41667. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a tenger hullámzásának hasznosítására

vannak föltüntetve. Ha a csavarmenetes (42) biztosító csapszöget a fogantyúnak egyszeri elforgatásával megoldjuk és kihúzzuk, az összekötő hüvely kiemelhető és ilyképen a hajtórúd az emelőkartól különválasztatván a mozgásból ki van kapcsolva. A hajtórudak a (91

) dugattyúrudakhoz a szokott módon vannak csatolva. Hogy a hajtórudaknak mozgásuk közben elfoglalt rézsútos helyzete dacára a dugattyúknak függélyes elmozgását biztosítsuk, a hajtórudak és a dugattyúrudak összekötő csapjára egy pecket alkalmazunk, mely a henger fölső részére erősített támasztónak vezetékében mozoghat el. Ha viszont a kompresszorok a földre vannak helyezve, egy kompresszorpárt alkalmazunk, melyek hármas kompresszióval működnek és melyeket a szokásos villamos berendezések egyikével hajtunk úgy, hogy külön-külön, vagy együttesen működhetnek. Az 1. ábrán látható esetben a kompreszszorok sűrítési munkája egyidejűleg eszközlendő, és ezért úgy vannak szerkesztve, hogy az elülső hengerekben a légsűrítés a dugattyúknak lefelé való mozgásánál, a hátulsó hengerekben a dugattyúknak fölfelé való mozgásánál történik. A kompresszorok, vagyis a légsűrítő hengerek a Greig-féle typus szerint készülnek de egyszerűbbekké válnak azáltal, hogy a hengerek a tengervízbe merülve működnek és ilyképen a vízbelövelésre és a víznek külső keringésére szolgáló szerkezeti részek, melyeknek segélyével a hengereknek a kompressió alatti lehűtését érjük el, elmaradnak; ez különben itt a dugattyúknak kisebb sebessége miatt úgy is kevésbbé szükséges. Az elülső légsürítőhengerek szívószelepei a hengerek alsó végében vannak elrendezve, és minthogy ezen utóbbiak az (5) támasztólapnak a tenger színén való helyzete folytán a vízbe merülnek, a légköri levegővel csak a (12) csövek útján érintkezhetnek, melyek a henger falaihoz vannak erősítve. Ott, hol ezen csövek a henger fölső végéhez csatlakoznak, egy kis légkamrát képeznek, hogy ilyképen a szívószelepek működését megkönnyítsük. Az elülső hengerek fölsővégén szelepek vannak elrendezve, melyek alulról felfelé nyílnak és melyek a szükséghez képest nyitva, vagy zárva lehetnek. Ezen szelepek segélyével elérhetjük, hogy a dugattyú fölső lapjára, vagy csak a légköri nyomás hasson, vagy pedig a dugattyú ezen oldala és a henger között légpárna képződjék, mely viharos tengernél a dugattyú emelkedő mozgása mellett az ellenállást növeli és az ütközést csökkenti. Az 1. ábrán a légbevezetésre szolgáló (12) csövek áttekinthetőség miatt kisebb számban vannak föltüntetve, de számuk célszerűen tizenkettő. A hátsó sürítőhengerek ellenkező értelemben működnek; a (14) csöveknen vannak elrendezve a hátsó hengerek szelepei. A légbevezető szelepek a légköri levegővel közvetlenül érintkeznek. A légsűrítő hengerek (12) esével 6—6 sorban, tehát összesen 72-őnkint lehetnek elrendezve, de az elrendezés módja tetszésszerinti lehet. A hengerek belső átmérője kb. 0.6 m., a dugattyúk sebessége az egyes hengersorok szerint változó; a (6) támasztókhoz legközelebbi két sornál kb. 1 m., a közbülsőknél kb. 1.25 m., és a két szélsőnél 1.50 m. A sűrített levegőt a compressorokból a (16) csöveken át a (151

) gyűjtőtartályokba vezetjük, mely csövek hármasával egyesítve torkollanak a tartályokba, úgy, hogy mindég (6) sürítőhengerből két-két csőelem vezettetik be és ilyképen az egyes tartályokban összegyűjtött légmennyiség közelítőleg egyenlő. A gyűjtőtartályokhoz vezető légvezetéket az (5) támasztólapra vaskengyelek segélyével erősítjük. A tenger hullámaiból nyerhető energia igen változó és a találmánybeli légsűrítő berendezés olyan, hogy — természetesen teljesen szélcsendes időt kivéve — mindég a tenger energia szolgáltatásához alkalmazkodhatik. Ezen berendezés azért van oly nagy számú légsűrítő hengerrel ellátva és a hengerek hajtórúdjai azért vannak a fent aeirt, könnyen szétvehető kapcsolás segélyével az emelőkarokkal összekötve, hogy