41467. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány elektromos légvezetékek számára
húzott (65) átfogó lemez és (66) csavaranyák segélyével megszorítjuk, akkor a kengyel szárai a közöttük lévő oszlop által szétfeszíttetnek úgy, hogy a szemek erősen a tartóhoz nyomodnak és azt szilárdan rögzítjik. Ezen berendezés a tartónak az oszlopon való igen kényelmes megerősítését és bizor nyos határokon belül különböző vastagságú oszlopoknál való alkalmazását teszi lehetővé, mivel a rugalmas kengyel szárai a kengyelnek az [oszlopon való meghúzása alkalmával az oszlop vastagságának megfelelően kisebb vagy nagyobb mértékben feszülnek szét. Ennek folytán ezen megerősítő kengyelt már a műhelyben a kereszttartó készítése és szigetelőtámaszokkal való fölszerelése alkalmával a tartóra lehet húzni s ez utóbbit az oszlopra való erősítésekor, miután a kengyel már kellően beállíttatott, a munkásnak az oszlophoz kell csak mellével nyomni, mire a tartót a (65) lemeznek és a (66) csavaranyának a kengyelre való illesztése után jobb kézsel könnyen megszoríthatja, míg bal kézzel magát tartja. Hogy a kengyel szárait átfogó lemez minden esetben használható legyen, a (61) kengyelszárak végeinek átbocsátására szolgáló nyílásai hosszúkás hasítékok alakjában vannak kiképezve. A kereszttartók a hossztengelyükön át az oszloppal párhuzamosan fektetett síkban nem fordulhatnak el, mivel az őket befogadió szemeknek egymáshoz képest való elmozdulása nem lehetséges. A 29. ábra a szorító szalagnak oly módosítását mutatja, mely az előzőleg leírt kiviteltől csak annyiban különbözik, hogy a kengyel két szimmetrikus félből áll, melyeknek végei a kengyel csúcspontjában egy köréjük fektetett (67) gyűrű segélyével vannak összefoglalva. Azonban a működési mód ugyanaz, mint az előző kivitelnél. A (67) gyűrű helyett esetleg kapocs vagy csavar is alkalmazható akeiigyel két iettaek összekötésére. A 30. ábra szerinti kivitelnél a kereszttartó fölvételére szolgáló lyukakkal ellátott V-alakú rugalmas (68) kengyelt (69) csavarok szorítják az oszlophoz, melyek a kengyelszárak meggörbített végeibe vannak akasztva s a (70) lemez nyílásain áttolt végükön csavaranyák segélyével rögzíttetnek. A 31. és 32. ábra homlok- és alaprajzban olyan kjiviteli alakot tüntet föl, melynél a tartó fölvételére szolgáló nyílásokkal ellátott (71) kengyel külön (72) húzószalagok segélyével oly módon szoríttatik az oszlophoz, hogy a kengyel a szükségss mértékben megfeszül. A húzószalag gömbölyű vaspálcával is helyettesíthető, melynek csavarmenetes két végét csavaranyák foglalják egy közös (73) átfogó lemezhez. A húzószalag az oszlop és kengyel köré van fektetve és olyan alakkal bír, hogy meghúzás alkalmával csak a kengyel csúcsára gyakorol nyomást úgy, hogy a kengyel szárai a közöttük lévő oszlop befolyása alatt szétfeszülhetnek. A húzószalag a kengyelszárak kifelé görbített végeinek hasítékajn van átvezetve s a kengyel csúcsán egy-egy (74) borda van fönt és lent alkalmazva, mely berendezés következtében a leírt részek az ío/szlopon rögzített helyzetükben szilárdan összetartatnak. A 33. és 34. ábra a kereszttartókat az oszlopokhoz és effélékhez erősítő berendezésnek egy további kivitelét mutatja, mely az utoljára leírt berendezéstől főként abban különbözik, hogy a kengyel a csúcspontnál két részre van osztva* tehát két szimmetrikus (75) és (76) félből áll, melyek mindegyike a kereszttartó áttolására szolgáló nyílással van ellátva. A kengyel két részét az oszlop körül fektetett (77) húzió szalag tartja össze, mély ugyanolyan kiképezéssel bír, mint az előbbi példánál úgy, hogy a szalag meghúzása alkalmával a kengyelnek az oszlophoz támaszkodó szárai itt is szétfésülnék és ezáltal a kereszttartót a Mvánt szilárdsággal rögzítik. Míg a tartóállvány eddig tárgyalt kiviteleinél a sajátos alakú idomrudak csak a támaszok tartására szolgáltak, és a szokísos faoszlopokkal vagy csöves rudakkal kapcsolatban voltak alkalmazva, addig a
