41827. lajstromszámú szabadalom • Berendezés üveglapok folytonos előállítására

— 2 -ellenállhasson, az asztalt hűteni kell. Ezt azáltal érjük el, hogy az asztalt (f) bordákkal látjuk el, melyek a (g) tartályban levő vízbe merülnek. Az asztal hőmérséklete tetszés szerint szabályozható azáltal, hogy a víz felszínét magasabban vagy alacsonyabban állítjuk be. Világos, hogy az (f) bordák annál nagyobb mértékben hűttetnek le, minél mélyebben merülnek a vízbe. A bordák között, az asztallaphoz lehetőleg közel vannak elrendezve a (h) fémcsövek, melyeken át nagyobb mértékű hűtés elérésére víz vezethető. Az üveglapok öntésénél első sorban szükséges, hogy az asztal pontos és határozott hőmérsékletre hozható és ezen a hőmérsékleten megtartható legyen. Ezen hőmérsékletnek olyannak kell lenni, hogy a folyékony üveg folytonosan az asztalra ömölhessen anélkül, hogy azt elpusztítaná, vagy az asztalhoz tapadna. A kiterjeszkedő üvegréteg folyékonysága hamarosan megszűnik; az üveg már nem ömlik, hanem csúszni kezd úgy, hogy oly üveglappá alakul át, mely még kissé lágy, de eléggé merev ahhoz, hogy az üveglapot az alább részletesebben leírt módon a (k) csatorna végéhez húzó erőnek engedjen. Hogy az összes folyamatok helyes módon létesüljenek, az (e) asztal hőmérsékletének nem szabad nagy mértékben emelkedni, minthogy ez esetben az üveg mozgása megszűnnék. A túlságos nagy mértékben megmerevedett üveg ugyanis már nem folyik és minthogy az üveg eléggé meleg, fémekhez könnyen tapad, már nem is csúszik. Ezáltal tehát lehetővé tétetik, hogy az érintetlen fölülettel folytonosan hozzááramló üvegréteg folyékony állapotból szilárd állapotba vezettetik át és pedig nem szakaszosan, hanem folytonosan, mi mellett az üvegmassza folyása helyébe egy üveglap csúszása lép, mihelyt az üvegmassza megmerevedése megkezdődik. Az ezen cél elérésére szolgáló eszközök képezik a jelen találmány főjellemzőjét. Egyenletes vastagságú és teljesen sima és tükröző fölülettel bíró üveglap nyerése céljából az üveglapnak továbbá oly térben kell megmerevedni, melynek hőmérséklete úgy van szabályozva, hogy a képződő üveglap fölső fölülete folyékony marad, alsó fölülete pedig megmerevedik, ami az üveg rossz hővezetőképessége folytán lehetséges is. Ezen rövid időszak folyamán az üveglemez alsó része még eléggé nyúlékony ahhoz, hogy a mozgató húzóerő befolyása alatt megnyúljék. Az (e) asztal elhagyása után az üveglap a tűzálló anyagból készült, teljesen sík (1) talpazatra jut, melyen hőmérsékletének kiegyenlítése közben tovább is lehűl. A hőmérséklet a folyékony üvegnek az öntött vasból készült asztalra való hozzááramlási helyétől kezdve az (m) kilépési helyig folytonosan csökken. Az (1) talpazat folytonos és egyenletes lehűtését azáltal érjük el, hogy a talpazatot az (n) kövekből alakított (p) csatornák fölött rendezzük el, a csatornákon pedig hűtő légáramot vezetünk keresztül. A (q) csatornán át beszívott levegő (o)-nál beáramlik és a (p) csatornákon kígyózva halad át, miközben meleget vesz föl. Üveglapok számára való, levegőcsatornákkal ellátott hűtő talpazatok magukban véve ismeretesek. Hogy az üveglapnak az (1) talpazaton való folytonos csúszását megkönnyítsük, a talpazatot grafitlemezekből vagyáttörve állíthatjuk elő. Ha a talpazatot áttörve készítjük, a (q) csatornát elzárjuk és az (o) nyílást ventilátorhoz csatoljuk, mely az üveglap alá nyomás alatt álló levegőt fújtat. Belátható, hogy a nyomott levegő az üveglap súlyát kiegyenlíti, minek folytán az üveglap és a talpazat súrlódásának legyőzésére csak igen csekély húzóerőre van szükség. A levegőfogyasztás is igen csekély, mert csak azon légmennyiséget kell pótolni, mely az (r) nyílásokon átáramolva az üveglap és a talpazat között levő csekély egyenetlenségeken át kiáramlik. Sík üveglapoknak talapzatukon való csúszásának azáltal való megkönnyítése, hogy a lap és az alapzat közé levegőt fújtatnak be, magában véve szintén ismeretes. Az üveglap útjának további részében annak alsó része teljesen megszilárdul, mi-