41827. lajstromszámú szabadalom • Berendezés üveglapok folytonos előállítására

nek folytán a nyúlás teljesen megszűnik és az üveglap minden részében lehűthető és fölső részén is megmerevedhet. A leírt módon készült üveglap szilárd állapotban és részben lehűtve az (s, s') to­vábbító hengerekre kerül, melyek a csa­torna végéig szállítják. Itt az üveglap hide­gen és véglegesen lehűtve kilép és egy­szerűen széjjelvágható. A tetszőleges to­vábbító szerkezettel ellátott, közvetlenül csatlakozó hűtőcsatornában való végleges lehűtés más hasonló eljárásoknál is alkal­inaztatik. Az (s) továbbító hengerek a tet­szőleges mótor által forgásba hozott (v) ten­gely által hajtott (t, u) kúpkerekek által hajtatnak. Az első (s) henger az (s') hen­gerrel együttesen működik; az (s') henger teljes súlyával az üveglapra nehezedik, ami által az üveglap továbbítása megkönnyí­tetik. Hogy a csatornának az (s) hengereket tar­talmazó része tervszerűen lehűttessék, a csatorna alapját ós födelét az öntött (w, w') lemezekből állítjuk elő, melyek között hűtő légáramot vezetünk. A levegő itt az (o) csa­tornákhoz hasonló módon áramlik és az (x, x') csatornákon át szívatik be, melyek ezen csatornarész hőmérsékletének szabá­lyozása céljából többé-kevésbbé nyithatók. Kettős födéllel és fallal bíró hűtőcsatornák, melyekben a hűtő légáram a hűtendő tárgy mozgásával szemben vezettetik, magukban véve ismeretesek. A berendezés működésbe való hozatala előtt meg kell várni, míg az (a) ömlesztő­tartályban az üveg felszíne az (e) asztal felszínét eléri. Az üveglemez mozgatásának megindítására az (y) bádog szolgál, mely egyik oldalán szögvassal vagy laposvassal van ellátva, másik oldalán pedig a (z) vas­rudakhoz csatlakozik (6. ábra). Ezen bá­dogot a (k) csatorna (m) végéről az (s) hen­gereken át betoljuk, miközben a hengere­ket ellenkező irányban forgatjuk, míg az (y) bádogon levő szögvas az (e) öntött vasasz­talt eléri és a folyékony üveget visszatartó gátat képez. Ezután az (a) tartályban levő üveg felszínét fölemeljük azáltal, hogy a kemencébe bizonyos mennyiségű törött üve­get vagy üvegaljat adagolunk. A folyé­kony üveg ennek folytán az (e) öntött vas­asztalon túlfolyik és az (y) bádog forró szé­léhez az ismeretes fogókhoz hasonló módon hozzátapad. Ha már most az (s) húzóhen­gereket az (i) nyilak értelmében forgatjuk és az (y) bádogot visszafelé a csatorna (m) végéhez mozgatjuk, egyúttal egy folytonos üveglapot is magunkkal viszünk, mely elő­ször is az (e) asztalon csúszik, majd az (1) talpazatra jut és itt a folyékony állapotból szilárd állapotba megy át, még mielőtt az üveglapot az (m) csatornavégre szállító (s) húzóhengerekkel érintkeznék. Mihelyt az ily módon elkészült üveglap a csatornából kilép, az (y) bádogról leválasztatik és ettől a pillanattól kezdve az üveglap alakjában folytonosan az (s) hengerek által mozgatott szilárd üvegszalag után áramlik. A leírt módon folytonos üveglapot készíthetünk, melynek szélessége az öntőasztal szélessé­gétől függ, hossza azonban nincs határolva. Az üveglap vastagsága változatlan marad addig, míg a tartályban levő üvegmagasság állandó. Ezt könnyen elérhetjük oly módon, hogy a kemencébe üveganyagot folytono­san és egyenletesen adagolunk. Az üveg­lap vastagságának megváltoztatására tehát elegendő, ha a tartályba levő üveg magas­ságát az ömlesztendő anyagok adagolásá­nak gyorsítása vagy lassítása által megvál­toztatjuk vagy pedig a hengereknek más forgássebességet adunk. A nyert üveglap fölső része teljesen sima és természetes fénnyel bír, mert szilárd testekkel nem érintkezett. Az üveglap alsó fölülete csekélyebb fényű, mert az öntött­vasból álló asztallal érintkezett. Tükörfény nyerésére azonban elegendő ezen fölületet megfelelően kezelni és csiszolni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés üveglapok folytonos előállí­tására, melynél a megömlesztett üveg az ömlesztő- vagy készlettartályból a kemencetérhez közvetlenül csatlakozó, az üveglap vastagsági méretével a kész­lettartályban levő üveg felszíne alatt fekvő, hűtőszerkezettel ellátott vízszin­tes öntőasztalra lép át és megmereve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom