41195. lajstromszámú szabadalom • Hajóteknő tenger alatt járó naszádokhoz

— 2 -y—y, z—z és v—v vonalai szerint vett metszetek, a 9. ábra az 1. ábrabeli hajó teknő egy főkeresztmetszetét tünteti föl nagyobb léptékben, míg a 10. ábra a 9. ábrának egy variánsa, a 11. ábra a hajóteknőnek a víznyomásnak ellenálló részét sématikus ábrázolásban mutatja, végül a 12. és 13. ábrák két metszetet tüntetnek föl, melyek közül az egyik a hajtóorr, a másik pedig a hajófar közelében van vezetve. A fölső vagy befödött (A B) rész lapos és majdnem egyenes vonalú hosszprofillal bír egészen az (A) hajófar kezdetéig, ahol is egy kissé meggörbül, azon célból, hogy h vízvonalhoz közelebb jusson. A (C^ mellső, és a (D) hátsó rész egyenes vonalban függélyesen halad lefelé, a hajótest iailsó (E F) része pedig egy folytonos görbe vonalú profillal bír. Ha azonban a találmánybeli na;Szádtorpedó lanszirozás céljára szolgál, úgy a hajótest azon végén, melyen a lanszirozás történik, —mellékelt rajzon például a ' (C) hajóorron — egy (G) behajlással bír, mimellett a lanszirozó cső, illetőleg csövek oly módon vannak elrendezve, hogy a lanszirozó csőnyílás, ill. csőnyílások a (G) behajlásnak megfelelő helyet foglalnak el. Az 1., 3. és 6. ábrák oly naszádot tüntetnek föl, mely két lanszirozó csővel bír, a 4. és 7. ábrán bemutatott naszád csak egy, míg az 5. és 8. ábrákon látható elrendezés szerint a naszád három lanszirozó csővel van ellátva. Az imént leírt berendezésnek fő előnye abban áll, hogy a lanszirozó csövek száján túl kifelé, a vízszintes síkban a hajótörzs nem folytatódik, mint az főleg a 3. ábrából látható úgy, hogy a naszádnak oldalirányú elmozgása alkalmával, ha ugyanis a naszád a célzás alkalmával fordulatokat végez, a cső belsejében semmiféle káros nyomásnövekedés, ill. csökkenés nem áll elő, amint <ez az eddig ismert típusoknál bekövetkezett. Az ismert tipusú naszádoknál ugyanis a hajóteknőnek a lanszirozó cső száján túl, a cső szájával egy síkban fekvő része, azon az oldalon, mely felé az elfordulás történt, víznyomásnövekedést, az ellenkező oldalon a vízben szívóhatást idézett elő, amely két körülmény a célzást fölötte károsan befolyásolta. A 11. ábrán sématikusan, a 9. és 10. ábrán pedig a naszád főkeresztmetszetének megfelelően nagyobb léptékben föltüntetett naszádszerkeaet, mely arra van hivatva, hogy a víznyomásnak ellenálljon, lényegében két (H I) ívből képezett rugalmas fémvázból áll. Ezen ívek az (1 1), ill. (2 2) helyeken támaszok segélyével korcolás útján vannak egymással összekötve, miáltal egy merev ellenálló szerkezetet képeznek, mely a (3) keresztkötések segélyével még jobban merevíthető. A (3) keresztkötés'sk az igénybe vett hajótest alakváltozásai szerint úgy nyomásnak, mint húzásnak egyaránt ellenállának. A (H I) ívek körül az (ab c d e f) burkolat van alkalmazva. Ezsn burkolat a fölső részen a (H) ívnek akár domború, akár homorú oldalán elrendezhető, mint ez a 9., ill. 10. ábrából látható. Az utóbbi esetben a (H) ív a naszád külső terébe jut, miáltal , a naszád tágasabb és jobban kihasználható lesz. A naszádnak fönt leírt kamrája fölött egy második kamra, tudniillik a légkamra van elrendezve, melyet alul az (a b c) fölül pedig a könnyebb anyagból készült (g, h i 1 m) borítás határol. Utóbbi alkotja a naszád (A B) födélzetét. Az (a b c) falak és a födélzet között középen hosszirányban két (L M) tartó van elrendezve, melyek az (o p) borítással vannak födve úgy, hogy a (b o i p) falak egy szekrényt avagy kamrát alkotnak, mely a szomszédos (a al, o h g), illetőleg (c, cl p 1 m) kamráktól el van különítve. Az (a al o h g) és (c cl pl m) kamrák a legfölső részükön elrendezett (4 4) csapóajtók, vagy pedig a legmélyebb helyen fekvő (5) szelepek segélyével a külső térrel közlekedésbe hozhatók. Az (5) szelepek a (6) kézikerekek segélyével működtethetők.