42194. lajstromszámú szabadalom • Ágyúzávárzat

- 2 -segélyével, az (E) ütőszögrúgó megfeszülése közben az 1. ábrában föltüntetett gyújtóállásából a 2. és 8—11. ábrákban látható fölhúzott helyzetébe hozható. Az (F) feszítőemeltyű egy (FI) tengelyen, az úgynevezett feszítőtengelyen van megerősítve, melynek a (C) tolóemeltyű felőli végén egy (F2) bütyökje van. Ezen bütyök viszont két (f3 f4) orral és egy (f5) nyugvóval van ellátva. Ha a závárzat be van csukva és a (D) ütőszög a gyújtóállásbaii van (7. ábra), akkor az (f3) orr a (C) tolóemeltyűn elrendezett (c2) orr útjába áll. Az illető részek kölcsönös elrendezése már most olyan, hogy ha a závárzat nyitásáénál a tolóemeltyű az (x) nyíl irányában egy kis szöggel elfordul, az ,(F2) bütyök az (F) feszítőemeltyűvel együtt a 7. ábrában föltüntetett helyzetből a 8. ábrából látható helyzetbe jut, mikor is a (D) ütőszög fölhúzott állásban van. Az (f5) nyugvó a (gl) nyúlvány fölvételére szolgál, mely a (g2) csap segélyével a záróékbe forgathatóan beágyazott (G) roppanton van elrendezve. A (G) roppantónak, melyet a záróékben való eltolódás ellen egy bajonettzár biztosít, (g 2) forgási csapja egy (g3) rúgó. behatása alatt áll (5. ábra), mely a (G) roppantót- az (y)-nyíl irányában igyekszik elfordítani (7. és 8. ábra). Az egyes részek kölcsönös elrendezése olyan, hogy a (gl) nyúlvány, mihelyt az (F2) bütyök a 8. ábrában föltüntetett helyzetbe jutott, az (f5) nyugvóba becsappanhat és az (F2) bütyköt ebben a helyzetben rögzítheti. A (G) roppantónak van egy másik (g4) nyúlványa is, mely olyan elrendezésű, hogy mikor a (gl) nyúlvány az (F2) bütyök (f5) nyugvóján fekszik, (9. ábra), akkor ez a závárzat zárómozgásának vége felé a (C) tolóemeltyűn elrendezett (c3) orr útjába kerül és miközben a závárzat bereteszelése céljából a (C) tolóemeltyű a (Z)nyíl irányában elfordíttatik, annak (c3) orra a (g4) nyúlványt addig viszi magával, míg az (f5) nyugvóból a (gl) nyúlvány ki nem lép (9., 10. ábra). Az (FI) feszítőtengellyel párhuzamosan egy (H) tengely, az úgynevezett belső elcsattantótengely van a záróékbe beágyazva. Ezen egy (Hl) elcsattantó-roppantó van megerősítve, mely a 3. és 4. ábrákból látható alakkal bír. A (Hl) elcsattantó-roppantó az (F) feszítőemeltyűhöz csatlakozó (F6) feszítő-roppantóval (3—4. ábra) úgy működik össze, hogy a lobbantyú elcsattantása után annak összes részei a kezdőhelyzetbe térhetnek vissza. A (H) elcsattantótengelynek az (F2) bütyök felőli végén egy (h3) orral ellátott (H2) tárcsa van mereven megerősítve. Ez a (H4) tekercsrugó behatása alatt áll (5. ábra), mely a (H2) tárcsát és a vele merev összeköttetésben álló (H) tengelyt az (u) nyíl irányában elforgatni (4., 7., 8. és 11. ábrák) és <á 4. ábrából legvilágosabban kitűnő nyugalmi helyzetben, — mikor is a (Hl) elcsattantó roppantó (h4) fölülete a záróék (b2) fölületére fekszik — szilárdan tartani törekszik. A (H) elcsattantó tengely emez állásánál a (H2) tárcsán elrendezett (h3) orr olyan helyzetet vesz föl, hogy az (F2) bütyök (f4) orrának útjába kerül (9., 10., 12. és 13. ábra) és az (F2) bütyköt az (Fj feszítőemeltyűvel együtt, valamint a (D) ütőszöget fölhúzott helyzetében rögzíteni képes. Viszont ha a (H) elcsattantótengely egy kis szöggel az (u) nyíllal ellentétes irányban nyugalmi helyzetéből kimozdul, akkor a (h3) orr kilép az (f4) orr útjából (7., 8. és 11. ábra). Az (A) hátsó rész jobboldali falába egy (J) tengely, az úgynevezett külső elcsattantótengely van beágyazva (5. és 14. ábra). Ezen tengely külső végével egy (Jl) emeltyű áll merev összeköttetésben. Ha a závárzat csukva van, a (J) tengelynek és a belső (H) elcsattantótengelynek tengelyvonala összeesik. A (H) belső elcsattantótengelynek azon vég©, mely a záróéknek ezen helyzeténél a (J) tengellyel szemben fekszik, csomószerűen míeg van vastagítva (5. ábra) és egy fölfelé szélesedő (h5) hasítékkal van ellátva a (J) tengely (i2) toldata számára. (5., 12., 13. ábra). Ezen elrendezés folytán a két tengely, a leírt kölcsönös helyzetben kapcsolódik egymással.