40826. lajstromszámú szabadalom • Rotációs gép

végűi a fönt leírt módon a két szélső rekeszből eltávoznak. ü dobok és tárcsák egy központi tengelyre való szerelés és erősítés helyett (v) csavarok segélyével egymáshoz is erősíthetők, mely esetben a központi (f) tengely elmaradhat, míg a szélső dobok ekkor végcsapokkal látandók el, melyek a köpeny véglapjaiban nyugosznak vagy azokon haladnak át, hogy a körülmények szerint az erőt a dobról vagy a dobra átvigyék. A tárcsáknak vagy a köralakú lemezeknek fönt leírt berendezése egyetlen köpenyből és dobból álló gépnél is előnyösen alkalmazható, amint azt a 7. ábra mutatja, melyen a dobot az (y)-nal, a két tárcsát pedig a (z)-vel jelöltük. A (g) köpeny bármely alkalmas módon szerkeszthető úgy, hogy a benne forgó dobrészek számára a szükséges rekeszeket tartalmazza, azonban célszerűnek mutatkozott a köpenyt alkalmas alakú és nagyságú gyűrűkből készíteni, melyek pl. az 1. és 2. ábra szerinti módon foglalhatók egymáshoz. Az összetett dob minden egyes (c, b, a, a, b, c) része a hozzátartozó (m) dugattyúlapátokkal együtt a szokott módon van szerkesztve és a (g) köpeny megfelelő részeinek keresztmetszete bármilyen ismeretes alakú lehet, azonban előnyösnek bizonyult azt két körívdarabból és két evolutaszerű görbéből összetenni, mely utóbbiak az alább leírandó módon egy zsiLÓr, irón és egy alkalmas kerületű köralakú trácsa segélyével szerkeszthetők. Az így szerkesztett köpeny keresztmetszete olyan alakú, hogy a dob tengelyén keresztül a köpeny üregének egyik oldalától a másikig húzott átmérők mindannyian egyenlő hosszúak, úgy hogy a dugattyúlapátok végélei a dob forgásának minden pillanatában a köpeny üregének belső fölliletére feküsznek, ill. azzal állandóan érintkezésben maradnak, minek következtében nincs szükség a lapátokat kifelé szorító rugókra. A köpeny keresztmetszetének szerkesztésekor a föntemlített körívdarabok egyikét a dobbal koncentrikusan és a dob sugarával egyenlő sugárral írjuk le, úgy hogy a dob szorosan a köpeny ezen részéhez fog feküdni. A másik említett körívdarab az előbbivel pontosan átellenben fekszik és ugyancsak a dob középpontjából van leírva, azonban olyan sugárral, mely a dob sugarának, valamint a dob külső és a köpeny belső fölülete közötti legnagyobb távolságnakösszegével egyenlő. Az evolutaszerű görbék a fönti két körív végeit kötik össze és a 8. ábrán jelzett módon vannak megszerkesztve. Először a dobot jelző (1) kört húzzuk meg és azután ennek két (2) és (3) átmérőjét rajzoljuk föl, melyek egymással célszerően derékszöget zárnak be és egyik végükön az (1) körön túlérnek. A második említett (4, 5) körívdarabot a (2, 3) átmérők meghosszabbításai között írjuk le ugyancsak a dob (12) középpontjából és pedig olyan sugárral, mely a dob sugarának, valamint a dob ós köpeny közötti legnagyobb (8) távolságnak összegével egyenlő. Az először említett (6, 7) körívdarabot, melyhez a dob hozzásimul, a (?, 3) átmérőknek az (1) kör átellenes oldalával való metszéspontjai határolják. Most az (1) kör középpontjába, azzal koncentrikusan egy fából vagy más -alkalmas anyagból álló köralakú (9) tárcsát erősítünk, melynek pontos kerületét az alább megadandó számítás útján állapítjuk meg. A (9) tárcsa kerületébe a (6, 7) ívdarab közepével szemközt fekvő pontban egy (10) szöget, ehez pedig egy kinyújthatatlan, azonban hajlékony (11) zsinór egyik végét erősítjük, azután pedig a zsinórt a (10) szögből balfelé a tárcsa kerületére fektetjük és a (7) pontba helyezett irón körül vezetjük, végül pedig a zsinór végét a (9) tárcsa (12) középpontjába erősített szöghöz kötjük. Ha most az irónt a (7) pontból az (5) pont felé mozgatjuk és eközben a zsinórt megfeszítve tartjuk, akkor a zsinór egy része a (9) tárcsa kerületéről legöngyölődik, úgy hogy az irón az (1) körtől eltávozik és végii: az (5) pontba érkezik. Ezalatt az irón egy evolutaszerű (13) görbét írt le, mely az egyik körívdarab (7) végét a másik köríviarab (5) végével köti össze. Ha a zsinórt ellenkező