41704. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár elektromagnetikusan kioldható kilincszárral

biztosíttass ék, egy további retesz is van elrendezve, mely a kilincsbe oly módon tolható be, hogy az elektromágneses zárlat megszüntettetik. A zár végül még oly elrendezéssel is el van látva, mely szerint az első zárószerkezet horgonyára ható elektromágnetikusan kioldható második zárószerkezet az ajtó nyitása előtt a mágneses horgony odavonzása útján az első elektromágnetikus zárószerkezet segélyével megszüntetett zárlat az ajtónak ezután való nyitása és zárása nélkül ismét hatásossá tétetik, A mellékelt rajzokban az 1. és 2. ábrákban a zár egy foganatosítási alakját olykép tüntettük föl belülről való nézetekben, hogy a 2. ábrán egyes részek, melyek az első ábrán más részeket elfödnek, hiányzanak; a 3. ábrán az 1. ábra 1—I vonala szerint vett keresztmetszete látható. Az (1) kilincsfej a kilincstest mögött fekvő (3) csuszkában megerősített (2) csapok körül leng. A (3) esuszka az eddig ismeretes szerkezetektől eltérőleg rúgó nélkül van kiképezve. A (4) kilincstest az erős (5) rúgó hatása alatt áll. A (3) csuszka egy függélyes hornyában mozog a (6) tolóka, mely a (7) pecekkel és a (8) hasábbal a kilincstest belső oldalán levő (9) kulisszahasítékba kapaszkodik (2. ábra). Ha az (1) kilincsfej a (10) zárlemezből a nyíl irányában (3. ábra) kileng, a (4) kilrncstestre bütyök módjára hat; ennek folytán a kilincstest vízszintes irányban, a (6) tolóka pedig a (8) hasáb és (9) vezeték közvetítésével függélyes irányban eltolatik. A (6) tolókán levő (11) pecek (2. ábra) e közben a nyíl irányában nyomást gyakorol a közbenső (12) emelőre, mely viszont a (13) emelő közvetítésével a (14) záró emelőre hat. Ha az (A) elektromágnetikus záró- és kioldó berendezés (15) záró kilincse a záró emelő orrának lengési pályájában fekszik, akkor természetesen a (6—12—13—14) rendszer mozdulatlan, vele azonban a (4) kilincstest is, minek folytán az (1) kilincsfej nem képes befelé lengeni, az ajtót pedig ennek folytán a megfelelően jelzett nyílirányban (3. ábra) gyakorolt húzás vagy nyomás dacára sem lehet kinyitni. Ha azonban a (16) horgony oda vonzása folytán (lásd nyílirányt a 2. ábrán) a (15) zárókilincs a (14) emelő lengési hatásköréből eltávolíttatott, az (1) kilincsfej a leírt mozgások végzése mellett a (10) zárlemez élén keresztül lengve, befelé mozgatható és ezáltal a zárlemeztől fölszabadítható. A rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál a horgonyt a mágnestől elhúzó rúgó vagy hasonló szerv hiányában a (16) horgony a (15) kilinccsel a «vonzott» helyzetben marad. Hogy az ajtó betevésénél a horgonyt lehúzni és a záró helyzetet ismét helyreállítani lehessen, a horgonyon levő (17) pecekre a (18) pecek körül lengő (19) emelő hat. Az ezen emelőn levő (2) pecket a (3) csuszka (21) toldatában levő görbe hasíték körülfogja. Ha az ajtó betevésénél a kilincsfej anélkül, hogy lengene, ismert módon a (10) zárlemez által visszaszoríttatik, akkor a rézsútos hasítékrész a (19) emelőnek a nyíl irányában (2. ábra) való kilengését idézi elő, ami a (16) horgony visszahúzását és a (15) kilincsnek a rajzban föltüntetett helyzetbe való visszalengését vonja maga után. Az ajtó betevésénél, minthogy a kilincsfej lengő mozgása elmarad, a kilincsfej és kilincstest egyidejűleg mozognak. A (9) kulisszahasítékban levő (8) hasáb tehát a (6) tolókát nem mozgatja lefelé; a tolóka (11) pecke a közbenső (12) emelő közel vízszintes karja alatt jobbra csúszik, mimellett az emelő rendszernek csak egy hatástalan kilengése állhat be, mely mozgás abban áll, hogy a záró emelő orra a (15) kilincstől eltávolodva kileng. A zár alsó részében a (22) retesz a (23) Chubb-rekesztők sorozatával (melyből a 2. ábrán csak egy van föltüntetve) talál elrendezést. Ha a retesz a zár nyelvelőjéből kilép, akkor a zárat az elektromágnetikus úton való nyitás lehetőségének kizárása mellett elzárja. Ha a reteszt még tovább toljuk vissza, akkor a (22a) orr a (15) záró kilincset azon helyzetbe nyomja, mely egyéb-