40826. lajstromszámú szabadalom • Rotációs gép

tokon túlérő kerületi részei a (g) köpeny kerületén kiképezett (n) gyűrűs hornyokba nyúlnak. A tárcsák vagy köralakú lemezek a dobokhoz vannak erősítve, úgy hogy azokkal együtt forognak, és a dobok külső fölülete, valamint a (g) köpeny belső oldala közötti (x) tereknek (3. ábra) határfalait alkotják. Az (m) dugattyúlapátok az (x) terekben befolyásoltatnak a mozgató folyadék által, illetőleg hozzák mozgásba a folyadékot a gép alkalmazási módja szerint. Az összes dobok, valamint az általuk alkotott rekeszek, mint az 1. ábra mutatja, egyenlő átmérőjűek lehetnek, vagy pedig a gép egyik vagy mindkét vége felé lépcsőzetesen növekedő átmérőkkel bírhatnak. Ily módon összetett dobot szerkeszthetünk, mely erőgép esetében célszerűen négy, hat (mint az 1. ábra mutatja), nyolc vagy általában páros számú dobrészből állhat. Ezen dobrészek a köpennyel együtt oly rekeszeket alkotnak, melyek az említett kiálló tárcsák vagy köralakú lemezek által vannak egymástól elválasztva, melyek a gőzt vagy más hajtóközeget az általuk határolt rekeszekbe zárják. A tárcsák vagy köralakú lemezek, ha szüséges, kerületükön vagy kerületükhöz közel fekvő oldalaikon rugalmas vagy más megfelelő (o) tömítő gyűrűkkel láthatók el, melyek a hajtóközegnek egyik rekeszből a másikba való áthatolását, ill. átszivárgását megakadályozzák. Az (m) dugattyúlapátok végeit célszerűen (p) hornyok vezetik, melyek a tárcsák vagy köralakú lemezek oldalain vannak kiképezve, amint azt a középső (a, a) dobok egyikével összekötött tárcsát' föltüntető 4. 5. és 6. ábrák mutatják. A (p) hornyok az (m) dugattyúlapátok tartását megkönnyítik és azokat a dob középvonalához képest sugárirányban tartják, amellett pedig megakadályozzák, hogy a hajtófolyadék a dugattyúlapátokat megkerülje. Másfelől a lapátoknak a dob hornyaiban való fönnakadását ós megszorulását nem engedik meg, midőn a h ajtóközeg a lapátokra tangenciálás irányban nyomást gyakorol, mivel a dugattyúlapátok ki- és befelé mozgása alkalmával föllépő súrlódást lényegesen csökkentik. Azonban a hornyok, ha nincs reájuk szükség, egyszerűen elhagyhatók. Rugalmas közeggel működő erőgép esetében, midőn az összetett dob átmérője, mint az 1. ábra mutatja, mindenütt egyenlő vagy pedig közepétől kezdve végei felé fokozatosan növekedik, a hajtóközeget, pl. gőzt, a (q, q) vezetékeken keresztül célszerű az (a, a) dobokat tartalmazó középső rekeszekbe bocsátani és az ezen rekeszekben lévő (m) dugattyúlapátok meghajtása után az (r, r) kivezető csatornákon és (s, s) vezetéken keresztül a jobbról és balról fekvő szomszédos két rekeszbe kifuvatni, melyek a (b, b) darabokat tartalmazzák. A gőz ezen rekeszekben kiterjeszkedik és az itt levő (m) lapátokra hat, azután pedig a (t, t) vezetékeken keresztül a jobbról és balról fekvő legközelebbi két rekeszbe lép át, melyek a (c, c) dobokat tartalmazzák. A gőz ugyanígy áramlik tovább a többi rekeszekbe is (ha még több ilyen rekesz is van), míg végül a gép két végén levő szélső rekeszekbe érkezik. A gőz, midőn az egyes rekeszeken áthalad, kiterjeszkedik és végűi az (u,u) kifuvató vezetékeken keresztül a szabadba vagy egy kondenzátorba vagy másfelé jut. Magától értetődik, hogy ez esetben a rekeszek a gép közepétől kezdve annak végei felé folyton nagyobb méretűek lesznek. A rekeszek térfogatának növelése céljából vagy a dobot és a köpeny hosszát nagyobbítjuk tengelyirányban, amikor is a dobok és köpeny átmérőit mindenütt egyenlőnek hagyjuk (1. és 2. ábra), vagy pedig a dobok és a köpeny átmérőjét nagyobbítjuk folytonosan, vagy végűi úgy az átmérőket, mint a hoszszúságokat is arányosan növeljük, amint azt a fönnforgó körülmények legalkalmasabbnak mutatják. Két középső rekesz helyett, melyek mindegyike az összes hajtóközeget a jobbról, ill. balról fekvő rekeszbe fuvja ki, egyetlen központi rekeszt is alkalmazhatunk, melyből a hajtóközeg egyik fele a jobbról fekvő rekeszbe, másik fele pedig a balról fekvő rekeszbe távozik, míg az utóbbiakból kilépő hajtóközegek a jobbról és balról fekvő többi rekeszen haladnak át és azokban kiterjeszkedve