41467. lajstromszámú szabadalom • Tartóállvány elektromos légvezetékek számára

való elforgatás alkalmával a tartó hosszirányában önkény esen el ne tolódjanak, előnyös itt is megakasztó szerkezeteket alkalmazni. Ilyenek gyanánt legcélszerűbben kiugrások vagy mélyedések szolgálnak, melyek a tartók készítésekor ezek belsejében a falakra vagy falakba hengereltetnek és amelyekre, vagy melyekbe, illetve melyek közé a tartókban megfeszítendő rögzítő fejek megfelelő mélyedései vagy kiugrásai illeszkednek. A 15. ábra szerint pl. az (1) tartók kúp- vagy gúlaalakú (28) kiugrásokkal, a támaszok (23) fejei pedig megfelelő alakú (29) mélyedésekkel vannak ellátva (16. ábra). A feszítésen alapuló leírt összeköttetéseknél a megerősítésre szolgáló kalapácsfejek olyan alakúak, hogy, mint már említve volt, a tartókba való illesztésük után 90°-kal -elforgatva, a megfeszítést létrehozzák, azonban alakjuk következtében 90°nál nagyobb szöggel nem forgathatók el. Hogy azonban a támaszok fejei megerősítés után önkényesen vagy véletlenül vissza ne foroghassanak, a fejek az utoljára leírt megakasztó szerkezetek segélyével a végleges helyzetben egyúttal biztosíthatók is. Ezen célból a tarión és a megerősítő fejeken lévő szemölcsalakú kiugrásoknak olyan alakot adunk, hogy a fej a forgatás kezdetén, tehát midőn a kiálló (2) bordák mögé jutott, ezen bordákkal együtt megemelődjék, a forgatás vége felé pedig ismét visszíasülyedjen úgy, hogy az esetleges visszaforgatás annyi erőt vegyen igénybe, amennyi a bordarészieknek a megemelés által előidézlett feszültségét legyőzni képes. Ilyen kivitelek a 17. és 18. ábrán láthatók. Az első kivitelnél az (1) tartó alapfalán lévő (30) szemölcs lapos gúla alakjával bír, melynek négyszögletes alapja hosszabb oldalával a tartóra harántirányban fekszik. A támasz (23) kalapácsfejé-: nek hátlapján megfelelő alakú mélyedés van, melynek falai a gúla megfelelő oldallapjait födik, ha a fej a végleges helyzetet foglalja él. Ellenben a bevezetési helyzetben a kalapácsfej mélyedésének keskenyebb oldala a szemölcs szélesebb oldala fölött íekszjik úgy, hogy a kalapácsfej hátlapja a tartó alapfalátjói kissé eláll. Ha most a támaszt ezen helyzetből 90°-kal elforgatjuk, akkor a kalapácsfej mélyedésének falai a gúla élein kénytelenek csúszni, melyek azonban a mélyedés falainál valamivel magasabban feküsznek úgy, hogy a támasz elforgatás alkalmával kissé megemelődik. A (23) fej (31) vállai ellenkező irányokban le vannak rézselve úgy, hogy a (2) bordák alá csúszhatnak, ámbár a támasz a forgatás megkezdésekor rögtön megemelkedik. A (31) vállak csak addig emelik meg rugalmasan a (2) bordákat, míg elforgatásuk szöge a 45°-ot feléri. Ha a forgatás a (30) szemölcs átlóján túlhaladt, akkor a támasz a tartó (2) bordáinak megfeszült állapota következtében azonnal a teljes negyedfordulatnak megfelelő végső helyzetbe ugrik. Ezen helyzet ben a kalapácsfej1

mélyedésének falai a szemölcs lapjaira feszülnek úgy, hogy a támasz csak erőszakkal, illetve a (2) bordák egyidejű megemelésével forgatható vissza. A 18. ábrán példa gyanánt köralakú (32) szemölcs van fölvévé, mely a megfelelően kiképezett kalapácsfej forgatásának irányában négy lejtősen emelkedő szektorral bír. Könnyen belátható, hogy a támasz elforgatása alkalmával itt is ugyanazon hatás lép föl, mint az előbb leírt kiviteleknél. A fönti megakasztó szerkezetek mindegyikénél a csúszó lap ok közé ólom-, cinkvagy sárgaréztárcsák helyezhetők, melyek ezen érzékeny helyieken a rozsdaképződést megakadályozzák s egyúttal a forgatást ftiegkönnyítík. Azonkívül az ilyen közbehelyezett tárcsák a tartók anyagvastagságaiban esetleg előforduló különbségeket is kiegyenlítik. A szigetelőtámaszok leírt tartói a legkülönfélébb módokon alkalmazhatók. így pl. a támaszok megfelelő alakítása esetén a tartók függélyes helyzetben könyökkarok segélyével erősíthetők az állványokhoz, vagy pedig nagyobb számban, úgynevezett kereszttartók gyanánt, faoszlopokkal vagy