41305. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs
mely szerint az acélabroncsot szekundartekei'cselés gyanánt helyezzük egy transzformátorba, amidőn is az abroncs a benne indukált elektromos áramok által egyenletesen hevíttetik föl és fölhevített állapotban azonnal az edzőfürdőbe ejtjük. Az acélabroncs egy kis töltőnyílás meghagyásával teljesen zárt. Ezen nyíláson keresztül az abroncs üregét nyomógázzal megtöltjük, ezután pedig a töltőnyílást beforrasztjuk úgy, hogy a betöltött gáz többé el nem távozhatik. A' megtöltésre levegőt, szénsavat, vagy más semleges gázt használhatunk, melyet célszerűen gondosan megszárítunk. A töltést és beforrasztást pl. a 2. ábrában föltüntetett módon eszközölhetjük. Itt az abroncs alsó oldalán a töltőnyílásnál egy ráforrasztott (2) csőtoldattal van ellátva, mely az abroncs üregébe torkoló igen szűk (3) furattal és a jóval bővebb (4) furattal van készítve. A bővebb (4) furatba a forrasztó fémből készült, átfúrt (5) dugasz helyeztetik. Az abroncsot most a (2) csőtoldat segélyével nyomógáztartállyal helyezzük öszszeköttetésbe. Amint a nyomógáz az abroncsot megtöltötte, a csőoldat azon részét, amelyen az (5) dugasz fekszik, szúrólánggal hevítjük, míg a dugasz megolvad. Ezután a forrasztófémet meghagyjuk merevedni, miáltal a (3) furatot abszolút légmentesen elzárja. Mivel a (2) csőoldat az (5) dugasz helyén vékonyfalú, a többi helyen ellenben vastagfalú, ezenfölül pedig a dugasz mögött mesterségesen hűthető, a beforrasztás alkalmával a meleg nem vezettetik az abroncsig úgy, hogy az abroncs keménysége a forrasztás által az abroncs egyetlen pontján sem változik. Természetesen a forrasztást tetszőleges más alkalmas módon is eszközölhetjük. Az abroncsnak a kerékre való helyezésére célszerűen tetszőleges ösmert szerkezetű kétrészű kogzorút alkalmazunk. A koszorúnak szélein alkalmas (6—6) legördülési fölületekkel kell bírnia, hogy az abroncs megterhelésénél éles töréseket ne szenvedjen az acél. Az abroncs rugalmasságát fokozhatjuk azáltal, ha az abroncs falait az oldalokon hullámozzuk, amint ez a 3. és 4. ábrában látható. A 3. ábrában egyszerű, a 4. ábrában pedig többszörös hullámozás van föltűn tetve. Ezen és a későbbiekben leírt, fokozott rugalmasságú abroncsok kisebb nyomású gázzal tölthetők, miért is azokat esetleg nem kell beforrasztani, hanem a közönséges légabroncsokhoz hasonlóan töltőszelepekkel láthatók el. Hogy az abroncsnak a futófölületen való átfúrását megakadályozzuk és nagyobb kopást engedhessünk meg, a futófölületet, amint ezt a 3. és 4. ábra mutatja, (7)-nél megvastagíthatjuk. A 4. ábrában az abroncs belső része vagy feneke is vastagítva van. A futófölület a csúszás megakadályozására különféle alakú kiszögelésekkel lehet ellátva. Az acéltest elkopásának teljes elkerülésére a futótölületet (8) bőrköpennyel (4. ábra) láthatjuk el, amidőn behengerelt (9) bordák akadályozzák meg a köpenynek oldalirányú lecsúszását. Az ily bőrköpenyeknek fölhelyezése eddig a légabroncs laza állapotában történt úgy, hogy a bőrköpenyt könnyen lehetett fölhelyezni és az abroncs utólagos fölszivattyúzása által megfeszíteni. A védőköpenynek ily módon való fölerősítése a találmány tárgyát képező fémabroncsoknál rendesen nem alkalmazható, mivel az abroncsok állandóan fölfujt állapotban vannak. Ezen nehézség elhárítására a következőképen járhatunk el: A (8) bőrköpenyt, amint ezt az 5. ábra mutatja, két (81 , 8S ) részből készítjük és ezen részeket egy-egy (12) ill. (13) gyűrűalakú csészébe helyezzük és ezen csészéket a bőrköpenyekkel együtt két oldalról az abroncsra toljuk. A (12, 13) csészék (16) karimákkal vannak ellátva, melyeken a kerületen elosztott (17) csavarok (6. ábra) dughatok keresztül. Ha ezen csavarokat erősen meghúzzuk, úgy a két (12, 13) csésze egymáshoz közeledik és a bőrköpenyeket erősen az abroncsra szorítják. A (9) bordák, amint ezt az 5, ábra mutatja, úgy vannak
