42323. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver előrefutó csővel

— 2 -tál-szárnyakból ki- és az ütközőfenék elé léphet, mire a töltény a cső hátramozgásánál a töltényűrbe kerül. Ezen szerkezetnél mindazon különleges rész fölöslegessé válik, melyek addig a fölső tölténynek f'ogvatartására, különösen a cső előrefutása közben való alulról bedugható tölténytárak használatánál, szükségesek voltak. Továbbá a fegyver biztos működése nagy mértékben elősegíttetik, mert az összes töltőmozgások kényszermozgásúan a cső előre- és hátramozgásától függnek. A tölténytár hátratolása folytán, továbbá oly pisztolyoknál is tetszetős alakot kapunk, melyeknél, úgy mint a jelen esetben is, az elcsattantószerkezet elfödve van ágyazva, hogy a fegyvert zsebfegyver gyanánt használhassuk; ezen előnyt azáltal érjük el, hogy a fegyvernek a tölténytár mögött hátul túlnyomó része a leírt szerkezet folytán rövidebb. A mellékelt rajz a találmány tárgyát mutatja. Az 1. ábra a zárt fegyver oldalnézete, részben metszete a cső hátsó helyzete mellett. A 2. ábra a fegyver hasonló föltüntetése a cső legmellsőbb helyzetében. A 3. ábra a fegyver elölnézete. A 4. ábra a cső- és rúgó-gyűrű két nézete. Az 5. ábra a cső alsó- és mellső nézete. A 6. ábra az 1. ábra a—b vonala szerinti metszete. A pisztoly (k) tusateste ismert módon a tölténytárt és az elcsattantószerkezetet fogadja be és mellső részén vezetősínnel van ellátva, melybe a cső (c) lécei részére két vezetőhorony van bemarva. Az (1) cső ezen lécek segélyével oly módon van a tusatesttel összekötve, hogy a cső a tusatesten tengelyirányban ugyan előre- és hátra mozoghat, azonban el nem foroghat. A csőköpenyben egy üregfuró által az (r) gyűrűteret állítjuk elő, mely a cső tengelyéhez úgy központos, mint excentrikus is lehet és az (f) zárórúgó befogadására szolgál. Ezen rúgó hátul az (r) gyűrűtér fenékfölületéhez támaszkodik és a csövet mindig hátranyomja, amennyiben mellső vége a tusatesttel összekötött (h) csőgyűrűhöz fekszik. A csőgyűrűt a fegyver összeállításánál, a rugónak a gyűrűtérbe való betolása után oly módon vezetjük be a csőbe, hogy a gyűrű léce a cső (11) hornyában fekszik.' Ha ezután a gyűrűt az 1. ábrán nyíllal jelölt helyen a pontozottan rajzolt helyzetbe betoljuk, akkor a rúgó ellennyomása a gyűrű lécének hátsó végét lenyomja, amennyiben a léc (hl) toldata a tusának e helyen fölül nyitott (kl) kivágásaiba beléphet. Ha ezután a csőgyűrűt szabaddá teszszük, akkor a gyűrűt a rúgó a mellső végen alámart (kl) kivágásban előretolja úgy, hogy a gyűrű a 2. ábrán rajzolt helyzetet foglalja el. Ily módon a gyűrű egyidejűleg a cső előrefutását határoljuk, amennyiben az (11) horony hátsó fölülete a nyitásnál a (hl) toldatba ütközik (2. ábra). A (k) tusa az(m) tölténytár befogadására áttöréssel van ellátva, melyben a tölténytárt a (cl) csappanó (2. ábra) fogja meg. Mint az a rajzból kitűnik, a tölténytár hátsó fala nem fekszik az (s) ütközőfenék homlokfölületével egy színben, hanem a tölténytár (p) szárnyának egész hosszával hátrafelé el van tolva. Magán a csövön egy, a töltényűrön hátrafelé túlnyúló (12) léc van kiképezve, mely lefelé álló (v) szemölcsöt tart. Ha már most a cső a kéz által vagy a lövés folytán előremozog, akkor a (v) szemölcs a tár legfölső töltényének fenekébe ütközik és ezen töltényt a további előrehaladásnál annyira előretolja, hogy a töltény a (p) szárnyaktól szabaddá tétetik, mire a töltényt a tárrúgó fölfelé, az (s) ütközőfenék elé nyomja. Hogy már most a cső hátramozgásáig a legfölső töltény ne emelkedjék túlságosan és ezáltal ne okozzon töltészavarokat, az (12) lécen a (v) szemölcs előtt a befelé kiálló (i) toldat van kiképezve. Utóbbi a töltényt fölfogja, miután kis darabon fölfelé szoríttatik úgy, hogy a töltény a lövedék csúcsával a töltényűr mögött és fenekével az (s) ütközőfenék előtt fekszik (2. ábra). Ha ezután a cső az (f) zárórúgó hatása folytán ismét hátramozog, akkor az (i) toldat a töltényen tovacsúszik és a töltényt végül