41675. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus abronccsal bíró kerék

— 2 -zék, melyek a kifelé görbített karimákhoz támaszkodnak, míg a talprészek a karimák alsó végei között szabadon helyezkednek el. Ilyenképpen a kerékabroncs harántmetszete három üres körszeletből áll, melyeknek középsője az abroncs külkerületét képezi, a talpat hordja és az oldalkarimák között szabadon behatolhat, míg a másik két oldalkörszelet az abroncs két oldalán az oldalkarimák között akként van elrendezve, hogy a középső abroncsrészt az említett oldalkarimák között behatolni engedje. Ha a jelen találmányt szélestalpú keréknél akarjuk alkalmazni, akkor a szerkezetnek különben azonos volta mellett két vagy több, egymás mellett párhuzamos gyűrűkben elrendezett talprészt alkalmazunk. Mindegyik talprész az oldalkarimák radiális határain túl kiáll, míg minden két szomszédos talprész között az abroncs fiottirozó, nem tágúló fémszalaggal van befűzve, melynek harántmetszete befelé célszerűen domború, míg a szalagnak külső átmérője egyenlő vagy közel egyenlő az oldalkarimák külső átmérőjével. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező keréknek több foganatosítási alakja van példaképen föltüntetve. Az 1. ábra egy úgynevezett tüzérségi (fakoszorús) kereket tüntet föl; a 2. ábra egy fémkoszorúval ellátott kereket láttat; a 3. ábrában ugyancsak fémkoszorús kerék van föltüntetve; a 4. ábra szélestalpú kereket láttat; az 5. ábra a 2. ábrában fölttintetett foganatosításnak egy módosított alakja. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál, az úgynevezett tüzérségi keréknél, az (A) fakoszorú a kerületen a (B) szalaggal van körülvéve, mely a koszorúra reáfeszül. A keréken két oldalt az aránylag magas (C) karimák vannak elrendezve, melyeknek szabad (c) végei egymásfelé vannak hajlítva úgy, hogy a karimák nem födik be teljesen a (D) abroncsnak alsó részét, hanem annak csak oldaltestét, szabadon hagyván a (c) végek között az abroncsnak talpát és az avval szomszédos részeket. Ez a talp radiális irányban annyira kiáll a (C) karimák közül, hogy működés közben utánaengedhet anélkül, hogy a terhet az abroncsról az oldalkarimákra vinné át; a (C) karimák olyan magasakra készülnek, hogy megakadályozzák azt, hogy az abroncsnak talpa és az avval szomszédos részek, midőn deformálódnak vagy rendkívüli nagy teher alatt belapúlnak, a (d) légcsövet a (B) szalaghoz szorítsák, még az esetben sem, ha a karimák a földdel érintkeznének is. A (C) karimáknak mindegyike leszerelhető; a gyűrűs lemezből készült (C) karimának kisebb átmérőjű (Cl) része befelé van görbítve, és az (E) csavarorsóknak egész sorával van az (A) koszorúhoz csavarolva. Ezen csavarorsók áthatolnak az (A) kerékkoszorún, a két (C) karimának (Cl) részein ós az abroncsburok (f) lebbentyúiben kiképezett nyílásokon; az (f) lebbentyűk a karimák és a kerékkoszorú közé szorulnak, midőn az (E) csavarok meghúzatnak, miközben a (B) szalagnak a kerékkoszorú szélein túl élő (b) végei az abroncsburokba nyomúlnak. Az (E) csavarorsóknak az (f) lebbentyűkön való áthatolása meggátolja azoknak kicsúszását. Az (A) kerékkoszorúnak az (f) lebbentyűkkel érintkező és az (E) csavarokat befogadó (g) részei oldalt kiállanak, míg a karimáknak belső (h) élei ezeknél kisebb átmérőjűek és egymás felé hajolnak úgy, hogy az (f) lebbentyűk a koszorúnak (g) kiálló részeit körülfogják és ekként rögzíttetnek. Hogy a karimáknak befelé fordított (h) élei a koszorú felé szabadon és annyira meghúzhatok legyenek, hogy az (f) lebbentyűk a karima és a koszorú között tömítően beszoríttathassanak, a (h) élek a koszorúnak egy eléggé mély gyűrűs hornyába illesztetnek. A (C) karimáknak a (B) szalagon túl érő részei annyira kifelé görbíttetnek, hogy az (E) csavaroknak fejeit és anyjáit megvédjék, míg a visszahajlítással merevített szabad (c) végük ismét körülbelül a (B) szalag szélességéig összekanyarodnak. A karimáknak (c) végei azonban még jobbau egymás