41658. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lassú járású gőzhajók hajtására

1 és lassan forgó tengelyek közé többszörös lánckerekekből álló közlőmű van iktatva. A föltüntetett esetben két (c c) turbina van alkalmazva s a láncok három csoportban vannak elrendezve, melyek közül az (o) és (p) lánccsoport a hajó egyik oldala felé, az ezeket kiegyensúlyozó (q) lánccsoport pedig a hajó másik oldala felé irányul. Mindegyik lánccsoport tetszőleges számú független láncból állhat. Az (r) lánckerekek közül néhány vagy valamennyi rugalmasan lehet összekötve a keréktengellyel, hogy a feszültség a különböző lánccsoportok között kiegyenlítődjék. A lánckerekeknek egy kiviteli alakja a 7. és 8. ábrán van nagyobb léptékben rajzolt oldalnézetben és metszetben föltüntetve. A kerék két részből, úgymint a belső (s) tárcsából és a külső (t) koszorúból áll, mely utóbbi a belső részen elcsúszhat, mint pl. a szokásos excentergyűrű a hozzátartozó tárcsán. A kerék mindkét része célszerűen két darabból áll sa belső rész két fele (u) csavarszögek, a külső rész két fele pedig csavarok és (v) csavaranyák segélyével van összefoglalva. A belső rész (w) bordákat hord, melyek a külső rész (x) bordái közé nyúlnak s a (w) és (x) bordák vagy ütközők közé (z) nyomórugók vannak iktatva. A 7. és 8. ábrán föltüntetett lánckerék két lánc fölvételére szolgál s ennek megfelelően a (2) fogak két sorban vannak elrendezve1

, azonban a fogkoszorúk száma tetszőleges lehet. A 9. és 10. ábrán látható kivitelnél többszörös (3 3) csigakerekek vannak alkal? mazvasezen kerekek vagy ezeknek haj tókerekei, ha csak egy turbina van alkalmazva, pl. a fönt leírt miódon szintén rugalmasan ágyazhatok. Ha pedig a turbina, mint a 11. ábra mutatja, két egymásután kapcsolt (4) és (5) részre, vagy a 12. ábra szerint két párhuzamosan kapcsolt (4) éé (5) részre van osztva, akkor egy közös (8) csigakerék hajtására több (6 7) kerék alkalmazható, vagy pedig minden turbina számára külön csigakerék és külön hajtókerék rendezhető el, a főcél az lévén, hogy az egy-egy kerék által átvitt erő redukáltassák s a kerekek igénybe vétele lehetőleg egyenletes legyen. Néhány kereket célszerű a hozzátartozó tengellyel rugalmasan összekötni, hogy a kerekek fogazásainak vagy ágyazásának esetleges szabálytalanságai kiegyenlíthetők s a főgépek változó járásából eredő nyújtási feszültségek elkerülhetők legyenek. Mechanikai szempontokból célszerűbb a rugalmas összeköttetést a hajtókerék és annak tengelye között alkalmazni, azonban ez a főtengelyen is alkalmazható, vagy pedig a két berendezés egymással kombinálható. Másrészt a főtengelyre egy nehéz lendkereket is lehet ékelni, mely a szögsebességet állandóvá teszi. A rugalmas összeköttetések tetszőleges kivitelben foganatosíthatók és úgy képezhetők ki, hogy rezgések föllépése lehetőleg' meg legyen akadályozva. Az ütközőkkel vagy bordákkal összeműködő tekercsrugóknak dinamóméterhez hasonló elrendezése már a 7. és 8. ábra ismertetésénél le volt írva. Ezen berendezést úgy módosíthatjuk, hogy a föltüntetett ragokat sűrített levegővel működő, vagy hydraulikus szerkezetekkel helyettesítjük. Egy további kivitelnél tengelyek elcsavarása van ugyanezen célra fölhasználva. így pl. a 13. ábra szerint a (9) tengely, mely úgy hajtó, mint hajtott tengely is lehet, egy üreges (10) tengellyel vagy hüvellyel van körülvéve1

, melynek egyik vége a (9) tengelyre van ékelve, másik végepedig a (11) fogaskereket hordja. A (10) hüvely hossza úgy van megállapítva, hogy a kivánt mértékben engedékeny legyen, vagy pedig ezen célból, pl. csavarmenetes hornyok is vághatok a hüvelybe. Ha a 14. ábrán látható egyszerű csavarkerekek találnak alkalmazást, akkor célszerű páros számú (13) hajtökereket elrendezni, melyeknek fele jobbra, fele pedi? balra haladó csavarmenetekkel bír. Ez esetben a (b) főtengely végei nincsenek nyomásnak kitéve. A (13) hajtőkerekek, hogy