41827. lajstromszámú szabadalom • Berendezés üveglapok folytonos előállítására

nek folytán a nyúlás teljesen megszűnik és az üveglap minden részében lehűthető és fölső részén is megmerevedhet. A leírt módon készült üveglap szilárd állapotban és részben lehűtve az (s, s') továbbító hengerekre kerül, melyek a csatorna végéig szállítják. Itt az üveglap hidegen és véglegesen lehűtve kilép és egyszerűen széjjelvágható. A tetszőleges továbbító szerkezettel ellátott, közvetlenül csatlakozó hűtőcsatornában való végleges lehűtés más hasonló eljárásoknál is alkalinaztatik. Az (s) továbbító hengerek a tetszőleges mótor által forgásba hozott (v) tengely által hajtott (t, u) kúpkerekek által hajtatnak. Az első (s) henger az (s') hengerrel együttesen működik; az (s') henger teljes súlyával az üveglapra nehezedik, ami által az üveglap továbbítása megkönnyítetik. Hogy a csatornának az (s) hengereket tartalmazó része tervszerűen lehűttessék, a csatorna alapját ós födelét az öntött (w, w') lemezekből állítjuk elő, melyek között hűtő légáramot vezetünk. A levegő itt az (o) csatornákhoz hasonló módon áramlik és az (x, x') csatornákon át szívatik be, melyek ezen csatornarész hőmérsékletének szabályozása céljából többé-kevésbbé nyithatók. Kettős födéllel és fallal bíró hűtőcsatornák, melyekben a hűtő légáram a hűtendő tárgy mozgásával szemben vezettetik, magukban véve ismeretesek. A berendezés működésbe való hozatala előtt meg kell várni, míg az (a) ömlesztőtartályban az üveg felszíne az (e) asztal felszínét eléri. Az üveglemez mozgatásának megindítására az (y) bádog szolgál, mely egyik oldalán szögvassal vagy laposvassal van ellátva, másik oldalán pedig a (z) vasrudakhoz csatlakozik (6. ábra). Ezen bádogot a (k) csatorna (m) végéről az (s) hengereken át betoljuk, miközben a hengereket ellenkező irányban forgatjuk, míg az (y) bádogon levő szögvas az (e) öntött vasasztalt eléri és a folyékony üveget visszatartó gátat képez. Ezután az (a) tartályban levő üveg felszínét fölemeljük azáltal, hogy a kemencébe bizonyos mennyiségű törött üveget vagy üvegaljat adagolunk. A folyékony üveg ennek folytán az (e) öntött vasasztalon túlfolyik és az (y) bádog forró széléhez az ismeretes fogókhoz hasonló módon hozzátapad. Ha már most az (s) húzóhengereket az (i) nyilak értelmében forgatjuk és az (y) bádogot visszafelé a csatorna (m) végéhez mozgatjuk, egyúttal egy folytonos üveglapot is magunkkal viszünk, mely először is az (e) asztalon csúszik, majd az (1) talpazatra jut és itt a folyékony állapotból szilárd állapotba megy át, még mielőtt az üveglapot az (m) csatornavégre szállító (s) húzóhengerekkel érintkeznék. Mihelyt az ily módon elkészült üveglap a csatornából kilép, az (y) bádogról leválasztatik és ettől a pillanattól kezdve az üveglap alakjában folytonosan az (s) hengerek által mozgatott szilárd üvegszalag után áramlik. A leírt módon folytonos üveglapot készíthetünk, melynek szélessége az öntőasztal szélességétől függ, hossza azonban nincs határolva. Az üveglap vastagsága változatlan marad addig, míg a tartályban levő üvegmagasság állandó. Ezt könnyen elérhetjük oly módon, hogy a kemencébe üveganyagot folytonosan és egyenletesen adagolunk. Az üveglap vastagságának megváltoztatására tehát elegendő, ha a tartályba levő üveg magasságát az ömlesztendő anyagok adagolásának gyorsítása vagy lassítása által megváltoztatjuk vagy pedig a hengereknek más forgássebességet adunk. A nyert üveglap fölső része teljesen sima és természetes fénnyel bír, mert szilárd testekkel nem érintkezett. Az üveglap alsó fölülete csekélyebb fényű, mert az öntöttvasból álló asztallal érintkezett. Tükörfény nyerésére azonban elegendő ezen fölületet megfelelően kezelni és csiszolni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés üveglapok folytonos előállítására, melynél a megömlesztett üveg az ömlesztő- vagy készlettartályból a kemencetérhez közvetlenül csatlakozó, az üveglap vastagsági méretével a készlettartályban levő üveg felszíne alatt fekvő, hűtőszerkezettel ellátott vízszintes öntőasztalra lép át és megmereve-