41360. lajstromszámú szabadalom • Önműködő árúsítókészülék levélbélyegek, menetjegyek és hasonlók számára

- 2 -A (7) laza tercsE eredeti állásába tér vissza, amint a készülék nyugalomba jő, míg ellenben a szöges dob visszaforgását a (12) kilincs akadályozza meg (1. ábra), mely ugyancsak a (11) peckekbe kapaszkodik. A (12) kilincset szükség esetén rúgó tarthatja bekapcsolt állásában. A (7) laza tárcsával a (13) kar vagy kalapács van összekötve, mely a laza tárcsa előreforgása alkalmával a súllyal terhelt (14) kilincsre üt, miáltal ezt kiakasztja. Ezen kilincs rendesen a csuklósan megerősített és súllyal terhelt (15) kést (3. ábra) támasztja alá. A (7) laza tárcsával továbbá a (16) kar van összekötve (1. ábra), mely a (15) kés alsó oldalához támaszkodik (3. ábra), és a kést fölemeli, amint a (7) tárcsa kezdeti állásába tér vissza. A (14) kilincs löketének határolására (18) ütközőt alkalmazhatjuk, melybe a kilincs ütközik, ha a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe kerül. A késre is működtethetünk rugókat. A (7) tárcsa még a (19) vezető vagy fékező rudat is hordja* mely a (8) súlyt alátámasztja, ha a szerkezet nyugalmi állásában van, a (7) tárcsa előreforgatása közr ben azonban attól eltávolíttatik, amint ezt a 2. ábra mutatja. A (2) szán a (20) nyílással van ellátva, mely rendesen a szekrény mellső falán alkalmazott hasonló (21) nyílás előtt áll (4. és 8. ábra). Hogy a készülék jelezze, ha a készlet kifogyott, a szán külső oldalán a (22) helyen «üres» vagy hasonló fölirás van alkalmazva* mely a (21) nyílás elé kerül, ha a szán fölemeltetik és ezen állásában marad, ha a készlet ki van merítve, amidőn is a (2) szán leesését a (23) rúd akadályozza meg (1. és 2. ábra). A (23) rúd hosszirányában eltolható és a (24) bélyeg vagy hasonló szalagra szoríttatik, míg a rúd másik vége a (25) kilinccsel vanöszszekötve, mely fölső végével a (2) szán (26) bevágásába kapaszkodhatok, amint a (23) rúd vége a (24) szalagon elveszti támaszát. Addig azonban, míg a (24) szalag támaszt nyújt a (23) rúd végének, a (25) kilincs kiakasztott állásában tartatik és a szán sülyeöését nem akadályozza. A bélyegszalag vezetésére a szöges dob a (27) borítóval van ellátva, mely az 1. ábra szerint forgathatóan van ágyazva és hosszhornyokkal van ellátva, melybe a dob (28) szögei belenyúlnak (3. ábra). A (27; borító a bélyegeknek a (29) kiadó csatornához való vezetését is megkönnyíti. A levágott bélyeg a (29) kiadócsatornában lecsúszik a szekrény mellső falán alkalmazott (30) kehelybe. A bélyegnek a (29) csatornába való biztos bevezetésére és a szán hátsó részén való lecsúszásának megakadályozására a szán tokjára erősített (31) rugalmas lemezt (1. ábra) alkalmazzuk, mely azonban a késen is elrendezhető. Ha a (30) kelyhet elhagyjuk, akkor a kiadó csatornában könnyű (32) csapót rendezhetünk el, mely a kiadott bélyeget súlyánál fogva megtartja, addig, amíg az a vevő által el nem távolíttatik. A pénzledobószerkezet a következő: A (20) és (21) nyílásokon keresztül bedobott pénzdarab a (33) csatornába hull (4. ábra) és a (34) a csap körül lengő (34) kilincset súrolja, amely rendesen a (36) rész csúcsánál fogva a szánt megakasztva tartja, amint ez a 4. ábrában látható. A pénzdarab a (34) kilincset kissé oldalt tolja, de csak annyira, amennyire ezt a kilincsnek a (34c) ütközőbe ütköző (34b) nyúlványa megengedi. Ezen elmozdulás elegendő ahhoz, hogy a (2) szán fölszabadíttassék. A pénzdarab a (34) kilincs és a vele szemben fekvő (35) nyelv között fogva tartatik. A (35) nyelv csúcsa a (34) kilincstől oly távolságban van elrendezve, hogy csupán a megkívánt átmérőjű pénzdarabot tartja föl. Ha most a szánt fölemeljük (5. ábra), úgy a szánon alkalmazott (36) kiugrás a pénzdarabot fölemeli, az említett helyzetből kitolja és az (a) nyíl irányában való leesését idézi elő. A pénzdarab a (37) emelő végére esik, mely a ledobósaerkezetet az alább leírandó módon váltja kii. Ha a készüléket az előírtnál csak vala,-