknék a (24) szárnyas kerékbe való kapaszkodása folytán rögtön megakasztatik. Az égő lámpa normális helyzetében van. A leírt folyamatok összesége világosan mutatja a (15) emelő különleges elrendezésének előnyeit. Az emelő elrendezése lehetővé teszi, hogy a lánc a fölső széntartó súlyának behatása alatt hosszának megfelelően mozoghat és pedig anélkül, hogy a (15) emelő és ennek folytán a (27) segédemelő helyzete változna, mely a különbözetek kiegyenlítésénél közreműködik. Ezen kiegyenlítés teljesen korlátlanul történhetik, pl. teljesen szabadon követheti a magnetikus behatást, amely a (16) csigát fölfelé mozgatni törekszik. Az eddigi rendszereknél ezien mozgás igen hátrányos volt, minthogy csak a fölső szén egyidejű fölfelé mozgásával történhetett, ami nagy erőelhasználást idézett elő. Ha most a lámpa ég, két eset léphet föl és pedig az égés vagy normálisan folyik, vagy pedig salak képződik!. Első esetben a szenek leégése folytán a fényív meghosszabbodik és megszakításának veszélye lép föl. Most már műkő-