42277. lajstromszámú szabadalom • Vészfékberendezés vasúti légfékek számára

a (2) cső útján a főlégtartállyal és a (3) cső útján fővezetékkel van összekötve. A (3) cső a- (4) cső segélyével a féket működtető (5) szeleppel áll összeköttetésben, mely a kontroller-tokon van megerősítve és a külső levegővel közlekedő (6) kibocsátó nyílással van ellátva. Az (5) szelepet (4. és 5. ábrák) rúgó, valamint a (4) csőből beáramló és egy szűk átáramlási csatornán a szeleptest fölötti (21) kamrába jutó fővezetéklevegő zárva tartja, ha ezen kamara a külső levegőtől el van zárva. Ha viszont ezt a külső levegővel összekötjük, úgy a benne uralkodó nyomás csökken, mivel levegő a fővezetékből a szűk csatornán nem áramolhatik be elég gyorsan és a fővezetékben levő nyomás a szeleptestet a rúgó hatása ellenében fölemeli úgy, hogy a fővezetékben levő levegő a (4) csövön és (6) kibocsátó nyíláson át a szabadba juthat. A féket működtető (5) szelepet a (7) és (8) szelepek segélyével állítjuk át. A (8) szelep a (10) cső útján a (7) szelep, kibocsátó nyílásával van összekötve. A (7) szelep, miként az eddig ismeretes a kontroller-forgattyú segélyével egyedül kormányzott vészfék berendezésnél szokásos, az (5) szeleppel közös tokban van egyesítve. A (7) szelepet rúgó tartja zárva. (5. ábra) és ezen szelep ismeretes módon nyittatik, ha kocsivezető a kontroller-forgattyú (9) gombjára (2. ábra) kifejtett nyomást beszünteti. A kontroller-forgattyú (22) tengelyének hornyában ugyanis (2. és 3. ábrák) a (23) retesz tolható el. Ha a (9) gombot, a kontroller-forgattyú nullállásánál a (24) rúgó hatása ellenében lenyomjuk, úgy a (23) retesz alsó, ferdén lemetszett vége a kontroller-forgattyú tengelyére lazán ékelt (26) hüvely (25) kivágásába illeszkedik. A (26) hüvelyt a ferde bemetszésnek megfelelő szöggel elfergatjuk és a kontroller-forgatyúval kapcsoljuk úgy, hogy a hüvely az utóbbi forgásában is részt vesz. Ha azonban a (9) gombot elengedjük, úgy a (23) retesz visszahuzatik és a (26) hüvely szétkapcsoltalik. Ezen utóbbi már most az elforgatásánál megfeszített (27) rúgó hatása következtében gyorsan vissza forog, míg (28) bütyke a helytálló (29) ütközőbe nem ütközik. A (30) bütyök közvetlenül ezelőtt a kétkarú (31) emelő egyik végébe ütközik, melynek másik karja a (7) kibocsátó szelep rúgóhatás alatt kifelé szorított (32) csapjának támaszkodik neki és utóbbit befélé tolja, miáltal a (7) szelepet nyitja. A (7) szelep ekkor a féket működtető (5) szelep (21) kamaráját a (10) cső útján a második (8) átállító szeleppel köti össze, mely a külső levegővel közlekedő (11) nyílással van ellátva. A (8) szelep az (1) fékcsapra van erősítve, a (19) rúgó által tartatik zárva és csak akkor nyittatik, ha a kocsivezető a fékcsap (12) fogantyújához csuklósan] megerősített (13) markolatra gyakorolt nyomást beszünteti. A (14) rúgó (7. ábra) a (13) markolat rövid karját lenyomni és a hosszabb, ajtókilincshez hasonlóan kiképezett karját lölemelni iparkodik. A 7. ábrán a (13) markolat a kocsivezető által lenyomott helyzetében van megrajzolva. A rövidebb kar a (16) kétkarú emelőnek félköralakú kengyel alakjában kiképzett (15) karjára támaszkodik, mely kétkarú emelő másik karja a (8) állítószelep (17) peckével érintkezik. A (19) rúgó a (18) szeleptányért fészkére szorítja, ha a kocsivezető a (13) markolatot lenyomja. Ha azonban az utóbbit elengedi, úgy a (14) rúgó a rövidebb kart lenyomja, ezáltal a (16) emelőt elforgatja úgy, hogy ez a (17) pecket emeli, mely a (8) szelepet nyitja. Ekkor a (10) cső a szeleptányér fölött lévő (20) kamarával van összekötve, a (11) kibocsátó nyílás pedig ama furattal közlekedik, melyben a (17) pecek középső bordával ellátott része vezettetik. A (13) markolat elengedésénél tehát a (10) cső a (11) kibocsátó nyílással köttetik össze ; az előbbi kiürül, valamint, ha a (7) szelep nincs • zárva, úgy az (5) szelep (21) kamarája is. Az utóbbi nyittatik és a fékek működésbe jutnak. A berendezés következőképen működik: ha a kocsivezető csak a (9) kontrollergombot engedi el, úgy a (7) szelep ugyan