41815. lajstromszámú szabadalom • Karburátor szénhydrogénekhez

Megjelent 1908. évi május hó 4-én. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 41815. szám. Ilo. OSZTÁLY. Karburátor szénhydrogénekhez. WILLY VON DÜLÖNG FÖLDBIRTOKOS WITASCHÜTZBEN. Pótszabadalom a 38987. sz. szabadalomhoz. A bejelentés napja 1906 november hó 1-je. Jelen találmány tárgya készülék haszon- • gáz előállítására szénhydrogénekből és a törzsszabadalomban védett készülékek töké­letesítésére vonatkozik. A találmány tárgya különösen alkalmas olyan szénhydrogének­hez, melyek hideg úton az eddigi eszkö­zökkel nem voltak használhatók levegő karburálására. Eddig a levegőnek folyékony szénhydro­génekkel hideg úton való telítését a be­fecskendező, fölületi vagy elpárologtatási rendszerek szerint kísérelték meg, néha pedig kettőt ezen rendszerek körül együt­tesen alkalmaztak. Mihelyt azonban a kar­burálófolyadék fajsúlya 0'88-at túlhaladja, az eddigi készülékek, még aránylag annyira illó anyagnál is, amilyen a benzol, nem voltak már használhatók, de legalább is ki van zárva homogén haszongáznak állandó előállítása. Jelen találmány szerint, úgy mint a törzs­szabadalomban, áttörésekkel ellátott ellen­állási elemeket használunk és ezeket az elemeket a levegő áramlási irányához alkal­mas szögek alatt helyezzük el úgy, hogy a levegő egymásba ütköző áramokat és örvényeket kénytelen alkotni, melyek a szénhydrogént finom karburáló köddé por­lasztják szét és azt a levegő telítésére alkalmasabbá teszik. Az ilyen készüléknél minden égő anyag, még az úgynevezett nehéz olajok is, fölhasználhatók. A rajzokon két foganatosítási példa van föltüntetve egy-egy kereszt- és hosszmet­szetben, valamint egy részletrajzban, mely egy lemez fölülnézetét mutatja. Az első foganatosítási példánál (1—3. ábrák) az (e) légbevezető nyílással ellátott (t) tartály (d) födéllel zárható, míg az ellen­kező oldalon ugyanazon áramirányban az (a) gázelvezető nyílás fekszik. A (d) födélén van az (r) edény, melyet a (h) csapon ke­resztül karburáló folyadékkal táplálunk. Ezen (r) edényből a karburáló anyag a (t) tartálynak több megfelelően elosztott finom (x) nyílásán át a (t) tartályba és a lyuka­zott (s) lemezekre jut és ezeknek fölületén eloszolva a (k) lyukakba kerül. Az (s) leme­zek az első foganatosítási alaknál sík leme­zek gyanánt a hosszirányhoz alkalmas szög alatt hátrafelé lejtősen vagy emelkedve fekszenek. A lemezek egymás fölött fek­szenek és pedig oly sűrűen, hogy a közöttük lévő és a levegő keresztül vezetésére szol­gáló (z) hézagok lehetőleg csekély kereszt­metszettel bírnak, mert csak ha ezek a hézagok egy bizonyos maximális méret alatt maradnak, lehetséges a levegőt annyira

Next

/
Oldalképek
Tartalom