41305. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs

elhelyezve, hogy a köpenyek föltolását nem akadályozzák meg. Ezután a (12, 13) csészéket eltávolítjuk és a fölmetszet, dugattyúgyűrűkhöz hasonló (18) acélgyűrúket vagy hasonlókat helyezünk a bőrköpeny külső szélei és a (9) bordák közé, vagy pedig ezen hézagot körülcsavart és alkalmas módon megerősített szalaggal töltjük ki, miáltal a bőrköpenynek oldalirányban való lecsúszását megakadályozzuk. Bőrköpeny helyett természetesen kétrészű, fémből vagy más alkalmas anyagból álló köpenyt tolhatunk föl. A 3. és 4. ábrában föltüntetett alakok pl. a következő módon állíthatók elő: Vékonyfalú körkeresztmetszetű csövet veszünk, úgy, amint ezt az 1. ábra mutatja és ebből zárt abroncsot képezünk. Ezután fölül és alul a (10) ill. (11) talpat forrasztjuk vagy hegesztjük rá. Természetesen megfelelően vastagfalú acélcsőből készíthetjük az abroncsot és kilágyított állapotban az abroncs oldalrészeit a kívánt mértékben leesztergálhátjuk és lecsiszolhatjuk. A hajlítás előtt a csövet ösmert módon ólommal vagy hasonlóval öntjük ki, ós pedig célszerűen olyként, hogy azólommag nem tömör, hanem vastagfalú csőalakjával bír. Ezután a bordákat besajtoljuk, miközben az ólom enged, ill. az ólom belsejében meghagyott üreget kitölti. Ezután az ólmot kiolvasztjuk, mire az abroncs, mely most a 4. ábrában látható keresztmetszettel bír, a fönt leírt vagy más módon egyenletesen keményíthető. Az abroncs egy további foganatosítási alakja a 7. ábrában van föltüntetve. E szerint az abroncsot az (x—x) vonal szerint két részből állítjuk elő olyként, hogy az acéllemezből két vályualakú (23, 23) abroncsot sajtolunk. Ezen két abroncsot a (19) és (20) abroncsokra keményen forrasztjuk úgy, hogy ez utóbbiak a képezett üreges abroncs belsejében fekszenek. Ezután kívülről ismét két (21, 22) abroncsot forrasztunk föl, vagy pedig ezeket a (19, 20) abroncsokból kiálló szögecsek vagy csavarok segélyével erősítjük meg úgy, hogy a két (23, 23) félabj-oncs szélei a (20, 21), ill. (19, 22) abroncsok közé erősen be van fogva, miáltal a (24) forrasztási helyek minden igénybevétellel szemben meg vannak védve. A (23) félabroncsok széleit nem kell a (19, 22), ill. (20, 21) abroncsokra forrasztani, hanem alkalmas tömítőanyag közbehelyezésével erősen a (19, 22), ill. (20. 21) abroncsok közé szoríthatjuk. Emellett azonban célszerű a légabroncsot nem végleg lezárni, hanem szeleppel fölszerelni. Az egyes abroncsokon ismét (6, 6) legördülési fölületeket kell alkalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rugalmas kerékabroncs, jellemezve azáltal, hogy vékonyfalú, rugalmas üreges fémgyűrűből áll, mely nyomógázzal van megtöltve és beforrasztható vagy más módon véglegesen elzárható úgy, hogy a gáztöltés sem a falakon keresztül nem diffundálhat, sem pedig a szelepeknél nem távozik el és így a gáznyomás tartósan föntartható. 2. Rugalmas légabroncs, mely vékonyfalú fémtömlőből áll, jellemezve azáltal, hogy a fémtömlő a futófölület és a kerék talpára fekvő rész között, oldalain egyszerűen vagy többszörösen hullámos, amidőn is a fémtömlő töltőszeleppel lehet ellátva, vagy pedig a nyomógázzal való megtöltés után végleg beforrasztható. 3. Az 1. vagy 2. alatt igényelt rugalmas kerékabroncs foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a fémfal futófölületnél meg van vastagítva. 4. Az 1. vagy 2. alatt igényelt rugalmas kerékabroncs változata, jellemezve, azáltal, hogy ez az abroncs középsíkja mentén elválasztott két félből áll, melyek belső és külső kerületükön két-két, célszerűen vastagabb támasztóabroncs közé vannak szilárdan befogva. 5. A 4. alatt igényelt rugalmas kerékabroncs foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a rugalmas oldalfalak szélei a belső támasztóabroncsokra úgy vannak forrasztva, hogy a forrasztási helyek a belső és kiilső támasztóabroncsok közé be vannak fogva és a mechanikai