42194. lajstromszámú szabadalom • Ágyúzávárzat

- 2 -segélyével, az (E) ütőszögrúgó megfeszü­lése közben az 1. ábrában föltüntetett gyújtóállásából a 2. és 8—11. ábrákban látható fölhúzott helyzetébe hozható. Az (F) feszítőemeltyű egy (FI) tengelyen, az úgynevezett feszítőtengelyen van megerő­sítve, melynek a (C) tolóemeltyű felőli végén egy (F2) bütyökje van. Ezen bütyök viszont két (f3 f4) orral és egy (f5) nyug­vóval van ellátva. Ha a závárzat be van csukva és a (D) ütőszög a gyújtóállásbaii van (7. ábra), akkor az (f3) orr a (C) toló­emeltyűn elrendezett (c2) orr útjába áll. Az illető részek kölcsönös elrendezése már most olyan, hogy ha a závárzat nyitásáé­nál a tolóemeltyű az (x) nyíl irányában egy kis szöggel elfordul, az ,(F2) bütyök az (F) feszítőemeltyűvel együtt a 7. ábrá­ban föltüntetett helyzetből a 8. ábrából látható helyzetbe jut, mikor is a (D) ütő­szög fölhúzott állásban van. Az (f5) nyugvó a (gl) nyúlvány fölvételére szol­gál, mely a (g2) csap segélyével a záró­ékbe forgathatóan beágyazott (G) roppan­ton van elrendezve. A (G) roppantónak, melyet a záróékben való eltolódás ellen egy bajonettzár biztosít, (g 2) forgási csapja egy (g3) rúgó. behatása alatt áll (5. ábra), mely a (G) roppantót- az (y)-nyíl irányában igyekszik elfordítani (7. és 8. ábra). Az egyes részek kölcsönös elrende­zése olyan, hogy a (gl) nyúlvány, mihelyt az (F2) bütyök a 8. ábrában föltüntetett helyzetbe jutott, az (f5) nyugvóba becsap­panhat és az (F2) bütyköt ebben a hely­zetben rögzítheti. A (G) roppantónak van egy másik (g4) nyúlványa is, mely olyan elrendezésű, hogy mikor a (gl) nyúlvány az (F2) bütyök (f5) nyugvóján fekszik, (9. ábra), akkor ez a závárzat zárómozgásának vége felé a (C) tolóemeltyűn elrendezett (c3) orr útjába kerül és miközben a závárzat beretesze­lése céljából a (C) tolóemeltyű a (Z)nyíl irányában elfordíttatik, annak (c3) orra a (g4) nyúlványt addig viszi magával, míg az (f5) nyugvóból a (gl) nyúlvány ki nem lép (9., 10. ábra). Az (FI) feszítőtengellyel párhuzamosan egy (H) tengely, az úgynevezett belső el­csattantótengely van a záróékbe beágyazva. Ezen egy (Hl) elcsattantó-roppantó van megerősítve, mely a 3. és 4. ábrákból lát­ható alakkal bír. A (Hl) elcsattantó-rop­pantó az (F) feszítőemeltyűhöz csatlakozó (F6) feszítő-roppantóval (3—4. ábra) úgy működik össze, hogy a lobbantyú elcsat­tantása után annak összes részei a kezdő­helyzetbe térhetnek vissza. A (H) elcsat­tantótengelynek az (F2) bütyök felőli vé­gén egy (h3) orral ellátott (H2) tárcsa van mereven megerősítve. Ez a (H4) te­kercsrugó behatása alatt áll (5. ábra), mely a (H2) tárcsát és a vele merev összeköt­tetésben álló (H) tengelyt az (u) nyíl irá­nyában elforgatni (4., 7., 8. és 11. ábrák) és <á 4. ábrából legvilágosabban kitűnő nyugalmi helyzetben, — mikor is a (Hl) elcsattantó roppantó (h4) fölülete a záróék (b2) fölületére fekszik — szilárdan tartani törekszik. A (H) elcsattantó tengely emez állásánál a (H2) tárcsán elrendezett (h3) orr olyan helyzetet vesz föl, hogy az (F2) bütyök (f4) orrának útjába kerül (9., 10., 12. és 13. ábra) és az (F2) bütyköt az (Fj feszítőemeltyűvel együtt, valamint a (D) ütőszöget fölhúzott helyzetében rögzíteni képes. Viszont ha a (H) elcsattantótengely egy kis szöggel az (u) nyíllal ellentétes irányban nyugalmi helyzetéből kimozdul, akkor a (h3) orr kilép az (f4) orr útjá­ból (7., 8. és 11. ábra). Az (A) hátsó rész jobboldali falába egy (J) tengely, az úgynevezett külső elcsat­tantótengely van beágyazva (5. és 14. ábra). Ezen tengely külső végével egy (Jl) emeltyű áll merev összeköttetésben. Ha a závárzat csukva van, a (J) tengelynek és a belső (H) elcsattantótengelynek tengely­vonala összeesik. A (H) belső elcsattantó­tengelynek azon vég©, mely a záróéknek ezen helyzeténél a (J) tengellyel szemben fekszik, csomószerűen míeg van vastagítva (5. ábra) és egy fölfelé szélesedő (h5) ha­sítékkal van ellátva a (J) tengely (i2) tol­data számára. (5., 12., 13. ábra). Ezen el­rendezés folytán a két tengely, a leírt köl­csönös helyzetben kapcsolódik egymással.

Next

/
Oldalképek
Tartalom