41467. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány elektromos légvezetékek számára

_ í -szerr© két szigetelőt ilyen egyszerű módon megerősíteni. A szigetelők (1) tartói a legkülönbözőbb módokon helyezhetők el. Az 1—13. ábrák szerint pl. a tartók nyitott oldalfölülete lefelé néz, azonban a tartók ügy is szerelhetők az állványra, hogy nyitott oldalukat fölfelé, vagy pedjig az egyik vagy másik oldal felé fordítsák, mely utóbbi eset a 14. ábrán van föltüntetve. Azonban legcélszerűbb az először említett elhelyezés, mely szerint a nyitott oldal alul van. Hogy a támaszok és effélék megerősítési helyeinek a tartó megerősítési helyétől jobbra és balra számított kellő távol, ságait könnyen meghatározhassuk, a tartók hátlapján célszerűen jeleket alkalmazunk a kívánt távolságokban, melyek kis kiugrásokból vagy mélyedésekből állanak és a munkásnak azon helyeket jelzik, ahol a megerősítő résziek a tartóba illesztendők. A 14. ábrán továbbá Bi>Z I S látható, hogy a szigetelők támaszainak a találmány szerint berendezett tartói a szükséghez képest meghosszabbíthatók, ami az eddigi állványoknál alig volt lehetséges, ámbár a meglévő vezetékhálózat elágazásainak lefektetése alkalmával gyakran szükségessé vált. A találmány szerinti állványnál ezen célra (19) toldórudak szolgálnak, melyek ugyanolyan keresztmetszetűek, mint az (1) tartók', azonban úgy vannak méretezve, hogy a főtartók végein ezeknek üregébe legyenek tolhatók. A tolórudak a tulajdonképeni tartókhoz kalapácsfejű (20) csavarok segélyével vagy pedig úgy foglalhatók, hogy a toldórúddal együtt egy szigetelőtámasz js hozzáerősíttetik a tartóhoz a leírt módok valamelyike szerint (14. ábra). Az állványon újonnan elrendezendő szigetelőtámaszok ugyanúgy erősíthetők a toldórészekhez, mint a főtartókhoz. A 15—18. ábrák olyan kiviteli alakokat mutatnak, melyeknél a támaszok feszítés vagy ékelés útján vannak a tartókhoz erősítve. A tartó ez esetben is Q keresztmetszetű, mint a leírt kiviteleknél, csakhogy itt a tartó üregében végignyúló hosszr borda hiányzik. A támaszok, melyek ugyan- i csak egy vagy két szigetelő fölvételére szolgáló egyszerű, (21) vagy kettős (22) támaszok gyanánt képezhetők ki, szintén az úgynevezett kalapácsfejű csavarok fejéhez hasonló (23) megerősítő fejjel bírnak, mint pl. a 16. ábra mutatja, melyen a kettős támasz egymagában látható. A (23) fej, mely két diagonálisan átellenes sarkán erősen 1© van gömbölyítve, hosszában a (3) hasítékon keresztül az (1) tartó üregébe helyeztetik úgy, hogy (24) nyakát a kiálló (2) bordák fogják közre. Az! után a támasz 90°-kal elforgattatik, úgy, hogy függélyes helyzetbe jön, míg a (23) ífej a tartó (2) bordái mögé f ordul és véglapjaival a tartó (25) oldalfalai közé szorul, minek következtében a támasz és tartó szilárd kapcsolatba jut. A (23) fej, midőn beszorul, a tartó (25) oldalfalait szétfeszítji, minek következtében a (2) bordák a (22) támasznak mellettük fekvő részéhez, vagy pedig az egyszerű (21) támasz esetében egy, ezen alkalmazott (26) gyűrűhöz nyomódnak úgy, hogy a tartjó nyitott keresztmetszete itt ugyanolyan merevítésre tesz szert, mint a már ismertetett csavaros megerősítésnél. Hasonló összekapcsolásokat mutatnak a 17—19. ábrák is különbözően elhelyezett tartók és különbözően kiképzett támaszok esetében. A 17. ábra a 15. ábra szerinti (21) görbe támaszoknak oly módon való megerősítését tünteti föl, hogy ezen támasz (23) kalapácsfeje oldalról nyúl be az (1) tartó üregébe, míg a 18. és 19. ábrán egyenes támaszok láthatók, melyek a (3) hasítékával fölfelé néző tartó üregébe fölülről tolatnak be. Ez utóbbi két támasz abban különbözik egymástól, hogy míg a 18. ábra szerinti támasznál a fej feszíti szét a leírt módon a tartjó két (25) falát, addig a 19. ábra szerinti támasznál ugyanezen célra a fejnek a (2) bordák között fekvő, megfelelő kiképezésű (27) nyaka szolgál. Hogy ©zen kiviteli alakoknál a támaszok vagy egyéb, a tartóhoz megfelelő módon erősítendő részek a kellő helyeken legyenek elrendezve, és a megszorítás céljából