42190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás érceknek a lecsapatási módszer szerint való földolgozására
- 3 -Ezen réteg fölületére a (B) garaton át bevezetett ércsugár ömlik. A cinkfényle és oldóanyag fölhevíttetnek és megolvadnak, a cink pedig gőzök alakjában kiválik. A fémréteg ós a megolvasztott ércréteg együttesen a (H) kibocsátónyílás felé haladnak, mely elég messze van a fém és érc találkozási pontjától, hogy az érc cinktartalma abból teljesen kivonható legyen. A vas és érc befolyását olyképpen szabályozhatjuk, hogy a túlhevített olvasztott vasban fölhalmozott hőmennyiséget a legelőnyösebben hasznosíthatjuk. Az olvasztott vas hőfokának nem szabad túlságos mértékben csökkennie, hogy a megmerevedés ne következzék be. A vasréteg a reakciónál keletkező vasszulfid-réteggel és salakkal boríttatik be. Ezen termények a reakciókamrából szifonnal ellátott külön (K) nyíláson önműködőlég elvezettetnek, míg a fölös mennyiségű vas az (E) vezetéken át a kemencébe jut vissza. A reakciókamra légmentesen zárva van; <L) kibocsátó nyílással van ellátva a képzett gázok és cinkgőzök kivezetésére, mely utóbbiak az (M) kondenzátorban sűrittetnek -össze. Az olvasztott vasáramhoz állandóan elegendő mennyiségű olvasztott vasat adagolunk hozzá, hogy a reakciónál fölhasznált vasat ílyképpen pótoljuk. A reakciókamrából kijutó folyós vas-Bzulfidba vagy annak fölületére levegőt fújtathatunk, miáltal a szulfidot oxyddá alakíthatjuk át; ezen oxydot azután fémvas regenerálása céljából szénnel kezelhetjük, mire a nyert vasat a hevítőkemencébe folyatjuk vissza. A regenerálásból -származó vasveszteségek az ércben tartalmazott vas által mindig bőven kiegyenlíttetnek. A vas előzetes túlhevítése villamosság segélyével a Joule hatás alapján is történhetik, ami különösen akkor előnyös, ha •olcsó áram áll rendelkezésünkre. Az eljárás lényegileg nem változik, ha a vasat rézzel vagy más ható anyaggal helyettesítjük. Ha a reakció elég gyorsan, tökéletesen és alacsony hőfokon megy végbe, magával az érccel dolgozhatunk és oldószer hozzáadása természetesen fölöslegessé válik. Ha cinkfényle helyett, cink valamely oxygéntartalmú ércének (pl. cinksilikátnak) földolgozásáról van szó, az eljárás lényegileg ugyanaz marad, azonban ezen esetben oldószer gyanánt vasszulfidot és oltott meszet használunk, 100 s. r. érchez kb. 50 s. r. vasszulfidot és 10 s. r. meszet adunk. Ha cink- és ólomszulfidot tartalmazó ércekről van szó, a földolgozás módja gyakorlatilag ugyanaz, kivéve azon esetet, midőn a visszamaradó vasszulfid még ólmot (és esetleg ezüstöt vagy más értékes fémet is) tartalmaz. Ekkor az ólmot stb. úgy választhatjuk ki, hogy a visszamaradó szulfidhoz oltott mésszel és vasoxyddal (Fea Os ) kevert vasat adunk hozzá és azután csak a vasat regeneráljuk. Az eddig ismeretes eljárásokkal összehasonlítva, a találmánybeli eljárás azokkal szemben lényeges előnyöket nyújt, melyek a következők: Az eljárás folytonossága, a belső fűtés, azáltal, hogy a meleget folyós fémáramban halmozzuk föl; retorták kiküszöbölése; a berendezés nagy befogadóképessége és egyszerűsége; a kézzel való munkának minimumra való csökkentése; a hőnek majdnem tökéletes hasznosítása; az ércnek gyakorlatilag tökéletes kihasználása; a berendezés fölállításának és üzemben tartásának csekély költsége; a fűtés minőségének a körülményekhez való alkalmazása, azaz tetszés szerint akár villamos áram segélyével, vagy közvetlen fűtés segélyével hozhatjuk létre a szükséges melegmennyiséget. Az eljárást végre bármely, a kicsapási módszer segélyével földolgozható érc esetében' alkalmazhatjuk, mimellett a megfelelő ható fémet használjuk, kellő oldószerrel vagy enélkül és a nyert fém a reakció hőfokán folyó 3 vagy gázalakú lehet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás érceknek a lecsapatási módszer szerint való földolgozására, azáltal jellemezve, hogy a ható fém folyós túlhevített áramát és a porrá tört, ha szükségesnek látjuk, föloldószerekkel kevert
