42323. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver előrefutó csővel
Megjelent 1908. évi jnlius hé 8-án. MAGY. gjkv KIR. SZABADALMI ^jj g HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 42323. szám. XIX/a. OSZTÁLYÖnműködő lőfegyver előrefutó csővel. A. W. SCHWARZLOSE CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1907 julios hó 6-ika. Jelen találmány oly magatöltő fegyverek javításaira vonatkozik, melyeknél a cső a tusatest egy szilárd ütköző fenekéhez fekszik és a lövésnél a töltőmozgás végzésére «lőre fut. Ezen rendszer különösen pisztolyokhoz alkalmas, mert a fegyver adott csőhossz mellett lényegesen rövidebbre és igy könynyebbre is készíthető, mint a mozgatható zárolóval ellátott pisztolyok. Annak oka, hogy az említett rendszer az utóbbi időben ennek dacára sem került használatba, leginkább abban keresendő, hogy eddigelé nem sikerült egyszerű szerkezet mellett hibátlanul működő fegyvert az említett rendszer szerint kiképezni. A csőnek a lövésnél való előrefutása ezen fegyvereknél főleg csak azon súrlódás által jön létre, melynek a lövedék a csőfuráton való áthaladás közben ki van téve. A lövedékátmérők elkerülhetetlen különbségei folytán ezen súrlódás lövésről-lövésre változik és ezzel együtt a csövet előre lökő erő is változik. Hogy már most a cső egy minimális átmérővel való lövedék elsütésénél is megbízhatóan előre fusson, a csöveket a rendesnél valamivel szűkebbre fúrták. Ezen esetben azonban a cső maximális átmérőjű lövedékek elsütésénél gyakran oly hevesen löketik előre és i hátra, hogy a töltények bevezetése, külö-I nősen az adogatószerkezet eddigi szerkezete mellett, nem történhetik szabályosan és a töltészavarok: gyakoriak. Ezen hátrány elkerülésére és ezenkívül a fegyver szerkezetének lehető egyszerűvé tételére, illetve a fegyver előállítási költségeinek csökkentésére, a találmány értelmében a cső zárórúgójának fölvételére szolgáló tokot a csővel egy darabban készítjük. Ezáltal a csőnek a lövésnél előreviendő tömeg-súlyát lényegesen növeljük és ezáltal a cső túlgyors előrefutása ellen fokozott biztonságot nyújtunk. Magától értetődik továbbá, hog}' a csőnek és rúgótoknak egy darabbá való egyesítése által úgy munkát, mint anyagot takarítunk meg. A második javítás célja az, hogy a 'föntvázolt fegyvereknél a töltényhozzávezetést egyszerűvé és megbízhatóvá tegyük. Ezt azáltal érjük el, hogy a fogantyúba vagy tusatestbe ismert módon alulról bevezetendő tölténytár nem fekszik az ütközőfenékkel egy szinben mint eddig, hanem körülbelül a társzárnyak hosszával a szilárd ütközőfenék homlokfölülete mögé van hátratolva. A cső előrefutásánál a tölténytár legfölső töltényét a cső egy hátsó meghosszabbítása annyira előre viszi, hogy a
