42190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás érceknek a lecsapatási módszer szerint való földolgozására
- 2 -elég lassú, az érc a kamra végére érve ] teljesen ki van használva. Másfelől a ható fém áramának előre haladó mozgása, valamint a beadagolt ércnek ezen mozgás foly- j tán való tovavitele következtében, ama pont, melyre áz ércsugár előnyösen hat, ! szabadon változik és az érc mindig túlhevített ható fém eleven fölületével érintkezik. A fölös mennyiségű ható fém( a kiválasztott fém és a reakció egyéb visszamaradó részei sűrűség szerint helyezkednek el és könnyen szétválaszthatok; azon esetben, midőn a nyert fém gőzalakú, elegendő, ha az utóbbit kondenzáljuk. A bizonyos idő alatt bevezetendő folyós, túlhevített fém mennyisége, az érc és a hozzáadott anyagok megolvasztásához, továbbá a reakció létrehozásához (ha ez nem exothermikus) és (pl. a sugárzás által létrejövő) hőveszteségek pótlásához szükséges kalóriák számától függ, mimellett sem a kiváló fémnek, sem a visszamaradó résznek megmerevednie nem szabad. Ezen fémmennyiség különösen a ható fém hőkapacitásától és túlhevítési fokától függ. A művelethez szükséges hőmennyiséget a reakciókamrába a ható fém útján vezetjük fae, miáltal a falak fűtése fölöslegessé válik. A ható fém túlhevítése természetesen különböző módon, pl. lángkemencében való közvetlen fűtés vagy megfelelő berendezésben villamos áram segélyével történhetik. A ható anyag áramlását a reakciókámrában például azáltal idézhetjük elő, hogy annak bevezetése ós kivezetése között megfelelő magasságkülönbséget hozunk létre. A ható fém fölöslegét, mely még folyós állapotban távozik a reakciókamrából, tetszésszerinti módon a hevítő berendezésbe vezethetjük vissza, majd újra a reakciókamrába folyathatjuk, miáltal a fém teljes keringését érjük el. Minden egyes esetben megfelelő módon gondoskodunk a nyert fémnek, valamint a visszamaradó részeknek a fölös mennyiségű ható fémtől való különválasztásáról. A találmány tárgyának könnyebb raegérthetésére ennek a cinkércnek földolgozásánál való példaképem foganatosítási módját írjuk le; ezzel azonban természetesen az eljárás általánosságát nem akarjuk korlátozni. A. mellékelt rajzon a találmánybeli éljárás foganatosítására szolgáló berendezés van föltüntetve és pedig az 1. ábra annak vízszintes metszete; a 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala szerinti keresztmetszete és a 3. ábra az 1. ábra 3—3 vonala szerint vett hosszmetszet. Többé vagy kevésbbé dús zinkfénylének vas segélyével való földolgozását tételezzük föl, mimellett a reakció elősegítésére (ZnS + Fe = FeS + Zn) oldó anyagot használunk. A kellőképen porrá tört cinkfénylét a szintén porrátört oldóanyaggal összekeverjük; oldóanyag gyanánt előnyösen vasoxydot (FE2 O8 ) és oltott meszet [Ca (HO)2 ] használunk és pedig kb. 100 s. r. cinkfényléhez 23 s. r. vasoxydot és 10 s. r. oltott meszet adunk. A cinkfényle és oldó anyag keverékét az (A) reakciótérbe a (B) adagoló garaton át folytonos vagy időszakos sugárban vezetjük be. A vasat, előnyösen öntött vasat, a (C) kemencében megolvasztjuk és túlhevítjük; ezen kemence pl. Martin-kemence lehet. A (C) kemence az (A) reakciótérrel két (D és E) vezeték útján van összekötve. A folyóssá tett öntöttvas X—X színe tehát (2. ábra) (A) ban és (C)-ben egyenlő. Az (F) továbbító készülék, mely szivattyú vagy pl. grafitlapátos kerék lehet, a (C) kemencében megolvasztott anyagoknak a (D) vezetéken át a reakciókamrába való folytonos beáramlását idézi elő; ezen áram az (A) reakciókamra egész hosszán való áthaladás után az (E) vezetéken át a (C) kemencébe jut vissza, mint az 1. ábrán látható nyilak jelzik. Ha föltételezzük, hogy a berendezés működésben van: (G)-nél folyós, túlhevített vas-áram lép be a reakciókamrába és ebben aránylag vékony rétegben terjed szét.
